Vannak olyan képeink, amelyekre publikálás után azt szoktam mondani, hogy ennek a képnek külön története van, és majd egyszer megírom. Aztán a majdból mindig csak majd lett. Kicsit féltem is, hogy a sztorizgatás nagypapa koromra fog kitolódni, amikor a hajdani akciók már csak távoli emlékek lesznek. Nos, ez a kép is ilyen, külön története van. Eléggé nehéz visszaadni azt a légkört, amiben készült, de most megpróbálkozom vele.

2011. augusztusában egy igencsak csábító téma vonzotta a vasútrajongókat a 135-ös vonal (Szeged–Orosháza–Békéscsaba) környékére. Az algyői Tisza-híd felújításra miatt vágányzár volt a vonalon Algyő és Hódmezővásárhelyi Népkert között. Az izgalmasabb téma látszólag a szegedi oldalon volt, hiszen ott kizárólag Szergej vonatta két kocsis személyvonatok közlekedtek, míg a csabai oldalon maradtak a Csörgők és az Uzsgyik.

Viszont pont ekkor volt egy érdekes vendégszereplés is Békéscsabán, a retró fényezésű M62 001-es Szergej „személyében.” A csabaiak nem kímélték az új vendéget, szinte állandóan dolgozott, pedig ő a szolnoki otthonában általában a pihenéshez, vagy a könnyebb tehervonatos munkákhoz volt szokva. Az ideiglenes helyén szintén tehervonatok élén közlekedett, de a Csörgőhiány miatt benne volt a levegőben a meglepetés is, ami végül nem sokat váratott magára. A „helyi erők” az egyik vasútbarát fórumon megírták, hogy a 001-es Szergej beállt személyvonati fordába, és mellékelve megadták a forda szerinti indulási időket is, hogy aki tudja, fotózhassa. Micsoda önzetlenség volt ez az infó a helyiektől, bárcsak mindenhol ez lenne a hozzáállás!

Szerencsére épp szabadnapos voltam, és ugyan már késő délelőtt lehetett, de egy ilyen téma esetén akár egyetlen kép miatt is érdemes átutaznom az országon. A helyszínre megérkezve a szokásos gondok merültek fel: vajon hol kapjam lencsevégre ezt a nem mindennapi témát. Ehhez mindenképpen valami különleges hely dukál, de sajnos a megfelelőt megtalálni nem könnyű, a vonat érkezéséig pedig az idő egyre kevesebb, ilyenkor én is egyre görcsösebbé válok. Aztán eszembe jutott, hogy amikor Székkutason keresztül autóztam, akkor a templom és a vasút között mintha tiszta terület lett volna, így a másik oldalról fotózva elvileg látszódnia kell a vasút mögött templomnak. Ha ez összejönne, akkor legalább egy jellegzetes vonali helyet találnék a témához. Akkor tehát irány vissza Székkutas. Odaérkezve már láttam, hogy a számításom bevált, a hely elvileg fotózható. Csupán egyetlen gond van vele, magánterületen fekszik. Mivel az idő is sürgetett, megadta nekem a végső lökést, és a bátorságomat összeszedve bementem a kerten keresztül a házhoz, arra számítva, hogy otthon vannak, megértőek lesznek velem, és engedélyezik a fotózást.

A házhoz érve azonban újabb probléma merült fel, megjelent egy falka kutya, és azonnal körbevettek.

A hangos ugatásra a gazda is felfigyelt, és kijött a házból. Meglepetésemre az első reakciója a nevetés volt, mert látta, ahogy a kutyákkal bajlódok. Egyből mondta is, hogy nem így kell bánni a kutyákkal, majd határozott hangon a helyükre küldte őket. Velem viszont egyből békés hangon beszélt, megkérdezte, mi járatban vagyok, amire én elmondtam, hogy milyen vonat jön, miért különleges, és hogy a telkéről szeretném fényképezni. A gazda  mosolyogva mondta, hogy semmi akadálya, el is kísért a kert végébe, majd kérdezte, hogy miben lehetne még a segítségemre. Tisztára olyan érzés volt, mintha Ausztriában vagy Németországban lennék. Ott tapasztaltam azt időnként, hogy milyen barátságosan bánnak az idegenekkel. A telek szélén megfelelő helyet találtam a fotózásra, ott viszont a kukorica túl magas volt, így az belelógott volna a vonatba. A gazda mondta, hogy ne aggódjak, és egy percen belül visszajött kezében egy létrával, hogy majd felmászok rá, és onnan fotózva már jobb lesz a kilátás. Úgy látszik aznap tényleg minden összejött, és semmi akadálya nem lehet már a fotózásnak. Persze a vasút még próbálkozott némi késéssel gátolni a dolgot, de szerencsére még azelőtt megérkezett a 001-es, mielőtt még a belógó árnyékok a lefelé menő nap miatt túlságosan zavaróak lettek volna.

A sikeres fotózás után gondolatban már további fotós zsákmányról álmodoztam, egy szegedi oldalon mocorgó Szergej lett volna a következő célpont. Ennek egyetlen gátja volt, az a barátságos hangulat, amivel Székkutason fogadtak. Ugyanis a fotózás után még továbbra is mesélt, kérdezgetett, beszélgetett velem a gazda, én meg – bár hálás voltam neki – de mégis szerettem volna tovább indulni, így igencsak nehezen, de végül sikerült a beszélgetést udvarias formában a búcsúzás irányába terelni.

* * *

Most kaptuk a hírt, hogy a 001-es Szergejt a közeljövőben Dombóváron felújítják, megkopott gúnyáján kívül a belsejét is rendbehozzák!

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!