Romantikus repülés majd egy hónapon keresztül Krétától Fokvárosig (fotók: Facebook, vintageairrally.com)

A vártnál is kalandosabbra sikerült az Afrika átszelésére vállalkozó különleges repülőverseny, a Vintage Air Rally, amelynek résztvevői túlnyomó részt 1940 előtt épült gépeken repülnek végig 13 ezer kilométert harminchét leszállással csaknem egy hónap alatt, a nemzetközi repülőszövetség (FAI), és a Royal Aero Klub szervezésében.

Tizenkét nemzeti csapat versenyez különféle kedves öreg jószágokkal, van a mezőnyben több De Havilland Tiger Moth, Boeing Stearman, Bücker Jungman, egy szépséges Stampe, egy ugyancsak gyönyörű Waco, több Travel Air, a húszas évek kedvelt amerikai túragépe. Brit személyzettel és lengyel felségjellel repül velük egy An-2-es (amely egyébként a legkorábban is a negyvenes években épült, hiszen a gyártása 1947-ben indult, de a gép elsősorban kísérő szerepet játszik, poggyászt visz, meg üzemanyagot).

Kairó: az öreg gépeket öreg autók fogadták

Az oldtimer kategórián túl tart a csapattal két kis Robinson helikopter, egy R44 és egy R66, valamint külön kategóriában néhány modernebb gép: Cessna 172-es, 210-es, sőt, egy Caravan is, egy csinos Pipistrel Sinus, meg egy-két bozót-masina, köztük egy eredeti öreg Piper Cub.

A mezőny az Afrikát először a levegőből is felfedező, a húszas években repülő pionírok nyomát követi, a csapat Krétában gyülekezett, majd Egyiptom és Szudán, Etiópia és Kenya, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe majd Botswana átrepülésével Dél-Afrikába érkeznek, egészen le akarnak jutni Fokvárosig. Közben olyan szépségeket is felkeresnek, mint a Kilimandzsáró vagy a Viktória-vízesés.

Összefoglalónk írásakor az út derekánál járnak, Kenyában, de közben túl kellett élniük egy meglehetősen kellemetlen közjátékot, ami miatt a címlapokra került a vállalkozás. Az etióp hatóságok ugyanis három napon keresztül fogva tartották az egész mezőnyt.

Fogság Gambellában...

A történet ott kezdődött, hogy a szervezők már hónapokkal a rajt előtt megkérték valamennyi országtól a gépek belépéséhez és leszállásához szükséges engedélyeket: ez sok állam légügyi hatóságai esetében akár órák alatt megszerezhető, de az etiópok még két nappal indulás előtt is csak annyit jeleztek vissza, hogy a kérelmet vizsgálják és a kiadása „folyamatban van”. A Szudánból való továbbindulás előtt telefonon konzultáltak az etióp hatóság vezetőjével, aki arról biztosította a rallyt, hogy a start reggelén kiadják az engedélyeket, sőt, Gambella repülőterének főnöke is hasonlóképp nyilatkozott, és azt mondta, várják a mezőnyt.

A rally gépeinek ennek megfelelően kitöltötték a repülési terveit, amit az Addis Control el is fogadott, és ennek birtokában kaptak Kartúmban felszállási engedélyt. Egy gép kivételével már valamennyi a levegőben volt, amikor kiderült, hogy az etiópok mégsem adták ki az engedélyeket, és hogy még érdekesebb legyen, tették ezt az etióp külügyminisztérium utasítására. Azonban amikor itt tartottak a dolgok, a gépek többségében már nem volt elég benzin a visszatéréshez, nem volt más választásuk, mint elrepülni Gambelláig és ott leszállni.

...és a megkönnyebbülés: felszállhat a mezőny

A mezőnynek a városban szállodai foglalása volt, de a városig nem juthattak el. Az egész csapatot beterelték a repülőtér épületébe, közben elvették tőlük valamennyi, távközlésre használatos eszközüket, mobilokat, laptopokat. A pilóták és kísérőik két éjszakán és három napon át voltak bezárva az épületbe, megtagadták tőlük a konzuli segítséget, a betonpadlón aludtak, és egy szerencsésen átcsempészett mobillal tudták jelezni a külvilágnak, mi történt velük. Feltehetően a brit, a német és az amerikai diplomáciai fellépés eredményeként a harmadik napon elengedték őket. Az etiópok viselkedése részben azzal magyarázható, hogy a szudáni határövezetben olykor fegyveres gerillaharcok zajlanak, de egy nemzetközi túracsapatot mégis csak nehéz összetéveszteni az ellenséges félkatonai alakulatokkal, mondják a történet internetes kommentelői.

A másik bonyodalom-sorozat a legidősebb résztvevőhöz köthető: a 72 éves Maurice Kirk kétszer is elveszett, aztán szerencsére meglett épségben. Először még Dél-Szudánban szakadt el a többiektől, motorhiba miatt kénytelen volt leszállni, aztán másodszor Nairobi felé megint eltűnt. Hírek szerint a többiekkel ellentétben nem a repülési terv szerint, hanem toronyiránt próbált a kenyai főváros felé tartani, de le kellett szállnia, mert besötétedett.

Romantikus túrarepülés egy még mindig sok izgalmat tartogató kontinens fölött

Kirk már korábban hivatalosan megszűnt a mezőny tagja lenni, mert nem szerelte fel a gépét a kötelező navigációs berendezésekkel és vészjeladóval (ezért nem tudták egyik alkalommal sem azonnal megtalálni). Sőt, már útban Kréta felé kétszer is volt motorleállása. De azért továbbra is a rallyval tartott: a mezőny más tagjai elismerően beszéltek arról, milyen remekül tud leszállni lehetetlenül kis helyeken, de a navigációs képességeit nem tartják nagyra. Egyébként hírhedten rossz volt mindig is a viszonya a hatóságokkal, volt már, hogy a civilben állatorvosként praktizáló bristoli britet közúti szabálysértések és alkoholos vezetés miatt tartóztatták le, igazán híres akkor lett, amikor egy kétfedeles oldtimerrel leszállt George W. Bush hivatalban lévő elnök texasi birtokán.

A mezőny egy másik gépe, a Stearman, szintén Nairobi előtt kellett, hogy kényszerleszálljon, valószínűleg nem is repülhet tovább a túrán, mert a motorja teljesen tönkrement. De ezt a gépet a rajta lévő berendezésnek köszönhetően azonnal megtalálták, és a mezőnnyel repülő helikopterek le is szálltak mellé, és segítettek a Boeing pilótáinak.

A fékezhetetlen Maurice Kirk továbbra is a mezőnnyel tartana

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!