Az eldobott műanyagok és a környezetszennyezés (különösen a tengerekben és tengerpartokon összegyűlő műanyaghulladék) mértékének visszaszorítása érdekében az Európai Bizottság szeretné leépíteni a szemetelő szemléletű társadalmat, ezért minden korábbinál szigorúbb törvényjavaslatot dolgozott ki az olyan egyszer használatos műanyag termékekre, mint a szívószálak, műanyag poharak, ételes dobozok, műanyag evőeszközök, PET-palackok, nejlonzacskók, nedves törlőkendők, fülpiszkálók. Olyan termékekről is szó van, amelyek részben az egészségre káros anyagokat tartalmaznak, amelyek vagy közvetlenül a csomagolásból, vagy a környezetbe kikerülve áttételesen egészségkárosodást is tudnak okozni, illetve amelyek helyettesíthetők más, fenntartható megoldásokkal.

A Bizottság javaslata szerint a hulladékmentesítés költségét a gyártókra kell terhelni, továbbá a műanyag palackok újrahasznosításának mértéke 2025-re el kell érje a kilencven százalékot. A csomagoláson pedig fel kell majd tüntetni a nem megfelelő hulladékkezelés természeti és egészségügyi kockázatait. Azonban az egyes eldobható termékek – például ételes dobozok vagy műanyag poharak – korlátozását nem számszerűsítették EU szinten, így fennáll a veszélye, hogy a tagállamok sem fognak elegendő energiát fektetni az új irányelv alkalmazásába, már amennyiben azt nem változtatja meg gyökeresen az Európai Parlament.

A jelenlegi javaslat szerint az elfogadást követő hat évben elegendő bármilyen kis csökkentést elérni az eldobható műanyag termékek felhasználásában, így nincs igazi késztetés arra, hogy a tagországok nagymértékű csökkentésre törekedjenek. Majd csak 2027-ben, vagy azt követően vizsgálnák felül, hogy kell-e szigorítani a szabályozáson és kibővíteni az érintett termékek körét. Mindemellett a javaslat próbálja számszerűsíteni a lehetséges gazdasági hasznokat is. Kettőezerharmincig az Európai Bizottság saját számításai szerint 3,4 millió tonna szén-dioxid kibocsátása előzhető meg az új szabályozással, ami a felhasználóknak hat és fél milliárd eurót takarít meg. Az összesen elkerülhető környezeti ártalom költsége ebben az időszakban 22 milliárd euró, ami az EU minden lakosára évente ezeregyszáznegyven forint megtakarítást jelent.

Természetesen a műanyag gyártók felháborodásuknak adtak hangot és próbálják a javaslat gyengeségeit kidomborítani, miszerint az nincs összhangban az Európai Bizottság által is elfogadott, a gyártók által önkéntesen vállalt csökkentési célokkal és más jogszabályokkal, illetve kritizálják, hogy az érintett termékek nincsenek pontosan körülírva, így akár a bio-műanyagokra is vonatkozhat a direktíva-javaslat. Szintén kiemelték, hogy a jogszabályi keretek országonként más és más szabályozást tesznek lehetővé, így nem várható egységes uniós szabályozás, ami a piac „töredezettségéhez” vezethet, ahogy az a műanyag zacskók esetében is történt.

Világszintű statisztikákat összesítve percenként egymillió PET-palackot vásárolnak az emberek, amelynek mindössze kilenc százalékát hasznosítják újra. A borzasztó számok mögött az áll, hogy az olcsó palackozott víz sok esetben higiénikusabb, mint a csapvíz, így például Indiában rendkívül nagy igény mutatkozik rá. Emellett azonban a PET-palackok gyártásához rengeteg kőolajat és vizet használnak fel, ami már önmagában is súlyos problémákhoz vezethet. Ennek ellenére a tendencia alapján 2020-ra évi ötszázmilliárdra növekszik az eladott PET-palackok száma. Sajnos, ennek a mennyiségnek nagy része a tengerekben, óceánokban köt ki. 2050-re nagyobb súlyú műanyag lesz az óceánokban, mint a bennük élő halak tömege!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!