Vannak, akik saját web-galériát hoznak létre és ott osztják meg felvételeiket, vannak, akik kiírják CD-re és úgy adják tovább, aztán vannak olyanok is, akik lementik a képeket a számítógépükre és talán soha többé elő sem veszik őket.

Az áprilisi Indóházban jelent meg cikkem a tunéziai vasutakról, de persze rengeteg képem van, amelyek nem férhettek be a hat oldalra. Ezek közül közel félszázat most megosztok itt, a blogomon, több részletben. A képek bemutatásakor időrendi sorrendet követek. Így talán kicsit kesze-kuszább, de bízom benne, hogy életszerűbb és azért követhető lesz a történet!

A történet teljes megértéséhez hasznos, ha kéznél van az Indóházban megjelent cikk is!

Vágjunk hát bele:

Kéttengelyes tolatómozdony Sousse-ban, ahol a last minute akcióban lefoglalt „nyaralásom” főhadiszállása volt. Nem sokat tudok a mozdonyról, de nem lepődnék meg, ha francia gyártmány lenne. Tán még egy hasonló gépet láttam Tunéziában, az is üzemképtelen volt, csakúgy, mint ez

Auto Rail Express érkezik Tuniszból Sousse-ba. Otrombasága ellenére ez egy modern, légkondícionált motorvonat, minden ülésnél dugaljjal. Ez a régi fővonal, de most már csak napi öt pár vonat ereszkedik itt le Sousse pályaudvarára, hogy aztán visszafordulva ugyanezen az emelkedőn felkapaszkodva folytassa útját Sfax vagy Monastir felé

Első utam délnek vezetett, a sivatag felé. A méteres nyomtávú fővonal legjelentősebb állomása talán Sfax. Itt látható egy éppen Tuniszba induló gyorsvonat a tipikus GM-vonóerővel (GT sorozat). Közben eltűnődhetünk rajta, hogy a nyári melegben vajon mi védi az utasokat a nap hevétől...

Tovább, a sivatag felé: két 060-DP sorozatú Bombardier-mozdony továbbít délnek egy ritkaságnak számító vegyes tehervonatot

Ez már majdnem a sivatag! A korábbi olajfa-ültetvényeket felváltották az apró bokrok. Tozeur előtt már kőtengerré válik a táj, leszámítva az oázisokat

Tozeur téglákból emelt míves állomásépülete mellett kisebb kihívást jelentett fotóapparátom számára a hajnali tuniszi gyorsban közlekedő – természetesen a Ganz-MÁVAG gyártotta – villamos-fűtőkocsi megvilágított kapcsolószekrénye. A korai kelés pedig engem tett próbára, de a müezzin segített felébredni!

A gafsa-i foszfát-vasút egyik kisebb, General Electric gyártmányú mozdonya Metlaoui-ban. Ilyen General Electric-gép továbbítja a Vörös Gyík kirándulóvonatot is

Ez a fűtőházi jelenet Gafsában készült. A felvételen egy 060-DP és egy 060-DN típusú dízelmozdony látható egymás mellett. Utóbbi a General Electric U22C típusú masinája

Nem értek sokat a pft-s járművekhez, de a jelek szerint a Speno-csoporthoz tartozó, Sotrafer nevű cégnek lehet köze hozzá, hogy a méteres nyomtávú vonalon százharminccal roboghasanak a vonatok

Egy kis vasúti építészet: tipikus arab jegyekkel rendelkező felvételi épület Sfax és Sousse között

Akkor most utazzunk kicsit Sousse-tól északra! Bir Bouregba elágazástól rövid szerelvény szállítja az utasokat Hammameten át Nabeul felé. Egyik nap mindig egy 040-DM sorozatú dízelmozdony teszi tiszteletét a vonalon...

... míg másnapra egy kivénhedt MAN-motorvonat jut. A szerelvények Tuniszba járnal fel napi vizsgára

A vonal vége: Nabeul. A vonat-kavalkádra nézve akár azt is mondhatjuk, hogy „Mindent bele!”

Térjünk vissza Sousse környékére, egészen pontosan a Metro du Sahel, azaz az ottani elővárosi, villamosított vonalhálózat taglalására. Ez egy elszigetelt villamos üzem, amely érinti Monastirt is. Itt Mahdia, a végállomás ütközőbakjain látjuk, hogy felkészültek mind a hagyományos nagyvasúti két ütközős, mind a központi ütközőkészülékkel ellátott szerelvények fogadására

Ez is Mahdia, csak a peron vége felől. Naponta egyszer közvetlen járat közlekedik Tuniszba, amelyik szerencsére mozdony vontatta szerelvény. A gép mellett egy helyi, ámbár szellemileg némileg fogyatékos vasútbarát látható

A következő részben a Metro du Sahel Ganz-MÁVAG által gyártott villamos motorvonataival is megismerkedhetünk, majd haladunk tovább északnak a főváros, Tunisz felé.

 

Kapcsolódó anyagok

A Nyíltvonalon blog további bejegyzései