Ami az Indóházból kimaradt 2.

Joó Ferenc   ·   2012.04.11. 17:00
sncft_400_2

Az előzményben Tunézia déli és középső részein készített vasúti felvételeim közül válogattam. Most eljutunk Tuniszba is.

A képek és magyarázatuk az áprilisi Indóházban megjelent cikkemhez kapcsolódnak, az SNCFT hálózatáról információk és térkép abban találhatók meg.

A virtuális kirándulásunkat kezdjük ezúttal is Sousse (Szusza) városában.

Ez itt Sousse meglehetősen prózai pályaudvara a délelőtti Tunisz-Monastir járattal, miután annak gépe már körbejárt

Itt látható a főtéren egykoron áthaladó vasúti fővonal, amelyet a pályaudvar végénél nemes egyszerűséggel elfalaztak. A „kapu” mellett most cipőpucolók és vécésnéni tanyáznak

Az előző fotón látható vágány érkezik bal kéz felől a kikötői promenádhoz, jobbra pedig az időnként még most is használt iparvágány megy be a teherkikötőbe

Tegyünk egy kis kitérőt a városban, mivel több érdekességet tartogat még a hardcore vasútbarátok számára is!

Egy véletlen szerencsének köszönhetem ezt a felvételt a város medinájáról (óvárosáról). A tartalék fényképezőgépem töltőkábeljét otthon felejtettem, és egy irodaház ötödik emeletén található fotósboltba irányítottak, hátha ott kapható. Elárulom, hogy nem kaptam, ugyanis az Olympusnak nincsen még márkaképviselete sem Tunéziában, ellenben kárpótolt érte ez a „tájkép”, ami az utcákról nem látható

Az óváros a világörökség részét képezi, fehérre és égszínkékre meszelt házak között vezetnek a sikátorok

A turisták számára a legnagyobb izgalmat persze a bazár jelenti, amely a medina jelentős részét elfoglalja, helyenként fedett utcákkal. Az alku itt kötelező

Térjünk vissza a vasútra, de még mindig Sousse-ban. Innen indul a villamosított szigetüzemként működő elővárosi vasútvonal Monastiron át Mahdiába. A hálózat becsületes neve „Métro du Sahel”, azaz a tengerparti HÉV. Itt közlekednek a Ganz-MÁVAG által szállított villamos motorvonatok, amelyek hajaznak a szarajevói szerelvényekre, csak méteres nyomtávú forgóvázakon.

Magyar gyártású vonat Sousse Bab Jedid fejpályaudvaron. Az egyik vágányt, hasonlóan a Déli pályaudvar postavágányához, a felvételi épület mellett kivezették az utcára, onnan halad a kikötő felé, illetve a már nem használt szakasza a sousse-i főpályaudvarra

A fekete bakelitasztal is tanúskodik a szerelvény magyar eredetéről. Belseje meglehetősen lepukkant állapotú, bár itt-ott még a nyáron erősen tűző nap ellen védelmet nyújtó függönyök is megmaradtak. Az ablak alatti szemeteskuka viszont már nem...

Ez már a Sousse melletti Kalaa Seghira állomás, ahol kiágazik a fővonal 2004-ben megépített, a várost elkerülő szakasza. A bal oldali közlekedési rend szerint délről érkező gyorsvonatot az esőbeállóból fényképeztem. Március eleji „nyaralásom” alatt ugyanis Magyarországon szinte melegebb és szárazabb időjárás volt, mint Tunéziában

Egy nagy ugrással, vagy leginkább két és fél órás vonatozással térjünk át a fővárosba, Tuniszba. Utunk során, ahogy haladunk észak felé, egyre zöldebb lesz a táj, amit a rendszerint 130 kilométer per órás tempóval haladó vonatból szemlélhetünk. Igaz ez mindaddig, amíg el nem érjük Tunisz elővárosait.

Itt látható Tunisz Ville pályaudvar az utcafrontról. Az épület emeletén az SNCFT igazgatósága is megtalálható

A pályaudvarról kilépve egy nagy téren találjuk magunkat, amely jelentős részét a villamosok elágazó állomása foglalja el. A síneket a mindenhol tolakodó autósok elől szakállas sorompóval védik

A legújabb, Alstom Citadis típusú villamosok végsebessége állítólag 120 kilométer per óra... Itt egy csatolt szerelvény látható a vasúti vágányokkal párhuzamosan a külvárosok felé haladva

Tunisz felkapottabb elővárosain keresztül halad a méteres nyomtávú vasútvonal először keletnek, majd dél felé. Itt létesült a háromvágányos elővárosi üzem, a Banlieue. Az indóházas cikkben is taglalt rendszer stabil alkotóelemei voltak negyven éven keresztül az Alco motorral gyártott 040-DK sorozatú dízelmozdonyok, amelyek a legújabb hírek szerint 2012. április 6-án nyugdíjba is vonultak.

Ottjártamkor is már nagyban tesztelték az új, koreai villamos motorvonatokat és április elejére prognosztizálták, hogy végre forgalomba állnak. Nem tévedtek.

Sok (főleg brit) vasútbarát direkt a nagyhangú és igen füstös 040-DK sorozatú dízelek kedvéért utazott Tunéziába, de számunkra érdekes az is, hogy főként a Ganz-MÁVAG által készített vasúti kocsikat vontattak. Az egyfülkés mozdonyok mindig a szerelvény „déli” végén voltak megtalálhatók, a másik végén vezérlőkocsiból tudták vezetni az ingaszerelvényeket. Itt is sokszor visszaköszönt a szarajevói villamos motorvonatok formavilága!

Két elővárosi szerelvény látható a jellegzetes 040-DK sorozatú dízelmozdonyokkal Tunis Ville pályaudvaron

Prolivonat: naponta kétszer közlekedik a közeli járműjavítóba a munkásokat szállító szerelvény. Érdekessége, hogy gyakorlatilag bármilyen típusú mozdony vontathatja ezeket a meneteket, de természetesen csak a méteres nyomtávon. Itt éppen egy 040-DJ sorozatú General Electric dízelmozdony látható, amint Jebel Jelloud állomásra érkezik hazafelé tartó délelőtti műszakosokkal. A háttérben már normálnyomtávú konténeres vagonok láthatók, ugyanis az állomástól keletre ágazik el a kikötőbe vezető vasútvonal. A 040-DJ típusról még annyit, hogy nagyon hasonlít az előzményben is bemutatott 040-DM sorozathoz, csak ennek éppen kék a színe. A vontatott kocsik viszont MAN-motorvonatokból származnak

A GT 564 pályaszámú GM-mozdony érkezik gyorsvonattal dél felől a Banlieue középső vágányán

A következő részben a normálnyomtávú hálózatot vehetjük majd górcső alá. Addig is nézzünk meg néhány videót a méteres nyomtávon közlekedő vonatokról. Az elsőn Sousse pályaudvaráról közlekedik a régi fővonalon (amely mára egy hat kilométeres leágazássá degradálódott) egy gyorsvonat Kalaa Seghira elágazó állomás felé:

A második filmen a Banlieue (április 6-a előtti) tipikus szerelvénye látható jó sok füsttel és a végén természetesen egy Ganz-MÁVAG által gyártott vezérlőkocsival:

 

Kapcsolódó anyagok

A Nyíltvonalon blog további bejegyzései

Kapcsolódó hírek