Eljött a nagy nap, aztán elment: átadták Budapesten a Budafok-kocsiszínt, amely a fonódó villamosvonalakon és az 1-es vonalon közlekedő spanyol CAF és a cseh Tatra villamosok karbantartásának és tárolásának ad helyet.

Bár az épület kibontakozása során már látható volt, hogy itt valami városléptékben is szokatlan dolog készülődik, a teljes pompa az állványok eltakarodása, az utolsó kerítéselem és fűszál helyére kerülése után bontakozhatott csak ki. Az új épület talán az első fecske a budapesti közlekedés által igényelt új épületek között, egyben egy korszak lezárulását is jelentheti. Egy szürke korszakét, melyet a hatvanas évek óta tartott, nyomasztó volt, mint minden, amit a házi buherából, a saját hatáskörben megoldott dolgokból, saját műhelyben legyártott, megépített, verseny nélkül keletkezett tárgyból, gépezetből, épületből fakad.

Villamosok az új kocsiszín körül, a képre kattintva galéria nyílik Vörös Attila fotóiból

Remélhető, hogy az a közlekedési szolgáltató, amely fontosnak tartja, hogy korszerűségét, szemléletét, város és lakossága iránti szolgálatkészségét ilyen minőségi épülettel fejezze ki, nem fog többé sutyiban pékséget telepíteni metróállomások homályos sarkaiba és kipenderíti azt a szakít, aki az elmúlt évtizedek berögzött szokásának engedve megbuherál, befoltoz és ecsettel pacsmagol a közösségi közlekedés szükségszerűen jó minőségű, tartós anyagokból megalkotandó építményei táján.

Az új kocsiszín hűen követi a korszerű és első pillanatában meghökkentően újnak ható trendet, amely a Hungária-gyűrű villamosmegállóinak átépítésével vette kezdetét. Nem véletlen: a megállóépítményeket és a kocsiszínt ugyanaz az építésziroda, a CÉH Zrt. jegyzi. Az épület üzenete egyszerű: a könnyűszerkezetes, sárga épületrészek nyilvánvaló utalásokat hordoznak a villamosokra, ugyanakkor ezek az épületvillamosok keresztirányban helyezkednek el a benti vágányhálózathoz képest, ami érdekes feszültséget visz a rendszerbe.



Nem elhanyagolható az épület tetejének kiképzése sem, hiszen a szomszédos lakótelepen álló lakóházak felső emeleteiről nyíló kilátást a nagy területű csarnok látványa erősen meghatározza. Itt szinte túlzott figyelmet kapott az épület: a legszebb, legérdekesebb homlokzat a tető, mely egy bekalandozásra invitáló mesterséges táj érzetét kelti, az erős, kontrasztos színekkel és tagoltságával. Szívesen laknánk a szomszéd házban és figyelnénk nap mint nap a járműtelep mozgalmas életét!

Kollégánk, Vörös Attila fotói elsősorban az épületet körülrajzó villamosok szűrőjén át mutatják be az immár üzemelő, mindennapjainkhoz tartozó kocsiszínt.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!