A hét leggyorsabb

Molnár András   ·   2012.01.02. 17:00
00andris

Az MSNBC hírportál összegyűjtötte a világ hét leggyorsabban megtehető vasúti viszonylatát, a szövetségi kormányzat ostorozása mellett elsősorban a számokra koncentrálva. Így az adatsorból nem csupán azt tudhatjuk meg, hogy mennyi idő alatt juthatunk el A pontból B pontba, hanem azt is, mennyire terheli a gyorsulás a pénztárcánkat.

Talán már meg sem lepődünk rajta, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt a Sinkanszen vagy a TGV lett volna az első, ami eszébe jut az újságírónak a nagysebességű vasútról, ma már Kínával kezdődik a sor. Az 1302 kilométeres Peking–Sanghaj távot 4 óra 48 perc alatt futja meg a motorvonat, a teljes útra mintegy 21 ezer forint a menetjegy. Bár a júliusi baleset óta jelentősen lassítottak a menetrendszerinti járatokon (a maximális 350-ről 300 kilométer/órára), már újra a sebesség fokozásán dolgoznak: egy 500 kilométer/óra végsebességű szerelvényt próbálgatnak a szakaszon.

Egy Frecciarossa Milánó központi pályaudvarán<br>(kép: Wikipédia)

A Milánó–Firenze vonal háromszázas tempója mellett azért is fontos, mert mert az európai kultúra és történelem két kiemelkedő városát köti össze, egy és háromnegyed óra alatt hidalva át a 304 kilométers távot, több mint tizenhétezer forintnak megfelelő euróért. Nem ez az egyetlen háromszázas vonal az olasz csizmán: Torinótól Nápolyig is húzódik egy, Fizenzében kapcsolódva a milánói vonalhoz, de Firenze és Róma között csak ötven kilométer/órával lassabban közlekedhetnek a Frecciarossa szerelvények.

Tajvan szigete nem túl nagy (hazánk területének kevesebb mint negyven százaléka), de egy 344 kilométeres nagysebességű vonal azért elfért rajta. A bő másfél órás út során hat nagyvárost köt össze a fővárossal, fejenként mintegy tizenkétezer forintért.

Az Oberhaider-Wald alagútból bújik elő az ICE 3<br>(fotó: Sebastian Terfloth)

Nem maradhattak ki a felsorolásból az ICE járatai sem: a jól kiépített hálózatból, amely kapcsolódik Nyugat-Európa más nagysebességű vonalaihoz, a Frankfurt–Köln viszonylatot emelték ki, talán azért, mert itt szépen látszik: bár a végsebesség 300 kilométer/óra, az átlagsebesség jóval alacsonyabb: a 188 kilométeres úthoz 62 percre van szüksége a Siemens motorvonatoknak. Az árazás itt sem kimondottan baráti: az egy órányi száguldás 14500 forintba kerül. Azonban ha arányosan nézzük (sebesség, valamint szolgáltatás színvonala tekintetében), az ár-érték arány mindenképp rendben van.

Klasszikusnak számít már az Eurostar London–Párizs viszonylata is. A menetidő tulajdnképpen a reptéri ki- és becsekkoklás idejével egyezik meg kettő és egynegyed óra alatt átszelhetjük Észak-Franciaországot, átbújhatunk a Csalagúton, és Kent festői tájain át megérkezhetünk Londonba – vagy ugyanezt fordítva. A mintegy tizennégyezer forintos menetdíj a közel ötszáz kilométeres távra már-már olcsónak mondható.

A Talgo 350 nevével ellentétben csak 330 kilmétert tud megtenni óránként, és a pálya Spanyolországban még ebből is lefarag harmincat<br>(Peter Christener felvétele)

A spanyolok kakukktojása a széles nyomtávú félszigeten a normál nyomtávú Madrid–Barcelona gyorsvasút. A 310 kilométer/óra maximális sebességre tervezett AVE-hálózat Kína után a világ második leghosszabb nagysebességű vasúti hálózata. A katalán központ és a főváros közötti 618 kilométert két és fél óra alatt teszik meg a Talgo szerelvények, a jegyárak 36 500 és 65 800 forint között változnak.

Utolsóként kerül terítékre a világ első, és jelenleg talán legdrágább nagysebességű vasúti hálózata, a Sinkanszen. A háromszázas vonalon három óra és tíz perc alatt leküzdhető a Tokió és Aomori közötti 713 kilométeres távolság, a jegyek ellenben ötvenezer forintnál is többe kerülnek. A Tohoku Sinkanszen komoly károkat szenvedett az év eleji földrengésben, mostanra azonban már rendben üzemel.

Meglehetősen ritka az emeletes nagysebességű szerelvény. A képen egy E4 sorozatú Sinkanszen látható, Omija állomás bejáratánál<br>(fotó: Sui-setz)

A kínai lassítás óta a francia LGV Est vonalon közlekednek a leggyorsabb menetrend szerinti vonatok: egyes szakaszokon a 320 kilométer/órát is elérik. Ezen a pályán állította fel 2007-ben a TGV a nagysebességű, de hagyományos hajtású vasúti szerelvények sebességi világrekordját, melyet azóta is őriz. Az Egyesült Államokban több nagysebességű projekt is indult az elmúlt években, de a kaliforniai kivételével mindegyik meglehetősen döcögősen halad, vagy le is állt.

Kapcsolódó hírek