csik

 

 

Makóról december 13-a óta már csak két irányba, Újszeged és Mezőhegyes felé járnak a személyvonatok. Az idei menetrendváltás nemcsak az indulási időket módosította: a 130-as számú Makó–Szolnok vasútvonalat megkurtították, Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelyéről most már csak Hódmezővásárhelyig járnak a szerelvények. A két Csongrád megyei város közötti 34 kilométeres távolságot 44 perc alatt tette meg az általában egy motorkocsiból álló jármű, többnyire kevés utassal. Annak ellenére, hogy az itt ingázó Bzmot teljesen fel volt újítva, az ülések nagyon jó állapotban voltak – a szentesi motorgarázs dolgozói újfent bizonyították tehetségüket, szakértelmüket, és a graffitisek is megkímélték a motort. A busz, amely végig üldözheti a sínek mellett a szerelvényt meg tele van. Az utolsó nap többször is ingáztam a két város között, bejártam a vonalat. Kiderült: utas, vasutas és lakos egyaránt sajnálta a személyszállítás megszűnését, a MÁV-dolgozók sajnos nem vállalhatták véleményüket, így csak diktafonon kívül beszélgettünk.

 

130_01

A vízdaru régóta csak dísz a 3. és 4. vágány között. Lassan a személyvonatok is azok lesznek Makón. A hagyma fővárosa már csak Újszeged és Mezőhegyes felől érhető el kötött pályán

 

130_02

Kijárat Makó „nagyállomásról” Hódmezővásárhely felé. Vajon legközelebb mikor csapódnak le a sorompók?

 

Lantoséknak költözniük kell
Makó nagyállomásáról a kigördülő szerelvények először Makó-Újvásártéren állnak meg. A megállóhelyen a vasúttársaság egyedül a lámpákat tartja karban (az első és az utolsó világít, a közbülsők nem), a padok ülő- és háttámláját évtizedekkel ezelőtt „hasznosíthatta” valaki. A szolgálati házat a Lantos család lakja. A feleség, Lantos Árpádné itt született, édesapja vonalbejáró volt. Lehetőségeikhez képest karbantartják a „pályaudvart”: gazolnak a peronon és a sínek mentén, havat lapátolnak. A ház körül mindenféle baromfi szaladgál, mint mondták: őket is viszik magukkal februárban. Addig maradhatnak, akkortól – állításuk szerint – a MÁV igényt tart a lakásra. Optimisták, bár nem tudják, hova mehetnének.

 

130_03

Makó-Újvásártér megállóhely. A közeli szolgálati lakásban élő Lantosék régen láttak utast errefelé

 

A következő megálló Makó-Újváros. A kisállomás – így hívják a helyiek – a körülményekhez képest jó állapotban van, és a forgalmi szolgálattevőknek is megmaradt a munkájuk. Az autópálya-építéshez az alapanyag vasúton érkezik, de a „pályás” tehervonatokon kívül is hetente több teher jön idáig, amely a környező tsz-ekből, elsősorban a Kossuthból gyűjti össze a terményt, illetve szállít oda nyersanyagot.

 

130_04

Makó-Újvároson megmarad a szolgálat. A többnyire Csörgős terhek miatt lesz munkája a „kisállomáson” dolgozóknak

 

130_05

Kevesebb dolguk van az újvárosi ebeknek: személyvonatokat már nem kell ugatniuk

 

130_06

Nem mehetnek nyugdíjba ezek a makó-újvárosi 117 éves szerkezetek sem – a jobb oldalin Diósgyőr, 1892 bal felirat olvasható. Bár Bzmotot december 13-a óta nem láttak, a tehervonatok előtt le kell „engedniük” a sorompókat

 

Földeák és Szikáncs rosszul jár
Az egyetlen nem makói és még nem vásárhelyi megálló a vonalon Földeák. A településen olyannyira „gyászolták” a vasutat, hogy csak helyettes forgalmista dolgozott az utolsó személyvonatos napon: Tóth György eredetileg Makón szolgál, ám földeáki kollégája szabadságon volt, így őt érte a személyszállítás leállása. Szerinte az emberek szerették a vasutat, viszonylag sokan is utaztak a szerelvényeken.

– Iszonyatosan nagy érvágás nekünk, hogy vasárnaptól nem járnak ezek a személyvonatok. Napi szinten használtam, ezzel hordtam a gyermekeimet Vásárhelyre óvodába, és munkába is ezzel járok. Nem tudom, mi lesz ezután. A busz túlzsúfolt, sajnos a gyerekek hányósak, itt van mellékhelyiség, kényelmes, ha gond van, meg tudom oldani. Tudom azt is, hogy nagyon sok szülő vitte át Makóról Vásárhelyre a hiperaktív, fogyatékkal élő gyermekét iskolába. Azt például elképzelni nem tudom, ők hogyan fognak buszozni. Valamikor teljesen tele van a vonat, csomagok, biciklik vannak a peronon – sorolta Diós Anna szikáncsi lakos, miért választotta eddig a vonatot a busz helyett. A fiatalasszonnyal már a szerelvényen beszélgettem, Vásárhelyről döcögtünk éppen Makóra. Nem volt tömeg, kényelmesen elfértünk a motorkocsiban. Anna szerencsére viszonylag hamar kijött a vonathoz, így az összes lusta tévéstábnak tudott nyilatkozni, pedig nagyon izgultak az operatőrök és a riporterek, hogy nem lesz senki, és ne adj' isten menni kell egy-két megállót.

