Hosszú vonat robogott keresztül az országon Hegyeshalomtól Lőkösházáig, de akár temetési menetnek is hívhatnánk. Az ÖBB tizenhat 1014-es Sisijét és három 1142-esét küldte a vágóhídra – Romániába, Jászvásárra (Iasi). A menet a következő mozdonyokból állt: 1014 003, 1014 008, 1014 018, 1014 011, 1014 010, 1014 017, 1014 007, 1014 015, 1014 005, 1014 014, 1014 002, 1014 012, 1014 004, 1014 016, 1142 656, 1142 619, 1142 703, 1014 013 és 1014 009.

A halálmenet még Bécsben, Florien Kubele felvételén. A képre kattintva galéria nyílik

De miért is ilyen fontos nekünk ez a mozdony? Elegáns vonalvezetésével a Taurus-korszakig jellemző mozdonya volt a Keleti, sőt, egy időben a Déli pályaudvarig közlekedő eurocity-vonatoknak, sőt mi több: a tervezésének is van magyar vonatkozása.

Nagyívű, ám hamvába holt ötlet volt a rendszerváltás után egy közös Budapest–Bécs világkiállítás megrendezése, amelyhez a sógorok adták volna a mozdonyt: az SGP és az ELIN cégek együttműködésében összesen tizenhat 1014-es, és két, 74 helyett 66 tonnára csökkentett szolgálati tömegű 1114-es épült. A világkiállításra tervezett szerelvény billenőszekrényes kocsijait el sem készítették, a típus magyarországi premierje az 1994 májusában életbe lépett menetrend volt.

A fénykor, Sisi vágtat a szári bevágásban (fotó: Nagy Tamás)

A háromezer kilowatt teljesítményű mozdonyok azonban nehezen küzdöttek meg a tíz-tizenkét kocsival, a túlterhelésből adódó melegedés okozhatta a 1014 006 kigyulladását is Bicskénél. A világkiállítás lefújása után a magyar vonatbefolyásolóval is ellátott négy gép rendszeresen járt Budapest–Bécs között, míg a többi kisebb ingavonatokkal járt Bécsújhelyre, Sopronba és – a villamosítások után – Sopronkeresztúrra és Pozsonyligetfaluba.

A sorozat villamos berendezése számos problémát okozott, és a 1014-esek éppen emiatt sosem voltak igazán megbízható járművek. Különösen igaz ez a Taurusok megjelenése utáni időkre, amikor a Sisik feladatát a jóval üzembiztosabb és nagyobb teljesítményű gépek vették át, és az ÖBB jóval kevesebb figyelmet fordított az elődökre.

A 015-ös, mögött a szlovénok négyáramnemű Taurusa áll (a külön nem jelölt képek forrása: Indóház-archívum)

A mozdony legismertebb osztrák belföldi felhasználása a bécsi repülőteret kiszolgáló CAT (City Airport Train) vonatok továbbítása. Ehhez a feladathoz három gépet (1014 005, 007, és 010) a CAT zöld–szürke–fehér dizájnja szerint átfestettek, de az elvártnál alacsonyabb üzemkészségük miatt ezt a feladatot később Taurusok vették át. Próbaképpen a komoly emelkedőkkel tűzdelt Semmeringbahnon is próbálkoztak csatolt üzemben tehervonatok továbbításával, de a kísérlet kudarccal zárult.

Az ÖBB az elektromos rendszer folyamatos problémái miatt 2008. január 7-én leállította a teljes sorozatot, bérlésük vagy megvásárlásuk többször is szóba került, ám a parajosban maradtak, egészen mostanáig. A halálmenetet november 7-én állították össze az ausztriai Penzingben, a következő napon pedig már Magyarországon át Románia, a valódi végállomás felé vette útját.

A menetről Lovas Gábor Kőbánya-Kispesten, Tóth Gábor Vecsésen készített videofelvételt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!