A tanulmánykocsikkal, valamint az elődnek számító IK 284-essel szerzett tapasztalatok alapján készült el az első Ikarus 435-ös, a 435.K1, amit 1985-ben mutattak be. A Rába D12-es motorral és Voith automataváltóval szerelt jármű a kiállítások végigjárása után 1988-ban került állományba a BKV-nál, ahonnan egy év múlva továbbadták a Nógrád Volánnak, ahol a mai napig megtalálható.

A prototípus a Hősök terén

A buszt rövid időn belül átfényezték a 415.04-es bemutatóbuszhoz hasonló mintájúra

Az 1986-os BNV alatt a 100-as vonalon szállította az utasokat a többi Ikarusos újdonsággal együtt

A 435-ösök a kezdetektől fogva a 415-ösök újfajta hátfalával jöttek ki

A busz jelenleg Salgótarján közlekedését szolgálja<br/>(fotó: Könözsi Gábor)

Két év múlva készült el a második 435-ös, amit rövid időn belül MAN főegységek felhasználásával teljesen átépítettek. A kocsi járt az NDK-ban és Lengyelországban, végül 1995-ben Minszkben kötött ki, azóta a belorusz főváros közlekedését színesíti.

A 435.02, röviddel elkészülése után az Ikarusban

Ugyanez a kocsi átépítve, új festéssel Berlinben, mellette az előző részből megismert 415.11-es

Kicsit leharcolt állapotban Minszkben<br/>(fotó: Szergej Izokh)

Harmadikként a 435.K2 jelű elővárosi kivitelű változat készült el, szintén 1987-ben. A buszt kísérletképpen újfajta, Hella lámpás homlokfallal szerelték, ez a kialakítás lett végül a 400-as család új homlokfala a kilencvenes évek elején megindult sorozatgyártásban. A kocsi a nyíregyházi Trans-Tourhoz került, ahol helyközi vonalakon szolgált, majd alkatrészhiány miatt leállították. A motor nélküli, teljesen leromlott állapotú buszt végül 2008-ban átépítették egy építőipari cég reklámbuszának, így a jármű ugyan megmenekült a szétbontástól, azonban eredeti kialakításából mára semmit sem őrzött meg.

Az Ikarus 435.K2 már újfajta homlokfallal készült

A busz hátulról

A kétajtós, helyközi változatú busz utastere

Az új homlokfal ellenére továbbra is épültek Lada lámpás bemutatóbuszok, a következő 1988-ban készült el. A 435.P2 típust a Szovjetuniónak szánták, a jármű 1990-ben állt szolgálatba Tallinnban, ahonnan hat év múlva került tovább jelenlegi helyére, a szibériai Angarszk városába.

A 435.P2 próbafutáson Tallinnban

Tallinni festésben Angarszk gyönyörű főutcáján

A jármű egyedi mivolta, valamint a nehézkes alkatrész-ellátás miatt eléggé leromlott állapotban van

Ötödikként készült el a BKV-nak szánt Rába D2156-os motorral szerelt 435-ös, ami a második kocsihoz hasonlóan 435.02-es típusszámot kapott. A buszt bemutatták a „75 éves a fővárosi autóbusz" című rendezvényen is, végül a legelső 435-öshöz hasonlóan ő is Salgótarjánban talált végleges otthonra 1995-ben.

A BKV-s protó 1989-ben, a „75 éves a fővárosi autóbusz

A 435.02-es jelenlegi állapotában Salgótarjánban<br/>(Könözsi Gábor felvétele)

Szintén 1988-ban mutatták be a Csehszlovákiának szánt Liaz motoros IK 435.05-ös típusú bemutatóbuszt, amit 1993-ban vettek állományba Karlovy Varyban. Hét év szolgálat után 2000-ben a buszt kivonták az állományból, és szét is vágták.

A 435.05-ös a Liaz motoros szóló társához hasonló fényezést kapott<br/>(Könözsi Gábor gyűjteményéből)

A 435-ösök sorozatgyártásának beindulása után is készült még néhány bemutatóbusz, ismerkedjünk meg ezekkel is! Az 1992-es BNV-n egy különleges kocsit is bemutatott az Ikarus, a 435TD jelű jármű egyszerre volt dízelbusz és trolibusz.

Ikarus 435TD az 1992-es BNV-n  Ikarus 435TD az 1992-es BNV-n

Együttállás Székesfehérváron a VT-Transman 435-ösével<br/>(Lorászkó Balázs felvétele)

Utóbbi képen szereplő másik Ikarus 435-ös is érdekes, mivel eredetileg jobbkormányos kivitelben készült el 1994-ben. A háromajtós, légkondicionált 435.90-es altípusú busz végül nem kellett egyik baloldali közlekedésű országnak sem, így átépítve idehaza talált gazdára.

A busz balkormányossá építve jelenleg Székesfehérvár környékén végez munkásszállítást<br/>(Könözsi Gábor felvétele)

A Karlovy Varyba került 435.05-ös típusból végül egy kisebb sorozatot sikerült értékesíteni Lengyelországba, Szlovákiába és Csehországba, MAN motorral és újfajta homlokfallal. Görögország részére pedig egy 435.05A típusú bemutatópéldány készült 1995-ben, ami végül Szentpétervárra került 1996 januárjában. A különleges festésű kocsit végül 2011-ben vonták ki a forgalomból.

A görög jármű végül Szentpétervárra került<br/>(forrás: Könözsi Gábor gyűjteménye)

Az Ikarus feliratok a jármű többszöri átfestése után is megmaradtak a felső részen<br/>(fotó: Konstantin Zhukov)

A 400-as család az ezredforduló környékén kisebb ráncfelvarráson esett át, összesen négy különböző típusú busz kapott megújult homlok- és hátfalat. A 435-ös változathoz egy 1997-ben épült DAF GS200M motoros bemutatópéldányt választottak alapul. Az újfajta, kereklámpás homlokfalú buszt 2001-ben vásárolta meg a VT-Transman, aki munkásszállításra használta a járművet. A busz jelenleg leállítva a cég telephelyén található.

A busz a vásárváros területén 1997-ben<br/>(Kukla László felvétele)

A jármű hátulról<br/>(fotó: Kukla László)

Megújult homlokfallal az Ikarusban

Székesfehérváron az Ipari Parkban<br/>(Könözsi Gábor felvétele)

Az Ikarus egyik utolsó próbálkozásaként épült meg 2002-ben a 435-ösök gázüzemű változata a 435.20G. A Tunézia számára készült kocsi kinti próbaüzeme után 2005-ben került haza, ahol dízelüzeművé alakítva az Alba Volán vette állományba 2006-ban.

A tunéziai bemutatóbusz az Ikarusban

A busszal jelenleg Dunaújvárosban találkozhatunk<br/>(fotó: Hajmási Tibor. A külön nem jelölt felvételek a szergő gyűjteményéből származnak)

A 400-as sorozat bemutatása most véget ért, cikkünk azonban folytatódik, legközelebb a második generációs 435-ösökkel fogunk megismerkedni.