Kiemelt helyen szerepelt a terveinkben 2013 nyarán többek között az is, hogy végre teljessé tegyük az aktuális ÖBB reklámmozdonyos fotógyűjteményünket. Ehhez már sok nem hiányzott és elvileg minden adott volt, hogy a tervet végrehajtsuk, leszámítva egy szokásos tényezőt: a legszebb mozdony valahogy mindig a legnehezebben elérhető a számunkra.

Igen, a werbék között is van kedvencünk, az 1216 025-ös, azaz a „world record 357 km/h” feliratos. Mások által készített felvételeken már jó ideje gyönyörködtünk az elegáns fekete-ezüst színeiben. A rajta lévő szöveg utalás a sorozat világrekordjára, ami miatt szerintem a vasútrajongók szemében még inkább érdekessé, értékesé vált ez a mozdony, kiemelkedve a többi reklámmozdony közül. Ami a küldetésünket megnehezítette, hogy ő nem Ausztria keleti vidékein mocorog, hanem Magyarországtól igencsak távol nyugatra, a becserkészése tehát sokkal nagyobb utat, fáradtságot, energiát igényel. Természetesen korábban is voltak vele kapcsolatban fotózási próbálkozásaink, de az akkori előfordulási helyén töltött néhány napunk alatt a gép szolgálatmentes volt.

De nem lehet folyton balszerencsénk! Ebben bízva terveztük meg a nyaralásunk egyik pár napos szeletét a Brennerbahn környékére, ahol addig nap, mint nap közlekedett. Július elején végül a tettek mezejére léptünk, és autóval belevágtunk a nagy utazásba.

Egy fogadásból kiindulva úgy indultunk el, hogy Magyarország után először Németországban álltunk meg, és szálltunk ki az autóból, tehát tulajdonképpen érintés nélkül végigvezettem Ausztrián. Megvolt tehát az első sikerélmény! És még csak nem is a fáradtság állított meg minket, mert ha a lelkesedés hajt, akkor valahogy könnyebben telik a hosszú út, viszont a németországi első autópálya pihenőben mindenképp meg kellett állnunk a szükségleteink elvégzése céljából. A német kerülő után – ami nem is volt kerülő, mert autópályán így volt a legrövidebb az út – hamar visszatértünk Ausztriába, majd kora délután megérkeztünk a helyszínre. Az időjárásra panaszunk nem lehetett, bár hol sütött a nap, hol felhős volt az idő, de különösebb hideg vagy erős csapadék nem nehezítette meg a fotózást. Az első nap nem volt szerencsénk a World Recorddal, mire leértünk, már nem közlekedett, viszont egy másik, addig hiányzó reklámmozdonyt begyűjtöttünk a környéken.

Másnap azonban már minden adott volt a sikerhez. A kezdeti borús idő után szépen kisütött a nap, és sikerült megszereznünk a rekorder aznapi fordáját is: a Brennerbahnon ment Olaszország felé. Szerencsére még a napállás is velünk volt, hiszen mire ideért volna hozzánk, a vonatot még pont jó irányból sütötte a nap. Ekkor azonban váratlan húzással lepett meg minket a vasút. A megadott időben valóban jött egy tehervonat, de ennek az élén két piros Taurus mozdony volt, és ahogy közelebb jött, akkor láttuk, hogy a rekorder is ott van a vonatban, de a legvégén, tológépként. Viszont ahol vártuk a vonatot, ott egyrészt a vonat végét nem sütötte a nap, másrészt, hátulról nem is tudtuk volna rendesen meglőni a fák és a domborzat miatt.

A fotózás aznap így mindenképpen kudarccal zárult, hiszen a rekorder már csak késő este tért vissza Olaszországból. Viszont ami bíztató volt, hogy az a két Taurus, ami volt az említett tehervonat élén, egy órán belül visszajött gépmenetben, tehát valószínűleg a határtól már egyedül vitte a vonatot a rekorder. Másnapra is megszereztük a fordáját, ami a hely és időpontok alapján megegyezett az előző napival. Semmit nem akartunk a véletlenre bízni, ezért ugyanott és ugyanúgy vártuk, mint az előző nap. Meglepetés ekkor már nem ért minket, mert a kedvenc gép ugyanúgy a vonat végén jött. Viszont az előző nap tapasztalataiból kiindulva most nem méláztunk, nem bosszankodtunk, rohantunk a kocsihoz és üldözőbe vettük a vonatot, bízva abban, hogy a rekordernek még lesz igazi munkája is. Az osztrák-olasz határon utol is értük a vonatot, és ahogy tegnap sejtettük, a két piros Taurus egyből lekerült az elejéről, és teher nélkül elindultak visszafelé. Nem sokra rá a rekorder is lekapcsolódott a vonatról, majd körüljárta, és a vonat élére állt. Minden úgy történt már végre, ahogyan szerettük volna, egy dolgot kivéve: hogy hol fogjuk fotózni? Az állomás ugyanis nem igazán volt erre alkalmas, nem volt fotósbarát kialakítású.

Így hát tovább indultunk a vonat előtt, immár Olaszország területén haladva. Nem jutottunk sokáig, mert egyből megláttuk azt a helyet, ahová el tudjuk képzelni ezt a vonatot, egy kis domboldalról fotózva úgy, hogy a lejtés-emelkedés viszonyok miatt a vonat szépen megtörve látszódjon. A háttér is igazi hegyvidéki, örökzöldekkel. Ez már méltó hely egy ilyen elegáns mozdonynak! Talán egy óra várakozás után útjára is indult a rekorder, és a helyszínre érve sikerült végre egy újabb régi óhajnak teljesülnie: „world record 357 km/h” lefotózva! Ami pedig a túra egészét illeti, rengeteg számunkra értékes témát, vonatot sikerült megörökítenünk.

Hazafelé pedig a kedvenc osztrák wifis parkolókban az alábbi facebook bejegyzést követtük el: „A három még hiányzó ÖBB werbelok lefotózva... Teljes a gyűjtemény.”

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!