Nagy nap volt december 6.a a váci állomás életében, mert a Mikulás nem hozott, hanem vitt: ekkor tűnt el a vadonatúj, eurómilliárdokhoz csatlakozóan elszámolt kilincs a felvételi épület két utcai ajtajának egyikéről. A karácsony azonban erre is megoldást hozott: december 23-án már annak sem kellett bolondul a kilincstelen ajtó felé kapkodnia, aki az eltelt hetekben esetleg nem tudott átszokni a másikra.

Bár nem kedveljük az összeesküvés-elméleteket, de az elmúlt hetekben felmerült, hogy a kilincs eltűnése esetleg szervezett akció eredménye lehet. Indirekt módon lehetett erre a következtetésre jutni, a pénztárakon keresztül. A hidegebb idő beálltával ugyanis a pénztárablakok űberhiperszupernek kinéző, tolókás fémfiókkal ellátott átadónyílásainak belső oldalán kezdtek mindenféle kartoncsíkok feltünedezni. Az üvegablak túloldalán ülő munkatársak vélhetően érzékenyen reagáltak az átadófiók kis résén keresztül az egyébként jól fűtött váróteremből az arcukba irányuló huzatra, és eléggé el nem ítélhető módon letakarták azt. Nem csipkés kendővel, nem OBI-ban kapható szivacscsíkkal, hanem mind a négy ablakban egységesen, méretre vágott, olajfestékkel feketére kent, MÁV-Start corporate-identityhez passzoló kartonpapír-csíkkal.

Ezzel egyidőben tűnt el a kilincs, amely éppen a pénztárakhoz közelebbi ajtót érintette. Minden visszafogottság dacára itt nem lehetett nem sejteni az összefüggést.

Tegnapra virradóra azonban kiderült, az eset ilyetén módon való túlreagálása nem világítja meg jobban az igazságot. A kilincset simán ellopták, tegnap pedig beérett a fáradozás gyümölcse, sok irkálás, beszerzés, készletezés, elszámolás, karbantartó személyzet riasztása után az üresen ásító lyukba kilincs került, újra.

Nem is akármilyen.

Miután az eredeti, egyedi, vagy csak korlátozott forrásokból beszerezhető, nagyméretű, rézbevonatú, vastag ajtólapra szerelhető, hosszútengelyű kilincsre való várakozás a végtelenbe nyúlt volna, a helyi vasboltban kapható alumíniumkilincs oldotta meg a mizériát. Hogy ez egyáltalán felszerelhető legyen, le kellett szerelni a címert az ajtólapról, amin ez a kisméretű kilincs valószínűleg fennakadt volna. Tehát hosszas fáradozás eredményeképpen a 18 milliárdba kerülő állomásfelújítás egyik végpontjaként sikerült azt az állapotot előállítani, amit bármilyen forráshiányos gyermektábori budi, konyha ajtaján már többen bízvást megtapasztaltunk.

A történet egy vigasztaló és egy komorabb megjegyzéssel zárható le. Vigasztaló, hogy a vasbolti kilincs gyűrődésbírása egy ilyen forgalmú helyen a nullával egyenlő, tehát a felelős személyzetnek rövidesen újabb munkája lesz az ajtóval, talán kielégítőbb eredménnyel. Komorságra ad azonban okot, hogy a korábban keletkezett hiány eltűnt, lepapírozható a pótlás, mindenki megnyugodhat, hátradőlhet, az a nüansznyi különbség a két kilincs között ugyan kinek tűnne fel ezen a kilincs- és zárkultúrájára méltán büszke földön?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!