Szombaton kelt útra az alapítványi 010-es Nohab ötkocsis különvonatával Budapestről a Balatonra. A toronykerülő vonat a Balaton felé Székesfehérvár állomáson elvből nem állt meg – a tavasszal lebontott torony miatt –, hazafelé meg Szabadbattyán–Börgöndön át bojkottálta a csomópontot. Végre újra láthattunk Nohabot az északi parton: a szerelvény Tapolcán át Keszthelyre és vissza közlekedett. Idén sajnos nincs a hétvégi nohabozás, így a nyáron most csupán másodszor láthattunk M61-es mozdonyt ablakos vonat élén. Még a nyár elején a MÁV Nosztalgia levenduláás élményvonatát vitték Nohabbal. Párszor egyébként uzsai kővonatokkal járt még Nohab a 29-es vonalon, messze túlszárnyalva így a classic Szergej felhozatalt, régi M62-esből ugyanis egy sem tette tiszteletét a Balatonon. Hogy is tehette volna, ha hónapok óta letétben ácsorog a többség, fehérváron is négy mozdony várja a nagyobb forgalmat, hogy újra dolgozhasson. Remot viszont minden nap jut Tapolca felé, főleg a 320-as gépet látni a záhonyi fürdőssel.

Balatonederics bejárati előjelzőjénél robog a különvonat. A képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila fotóiból

Nekem ezúttal nem volt kedvem vonatkövetős fotózáshoz, túl sok stressz, túl nagy a forgalom, az alkalmas fotóhelyek meg azért nem olyan grandiózusak. Ennek fényében inkább 1-2 jó képet vízionáltam, amikre rendesen rá tudok készülni. A menetrend nézegetése után végülis úgy döntöttem, hogy a várható csodás időjárás miatt összekötöm ezt a fotózást a rendes évi biciklis balatonkerülésemmel. A haditerv a következő volt: az első vonattal (Kelenföld i.: 4:12) lemegyek Balatonkenesére (érkezik: 6:20 körül), onnan a déli part felé indulva 120 kilométer után Balatonedericsnél fotózom le a Keszthely felé tartó vonatot. A várható tempóm alapján még egy órát várnom is kell majd, de nem baj, hátha kell egy kicsit gazolni a térképen kinézett fotóhelyen. Mivel közben a Balatonkört is folytatni kell, néhány egyébként alkalmas helyet fel kellett adjak, a klasszikus örvényesi oldalkép fért még bele az időbe.

Napkelte a Balatonon. Az ott szemben Tihany, ott már süt a nap

Edericstől papíron sokkal hamarabb Örvényesre érek a kelleténél, a plusz időt fel lehet használni más vonatok fotózására, fagyievésre. Hát a fagyi sikerült, de a Tapolca felé robogó 320-as Szergej épp nem lett meg. Meglett viszont visszafelé, egy remot Csörgő egy gyorsvonattal és egy tripla Bézé, amit inkább csak megdöbbenésemre fotóztam le. Mit keres az nyáron a Balatonon???

Végül a Nohab is befutott pompás fényekben, úgyhogy meglett a második kép is, terv teljesítve. Már csak el kéne érni Kenesén a vonatomat, hogy minél hamarabb hazaérjek. Van egy 19:45-kor és egy 20:15-kor, utána csak másfél óra múlva. A nohab 18:20 körül halad Örvényesen, a 19:45-ös vonatnak így nem adtam sok esélyt, pláne hogy kicsit már elfáradtam. Hogy a Nohab-élmény vagy a behúzott hideg sör miatt-e, de váratlanul megtáltosodtam, nagyon jó ütemben haladtam Füred felé. A balatonfüredi körforgalom jó kis dugót duzzasztott a 71-es útra, kicsit olyan érzés volt az autósor között zúzni, mint a Nagykörúton a délutáni csúcsban. Mindegy, megvolt ez is, aztán Csopak, Alsóörs, Almádi. Még mindig Almádi, és még mindig, elég hosszú egy település.

A 320-as az örvényesi fotóhelyen. Nem sokkal utána jött a Nohab is

Fél 8-kor már Fűzfőn voltam, így már volt realitása megnéznem, hátha késik az a 45-ös vonat. És láss csodát, 17 perc plusszal tartott fölfelé még csak valahol Csopaknál. Vettem is pár almát a boltban, bár lehet az előző településen jobb lett volna(...). Azért belehúztam, Kenese a végállomásom, oda kell érni azért. A tóparti részen tekerve kicsit az volt az érzésem, hogy mindjárt elzúg mellettem a tripla Desiro, de szerencsére nem tette. A Kenese előtti térköz sárga volt, na gondoltam ez jó jel. Mire a bejárati jelző látótávába értem, az már viszont zölden virított, úgyhogy még egy utolsó hajrát lenyomtam az utolsó kilométeren. Végülis egyszerre érkeztem meg a Katicával az állomásra, aminek ekkor már csak 10 perc késése volt. Cseles. Kelenföldre már pontosan érkeztünk.

Ha a Kis-Balaton környékén jár, el ne mulassza a fenékpusztai Festetics-major megtekintését! Pompás szelfiket is el lehet sütni...

A balatoni bicikliút színvonala mintha javult volna egy kicsit a tavalyihoz képest. Szigligetnél, ahol a fák gyökerei borzasztóan feltörték az utat, a hibák jó részét elsimították. A táblázás sokszor nem egyértelmű továbbra sem, de végülis majdnem mindegy, hogy a déli parti párhuzamos utcák közül melyiken megyünk. Földvárnál nagyon hangulatos az út, még sosem sikerült odartévednem. Utána viszont egy pár kilométeres aszfaltozatlan szakasz van, országúti biciklivel ez horror, kikívánkozik az ember a 7-es útra. A vadregényesebb gyenesdiás-vonyarcvashegyi részen meg a természet kezdi visszahódítani az utat – egyébként sem valami széles, de van, ahol a felén már fű nő.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!