A–50U: Oroszország új szemei

iho/repülés   ·   2011.11.07. 09:03
nyito

Az Iljusin Il–76 Candid teherszállító gépekre épített radarfelderítő és légtérirányító repülőgépek elengedhetetlenül szükségesek az orosz légtér és határvidék ellenőrzéséhez. A jelenlegi orosz légvédelmi rendszer nem képes földi telepítésű lokátoraival a teljes orosz határvidéket és légteret az ellenőrzése alatt tartani. Így a rések kitöltése a turborpop Tu–126 Mossokra, majd a sokkal modernebb sugárhajtású A–50-esekre maradt és marad is a jövőben. Főleg az orosz Távol-Keleten, a szinte lakatlan Szibériában, a kelet-szibériai és a Csucsk-tenger környékére igaz ez, ahol nemcsak a lokátorállomások, hanem a katonai repülőterek is egymástól nagy távolságokra helyezkednek el. Különösen érzékeny terület az orosz–kínai határ, hiszen Oroszország számára egyre kényelmetlenebb a hihetetlen mértékben fejlődő kínai légierő jelentette állandó fenyegetés.

A vörös 47-es - új ruha, új szemek <br>(fotó: russianplanes.net, Taganrog Spotter)

A Berijev és a rádióelektronikai területen jeleskedő Vega 2008-ban kezdte meg a meglévő A–50-esek felújítását és átépítését. Erre azért van szükség, mert az ígért, modernizált Il–476-osokra alapozott A–100-as radargépek kifejlesztése és gyártása még hosszú éveket vesz igénybe – a legoptimistább forgatókönyvek szerint is. Az elsőnek átadott, vörös 47-es oldalszámú A–50U Taganrog repülőteréről szállt fel és Ivanovóba, végleges állomáshelyére repült át. A gép még 37-esként került a Berijev üzemébe 2008 októberében, majd az átépítést hivatalosan 2009. november 26-án rendelte meg az orosz állam. A sikeres tesztrepülések lezárását követően megindulhat az ivanovói A–50-esek átépítése. Az Orosz Légierő összesen 16 darab A–50-est tart hadrendben, melyek a hazai légvédelemben dolgoznak, s ellentétben a NATO és az Amerikai Légierő E-3 Sentry AWACS-gépeivel, ritkán hagyják el Oroszország légterét.

A modernizáció középpontjában a fedélzeti, nagy hatótávolságú felderítő és célkövető radarrendszer, a barát-idegen azonosító rendszer, illetve az orosz viszonyok szerint radikálisan megújított operátori munkaállomások álltak. Az erősebb jelfeldolgozó processzorokkal elsősorban a hátsó légtérben javult a felderítési hatótávolság és a célkövetési képesség.

A gép törzsében kialakított munkaállomásokon már TFT LCD-monitorokon követhető a repülőgép körüli légtér és a felderített célpontok helyzete. Új kommunikációs és navigációs rendszert is kapott az A–50U, míg a gép törzsében egy konyha és egy fürdőszoba is elfért, segítve a hajózók munkáját a hosszú távú repülések során. Az új eszközök csökkentették a repülőgép saját tömegét, így több üzemanyaggal szállhat fel, így a légi utántöltés alkalmazása nélkül is tovább képes a gép a levegőben maradni.

Azért oroszosan kifinomult maradt a munkaállomások kialakítása <br>(fotó: muare.vn)

A gép átépítése idén nyáron fejeződött be, majd RF-92957 lajstromjellel és vörös 47-es oldalszámmal állt hadrendbe, a VVSZ Rosszija új festésével. A gép tesztrepülései októberben zárultak le, és október 31-én repülhetett át állandó állomáshelyére, a 2457. Nagy Hatótávolságú Radarfelderítő Repülőgépek Légibázisára – azaz Ivanovo Szevernyijre.

A jelenlegi tervek szerint a Berijev a második modernizált A–50U-t 2012-ben adja vissza az orosz légierőnek. Az első A–100-as pedig 2016-ra készülhet el, sorozatgyártásáról és hadrendbe állításáról még nincsenek pontos döntések.

Kapcsolódó hírek