Fotótúráink alkalmával rendszeresen látogatunk az 1-es számú vasútvonalra, mivel az ottani jelentős teherforgalom miatt szinte minden alkalommal becsorog valami izgalmas téma az objektívjeink elé, és a nap végén onnan nem szoktunk üres memóriakártyával hazatérni. Persze ablakos vonatok tekintetében sincs hiány különlegességekben, elég csak arra gondolni, hogy valamennyi hazai matricás mozdony itt biztosan megfordult már. A mostani történetünk témája az időszakos jelleggel itt közlekedő Dacia nemzetközi gyorsvonat, amely mintha nem is létezne, hiszen legtöbbször rejtve marad a vasútfotósok elől.

És, hogy miért nem egy agyonpublikált téma ez, miközben egy kirakatvonalon jár? Ennek fő oka az, hogy olyankor közlekedik, amikor fotózásra alkalmas fény a legtöbb esetben hiányzik. Míg Kálmán Imre vagy a Wiener Walzer fotós szempontból szinte tökéletes időpontokban jár, a Dacia esetében ehhez már gondosabb tervezés szükséges. Vonali mozgó fotózásra egyedül a nyári időszak tűnhet alkalmasnak, mivel ekkor Keletiből Bécs felé már nappali fények között közlekedik. Azonban a Dacia kora reggeli indulással nyugati irányban halad, a Nap pedig ekkor keleten kel, így a papírforma az, hogy a nap nem süti a mozdony elejét, ezért úgymond fotózhatatlan. Persze felhős időjárás esetén a napsütés hatása már kevésbé érvényesül a képeken, de mi a daciás terveinkben a borult időt elvetettük. Egyrészt, mert a vonat változatos összeállítású, színes kocsikkal fut, amelyek napfényes megvilágítással még szebben tündökölnének, másrészt azért, mert ha találunk olyan helyet, ahol így mégis fotózható, akkor a végeredmény sokkal nagyobb sikerélményt jelentene számunkra.

Mivel a vonal eleinte a domborzati viszonyok miatt ívekkel tarkított, így gondolatban elkezdtük átnézni a szakaszokat aszerint, hogy van-e remény arra, hogy azok irányultsága a napállásnak megfelelő. Ebben az időszakban kora reggel még valamelyest északkeleti irányból süt a nap, így például amikor a vonal nyugatiról esetleg északi irányba fordul, akkor lehetséges, hogy fény fogja érni a mozdony elejét is. Viszont ilyen tájban még a napállás igencsak alacsony, így a pálya melletti növényzet, illetve a domborzati viszonyok beárnyékolhatják a vonat oldalát, amire szintén figyelni kell.

Ezeknek a kritériumoknak megfelelve találtunk egy olyan helyet, ahol számításba jöhet a fotózása, a Szárliget és Tatabánya közötti szakaszon. A másik probléma, ami még felmerült, az a menetrendi pontosság, mivel az idő múlása jelen esetben ellenünk dolgozik, azaz késés esetén egyre rosszabbodnak fényviszonyok. Dacia pedig a keleti határainkon túlról érkezik, így bizony a csúszás lehetséges. A tervezési fázis után aztán a következő 1-es vonalra szakosodott fotózásunk alkalmával már a tettek mezejére léptünk. Kora hajnalban indultunk, és rögtön az első napirendi pont a Dacia volt. Most szerencsésebbek voltunk, mint legutóbb, amikor reggel köd borította Szárliget környékét. A napsütés is zavartalan volt, így az időjárás már nem tehet nekünk keresztbe. A következő probléma a kedvező napállású szakaszon a konkrét hely megválasztása volt. Ez tűnt a legnagyobb kihívásnak, ugyanis a kézenfekvő fotóhely mérete pont határeset volt egy ablakos vonatnak, és bizony nagy kár lenne, ha akár egy kocsi is hiányozna a képről. Úgyhogy csak reménykedni tudtunk abban, hogy elég lesz a rendelkezésre álló terület. Elkezdtük várni a vonatot, bízva abban, hogy pontos lesz. Jött is valami nagyjából a Dacia idejében, de hamar kiderült, hogy csak egy Flirt akart becsapni minket. Ez rossz előjel, ezek szerint a Dacia késik, kezdhetünk izgulni a fények miatt.

Úgy negyed óra múlva a következő vonathangra már egyből ugrottunk, emeltük a fényképezőket, és bizony ez már egy Taurus volt, mögötte pedig feltűntek a szép színes kocsik is, tehát ez a mi vonatunk. Gyönyörködni benne nem is lett volna időnk, olyan sebességgel érkezett, hogy szinte azonnal fotózni kellett. A képet visszanézve egyből a vonat végét figyeltem, és örömmel állapíthattam meg, hogy mind a hat kocsi – igaz épphogy, de mégis csak – befért a számára képzeletben kijelölt helyre, azaz végig látszódnak. Az utolsó kocsi oldalába belógó egy-egy ág szerintem egyáltalán nem zavaró. Utána a mozdony elejére figyeltem, ami már határeset, de azért még kapott némi fényt, a Taurus homlokfala inkább sárga lett, és nem ellenfényes fekete. A vonat oldalát viszont tökéletesen sütötte a Nap, a forgóvázakat szépen kirajzolta, ami némi pluszt adott a képnek. Összességében az akciót végül sikeresnek ítéltük, a napsütötte daciás kép terve teljesítve, és mivel akkor még csak alig múlt el reggel 6 óra, a további fotózáshoz ez a sikerélmény nagy lökést adott.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!