Vót: egy kör Nógrád megyében

Bohus Dávid   ·   2017.02.18. 16:15
votnograd

A visszaemlékezés kezdődjön a tíz évvel ezelőtti Nógrád megyével. Ugyanis 2007. februárjában úgy döntöttem, egy iskolai tanítási napon látogatást teszek a közeli megyében. Ebben az időszakban az északi országrész sok kellemes pillanatot tartogatott a buszbarátoknak: laprugósok mindenfelé kiegészítve több, különleges történetű Ikarusszal, prototípusokkal. Az elmúlt évtizedek ikonikus falujáró 266-osaiból nyilvántartásaim szerint akkoriban több mint harminc volt még forgalomban. Ráadásul az üzemeltető gondoskodott arról, hogy az említett járművek a régebbi volán korszak emlékét hordozzák magukon: a kék-fehér sávos helyközi flottaszín helyett – pár kivétellel – sárga fényezésükkel és fehér lökhárítóikkal messziről feltűntek. A Nap a felhők mögött maradt, a szórt fény lehetőséget adott arra, hogy több irányból is megörökítsem a kiszemelt járműveket, helyszíneket.

Utamat hajnalban Árpád híd autóbusz állomáson kezdtem, az újpesti pályaudvar akkoriban még nem volt a mai állapotában. Autóbuszunk egy E95 típusú egyedi Ikarus volt, amely az akkori 2/A jelzésű autóúton érkezett Vácra, majd rövid pihenő után indult tovább a nógrádi emelkedők irányába. Az első megálló, ahol leszálltam, Rétság volt, itt fél órám volt arra, hogy dokumentáljam a helyszínt és a járműveket. A váci állományból akkoriban még javában a kétajtós 260-as Ikarusok szállítottak utasokat, de itt találkoztam az első, a Nógrád Volán különleges járműveit képviselő 263.04 típusjelzésű Ikarussal is. Az 1991-es évjáratú autóbusz eredetileg kuvaiti exportra készült, végül hazánkban maradt. A hagyományos szóló Ikarusnál egy méterrel hosszabb jármű különlegessége a fóliázott oldalablakok, DAF motor, illetve automata váltó.

Az első különleges nógrádi jármű a kuvaiti exportra szánt 263-as volt (a képre kattintva galéria nyílik a szerző felvételeiből)

Egy hagyományos 256-os szuperbusszal mentem tovább, amellyel hamarosan Balassagyarmatra érkeztem. Az akkoriban, a város központjában elhelyezkedő autóbuszállomáson elfogyasztott finom disznótoros reggeli és forró tea után hirtelen azt sem tudtam, melyik laprugóssal kezdjem a dokumentálást. Az autóbusz-állomány ebben az időszakban bővült több, Alfa Busz Kft. által Volvo alvázra épített Regio típusú autóbusszal is, amelyek ekkoriban szinte vadonatújak voltak. Az autóbusz-állomást sikerült utolsó évében lefotóznom, ugyanis még 2007-ben a Városháza mögül az Ipoly partjára költözött, ahol egy tizenhat kocsiállásos, utastájékoztató berendezéssel ellátott pályaudvart adtak át.

Utolsó február a balassagyarmati buszpályaudvaron tíz évvel ezelőtt. A fénykép akár 1997-ben is készülhetett volna

Három óra tartózkodást követően Salgótarján felé indultam tovább. Egy rövid szécsényi pihenő után Nógrádmegyer útirányon át értem el a nógrádi megyeszékhelyt. A hatvanas-hetvenes évek modern építészetét magán viselő belváros központjában található a vasúti megállóval összekötött autóbusz-állomást is magába foglaló intermodális csomópont. A helyközi és távolsági járműveket fogadó létesítmény ekkor átépítésének utolsó, befejező szakaszában tartott, emiatt az autóbuszok a közeli útkereszteződés közelében kialakított ideiglenes kocsiállásokról indultak.

Gigászok egymás társaságában: a salgótarjáni toronyházak és a hagyományosnál másfél méterrel hosszabb csuklós a 283-as, az ideiglenes kocsiálláson

A fotózást kora délután fejeztem be, visszaútra a vonatot választottam. A szerelvény rövid pásztói tartózkodása ideje alatt a vasútállomás melletti parkolóban több 266-ost, illetve az akkoriban Mátra Volán alvállalkozóként szolgáltató Color Tours Kft. egyik öreg 256-osát sikerült megörökítenem. Végül hatvani átszállással a Keletibe érkeztem.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek