Debrecenben egy bő évtizeddel ezelőtt komoly trolibuszpark-rekonstrukció zajlott le, amelynek keretében huszonegy új Solarist és egy MAZ-t szereztek be, így majdnem sikerült lecserélni a teljes ZIU-flottát. Két régi orosz vas azonban a mai napig állományban van, bár leginkább már csak töretésre (a felsővezetékre fagyott jég eltávolítására) használják őket, menetrend szerinti forgalomban gyakorlatilag évek óta nem lehet találkozni velük, legfeljebb kivételes esetekben.

1991-ben – a csúcsidei zsúfoltságot enyhítendő – öt Ikarus 280T-t is beszerzett a DKV, csuklós trolit sem ezelőtt, sem ezután nem vásároltak. Az első, 400-as pályaszámot viselő jármű kakukktojás volt; egy 1980-as gyártású, eredetileg Ganz-elektronikás kocsit építettek át 1990-ben ZIU-hajtásúra a DKV-nak. Debrecenben tíz év használat után, 2000-ben selejtezték.

A képre kattintva galéria nyílik a 404-esről (fotó: Nagy Attila)

A 401–404 pályaszámú járművek szintén az Obus Kft. tervezésében készültek ZIU-motorral, de ezek már teljesen újak voltak, és ez az újszerű állapotuk egész sokáig meg is maradt, hiszen, mint említettük, általában csak hétköznap, csúcsidőben voltak forgalomban, de jellemzően még ekkor sem volt kint a teljes csuklósállomány. Így az első példányhoz – ami a cikkünk főszereplője, a 404-es volt – csak 2004-ben nyúltak hozzá komolyabban, ami gyakorlatilag ki is merült a karosszéria korrodált elemeinek megjavításában, illetve néhány elhasználódott vagy megrongált üléshuzat kicserélésében. Természetesen át is fényezték a járművet, de itt még nem változtattak az eredeti, piros–szürke sémán, a többi troli viszont ezután már fehér–kék–sárga flottaszínt kapott.

Ő maradt tehát egy letűnt kor egyetlen emléke, az utolsó jármű a városban, ami nem a DKV szín-összeállítását viselte. Igaz, utolsó éveiben ő sem volt már teljesen autentikus retrójármű, hiszen felragasztották a DKV matricakollekciójával, illetve ledes kijelzőkkel és elektronikus jegykezelőkkel is felszerelték.

Huszonhat éves korában, március idusán érte utol a végzet; a használható alkatrészeket kiszerelték belőle, a karosszériáját pedig a telephelyen felaprították. Alig több, mint 400 ezer kilométer volt benne, ami arányosan leosztva kevesebb, mint 16 ezer kilométert jelent évente (egy intenzív használatban lévő városi busz vagy troli éves futásteljesítménye 60–70 ezer kilométer).

Másik három társa továbbra is forgalomban van, ők maradtak az utolsó Ikarusok a Cívisváros közösségi közlekedésében. Bízunk benne, ha elérkezik a vég, az egyiket megőrzik majd nosztalgiajárműként.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!