Az Egek Maharadzsája nem kellett senkinek
A kudarc hírére viszont győzelmet hirdettek a légitársaság alkalmazottainak szakszervezetei, amelyek eleve tiltakoztak a cég eladása ellen, mondván, az állam fillérekért próbálja elsózni az Air Indiát.
Más értékelések abból a lakonikus megállapításból indulnak ki, hogy a kormány privatizációs eljárásának bukását maga a kormány okozta. Először is, amit az elemzések kiemelnek, az ügyletből a feltételek miatt eleve kimaradt a két legfontosabb, magántulajdonban lévő, leginkább tőkeerős lehetséges vásárló, az IndiGo és a Jet Airways. Mindeközben az Air India komoly pozíciókat vesztett a hatalmas indiai belső piacon: 2010-ben még a részesedése húsz százalék volt, ami mostanra 13 százalékra esett vissza.
A légitársaság az elmúlt időszakban, egyebek mellett épp, mert nem tudott megfelelő rugalmassággal és hatékonysággal válaszolni a főképp low-cost konkurenciára, hatalmas adósságokat halmozott fel, a hitelállomány 488 milliárd rúpia, vagyis 7 milliárd 470 millió dollár, ehhez jön még a 88 milliárd rúpiánál tartó üzemi veszteség, a bevételek szinte száz százalékig elmennek a törlesztésekre. A kormány a pályázat kiírásakor nem állapított meg az árban alsó határt, de a hitelek és a veszteségek a vevőt terhelték volna.
Ellentmondásosak a hírek arról, hogy valójában hány alkalmazottja van a cégnek, egyes információk 38 ezer emberről beszélnek, máshol az olvasható, hogy 27 ezer az állományban lévők száma, egy biztos: a 120 körüli flottához képest az Air India világelső az egy repülőgépre jutó munkaerő aránya szerint, és a megfigyelők azt is hozzá teszik, hogy a hatalmas túlsúly nem a pilóták és kabinszemélyzetek, hanem az adminisztráció felduzzasztásából keletkezett.
Mindeközben nem került be az eladásra kerülő részek közé az Air India műszaki-karbantartó részlege, amelynek vezetése ugyan „elriasztotta” a külső megrendelőket, ezzel együtt az egyik legértékesebb, leghasználhatóbb, legvonzóbb lett volna a lehetséges vevő számára.
A kormány a társaság 76 százalékának eladása mellett fenntartotta volna magának a 24 százalékos részesedését, a kommentárok szerint a potenciális vevőket ez is elriasztotta, attól tarthattak, hogy az újdelhi adminisztráció a kisebbségi tulajdonrész birtokában is jogot formált volna arra, hogy meghatározza a stratégiai döntéseket, gyakorlatilag tovább uralja a társaságot. Ráadásul történne mindez a lehető legnagyobb politikai bizonytalanság közepette, tekintettel a kevesebb, mint egy év múlva sorra kerülő választásokra.
Az Economic Times of India értesülése szerint a kormány egyelőre nem döntött arról, kiír-e módosított formában egy újabb pályázatot, az biztos, hogy a cég eladására a tervezett decemberi határidőig már biztos nincs esély. A lapban megjelent elemzés szerint, amit egyébként egy nemrég indult privát társaság vezetője írt, a sikeres privatizációhoz átláthatóbb eljárás kellene, a kormány először át kellene, hogy vállalja a társaságra rakódó terheket, majd száz százalékot kellene, hogy kiajánljon, vagy úgy kellene megtartania tulajdonrészt, hogy senki nem delegál az igazgatótanácsba...
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