 

130_07

Földeák állomásépületére sem lehet panasz: takaros, mellékvonali darab, amely előtt nagyon sokszor integettek egymásnak indulók , érkezők és várakozók. A település a személyszállítás szüneteltetése miatt picit messzebb került Makótól és Vásárhelytől is. Utóbbi településre ráadásul tovább tart az út, hiszen a busznak Óföldeákra is be kell térnie, ami negyedórával megnöveli a menetidőt

 

130_08

Földeáki „kesergő”. Minden fontos információ rajta van

 

A vonattal egy fiatal lány Mezőhegyesre tartott, aznap tudta meg, bezárják a vonalat. Először nem értette, miért nem akarnak retúrjegyet adni neki, aztán esett le a tantusz. Mint mondta, ennek ellenére vonattal jön vissza, csak Békéscsaba felé kell mennie. Egy idős asszony pedig arról mesélt, mindenki azt mondja, nem baj, hogy bezárják a vonalat, hiszen az állomások messze vannak a városközponttól, sokáig tartott eddig is kimenni oda. Neki viszont nem tartott sokáig: Makón a pályaudvar közelében lakott és a barátnője, akihez Vásárhelyre ment, szintén az állomás közelében él. Nem bosszankodott, csak sosem értette a fenti „indokot”: neki pont olyan messze volt a belvárosi autóbuszpályaudvar, mint a központtól a vasút, és a háza. Mégsem reklamált sosem emiatt.

 

130_09
Szikáncs buszvárója legalább olyan vonzó, mint a kép hátterében látható vasúti megállóhely. Deszantosok gond nélkül átérnek egy megállóból a másikba, ám a Hódmezővásárhelyhez csatolt településen élő átlagembereknek kissé bajos volna átszaladni a buszváróból, ha a vonat mégis hamarabb jönne, mint a gumikerekű


Szikáncson nem csak Diós Anna sajnálja egyébként a vasutat, nagyon sokan voltak úgy a településrészen, hogy azzal mentek be Vásárhelyre, vagy át Makóra, ami éppen jött. A vasút és a buszmegálló ugyanis egymás mellett van, így mindig adva volt a választás. Igaz, jól meg kellett gondolni, mert a vasúti töltés és az út között jókora gazos gödör tátong: katonai kiképzésre alkalmas, arra, hogy valaki esetleg egyik közlekedési eszköz helyett a másikat válassza az utolsó pillanatban, és biztonságosan átkeljen rajta, nem. A megállóhely melletti szolgálati lakást ugyanúgy lakják, mint a Makó-újvásártérit, de hiába dörömböltem, hahóztam, senki nem nyitott ajtót, a tyúkok meg nem akartak velem beszélgetni.

Amikért talán nem kár
Vásárhely nagyállomás és Szikáncs között kétszer áll meg még a vonat, előbb az eddig volt leghosszabb nevű vasúti megállónál, Hódmezővásárhely-Ipartelepeknél, majd Gorzsánál. Mindkét megállóban a rozsda és az enyészet az úr. Bár a jegyvizsgáló szerint a gorzsai állami gazdasághoz kampányszerűen jönnek emberek terményt szedni, válogatni.

 

130_10

Gorzsa megállóhely. Bevallom, nem mertem bemenni a váróba. Biztos, hogy egy hatalmas szörny lakja...

 

130_11

Ugye, milyen kies? Hódmezővásárhelyi-Ipartelepek megállóhelyről már a „peron” is évek óta eltűnt, igaz, nincs is rá nagy szükség

 

A vaspálya viszont az egész vonalon jó állapotú, 60 kilométer/órával végig lehet menni – a bezárt vonalak többségén ilyen sebességről csak álmodhattak a mozdonyvezetők. Ahogy az is „bájos”, hogy egészen a szombati leállásig a hat közlekedő vonatpár reggel és délután kétórás ütemes menetrend szerint ingázott a két megyei város között.
Most viszont csak busz jár, negyedórával hosszabb menetidővel, hiszen Óföldeákra is betérnek a járatok. A vasúthívők azt is a kötött pályás közlekedés javára írják, hogy míg a Bz-re simán föl lehetett tenni a kerékpárt, a nagyobb csomagokat, addig a buszon erre esély sincs, így valóban messze került mindenki, mindentől. A másik városban is tovább tart az ügyintézés, hiszen gyalog kell menni, vagy buszozni, ne adj' isten taxizni. Mind-mind plusz kiadás. Kár, hogy erre nem –  vagy inkább sem – gondoltak az illetékesek, amikor meghozták döntésüket.

 

130_12

Végállomás. Makó felé innen már nem indulnak szerelvények

 

130_13

Két hete nincs szükség erre a táblára

 

130_14

Következő hét keddjéig volt érvényes a retúrjegyem. Vajon vakarta volna-e a fejét a jegyvizsgáló, ha megpróbáltam volna vele Békéscsabán, Mezőhegyesen át visszajutni Makóra?

 

Kibővített „másodközlés”. A rövidebb változat megjelent a Délmagyarország december 14-i, hétfői számában. A fényképek a szerző munkái.