Új kedvencem az úttest szélét jelző vonal

Vörös Attila   ·   2012.08.18. 17:00
IMG_9532__bugyi_ejszaka__400

A 142-es vonalon érvényben levő vágányzár miatt Desirók járnak Baja és Kiskunhalas között az Interregio vonatok egy részén. A Siemens motorvonatok ritka vendégek errefelé, csak a Gemenc IC szerelvénye keveredik Uzsgyi fordába ha reggel fekve marad, de később megjavul. Baján tehát mindennapos a Desiro, az egy pár közvetlen pesti vonatot ezzel adják ki. Csakhogy a közvetlen vonat Baja után azonnal átkel a Dunántúlra, és Bátaszéket, Szekszárdot felfűzve éri el a fővárost.

Mivel a Desirók fő előfordulási helyein, az esztergomi és a lajosmizsei vonalon is vágányzár van érvényben, a balatoni plusz igények mellett is maradtak fölös szerelvények. Naponta két Desiro tehát a csonka délkör vonatokkal járja a Dél-Alföldet Kecskemét és Baja között. A szerelvények a Gemenc intercityvel jutnak fel Budapestre a karbantartóbázisra, a páros Gemenccel pedig a friss vonatok érkeznek Bajára.

Desiro gyorsít Jánoshalmáról Baja felé<br>(fotók: Vörös Attila)

Jó lenne hát lefotózni a Desirókat, a 154-es vonal egyébként is kicsit közelebb áll hozzám az átlagnál. És ha már ilyen távolságra merészkedem, érdemes lenne tehervonatos napon tenni. Bár a bajai tolatóst a nyári pangás ideje alatt már vagy egy hónapja folyamatosan lemondják, a Floyd kitartóan hordja minden héten a tartályokat Bajára. A dolog szépséghibája, hogy a járatritkítás óta a floydos tehervonat után csak nagy mázlival lehet eljutni Budapestre, a másik alkalmas lakhely, Szekszárd pedig egyáltalán nem reális célpont aznapra már.

Ezúttal Sulzer húzta a Floyd tehervonatát

Így aztán biciklivel mentem, egyébként is szeretek sokat tekerni. A nappali forgalom, meleg és a szintén nappalra tervezett fotózás miatt este indultam, hogy napkeltére már Kiskunhalas környékére érjek. Ráadásul szándékosan a kisebb utakon tekertem, nehogy egy álmos kamionos átgázoljon rajtam.

Útvonal<br>(forrás: maps.google.com)

Amivel nem számoltam, hogy mennyire kihalt az országnak ez a része. Teljes sötétség, bömbölnek a tücskök, nyomasztó a nyugalom, alig látok. Kunszentmiklós után Kaskantyún jött szembe az első autó, ez majdnem 50 kilométer, biciklivel 2-3 óra. Szóval félelmetes volt, ráadásul többször is versenyt kellett tekernem a kint éjszakázó kutyákkal. Dehát ilyen a tanyavilág.

Azóta extrán megbecsülöm az úttest szélét jelző fehér csíkot.

Bugyi környékén még volt némi forgalom, attól lejjeb már sehol senki. Az út minősége is leromlott, ami egy országúti kerékpárnál eléggé számít, sokszor semmiféle festés nem segítette az előrehaladást

Kapcsolódó hírek