Szinte elsötétül az ég, a légtér megtelik a csillagmotorok dörejével: június hatodikán legalább harminc veterán repül majd Normandia fölé, a második világháború egyik legfontosabb fordulópontja, a D-Day 75. évfordulóján. Az eredeti számhoz képest persze ez nem olyan nagy mennyiség: a partraszállás, a hídfőállások kiépítése során 13 ezer szövetséges repülőeszköz volt a levegőben, és persze a legkülönfélébb típusok, a légtért biztosító vadászoktól és a felderítőktől az alacsonytámadást végrehajtó gépeken át a bombázókig és – a csapatszállítókig, amelyekből ejtőernyősök ugrottak, vagy amelyek csapatszállító vitorlázó gépeket vontattak a célterület felé.

(fotók: Daks Over Normandy)

1944-ben a légi armada sok dél-angliai repülőteret használt, a megemlékezésre a veterán gépek a ma már repülőmúzeumáról is híres Duxford repülőterén gyülekeznek, majd szállnak fel, hogy többszáz ejtőernyőst vigyenek Normandia fölé. Duxford jelenleg a második világháborúban használt repterek közül eredeti állapotához képest a leginkább megőrzöttnek számít, egyébként az európai harcokban leginkább érintett 8. amerikai légi hadsereg egyik bázisa volt 1943 és 1945 között.

A D-Day részeseként több, mint nyolcszáz repülőgép vitt vagy 24 ezer főnyi ejtőernyős katonát a hídfőállások biztosítására, az első két amerikai egység a  82. és a 101. légideszant divízió volt, amelyek még napkelte előtt indultak el egyebek mellett Cherbourg kikötőjének elfoglalására. Végül is sokszoros bevetések során három teljes napba telt, amíg a partra szállt amerikai és brit csapatok elvágták a német erőket a parton még védekezőktől és folytathatták előre nyomulásukat a szárazföld belseje felé.

A légi szállítású alakulatok közben az ellenséges tűz mellett a rossz, olykor kifejezetten ködös idővel, navigációs problémákkal küszködtek, az amerikaiak az első nap 21 ejtőernyősökkel teli Dakotát vesztettek, hét gépet a vitorlázó vontatók közül, és további 14 került a veszteséglistára, amelyek utánpótlást dobtak a már földön harcoló csapatoknak. Ugyancsak súlyos veszteségeik voltak a részben szintén C-47-esekkel és Horsa vitorlázógépekkel támadó brit erőknek. De maga a hadműveletet levezényelő Eisenhower tábornok is úgy emlegette a Dakotákat, mint az invázió legfontosabb felszerelését.

Daks Over Normandy – a megemlékezést ezen a néven szervezik, és a kezdeményezők azt írják: feltehetően ez az utolsó alkalom, amikor az évfordulóhoz méltó számban sikerül mozgósítani az öreg gépeket, ráadásul az eredeti bevetési helyszíneken. Duxfordba szinte a világ minden tájáról várják a gépeket, európai országokon és Amerikán kívül Kanadából és Ausztráliából is.

Június 2-ától 5-éig Duxford, majd a következő négy napon át már a csatorna túloldalán Caen repülőtere lesz a bázisa az emlékrepüléseknek, amelyek során 250 férfi és nő ugrik majd a gépekből korhű egyenruhában és ugyancsak az akkori deszantvilágot idéző köralakú ernyőkkel. Mindkét helyszínen a nagyközönség közelről láthatja a gépeket és a felszállásra készülő ejtőernyősöket – a jegyek árusítása a Daks Over Normandy oldalon már megkezdődött -, a dobási zónák közelében pedig ugyancsak hatalmas nézőseregre számítanak, köztük európai és amerikai vezető politikusokra is.

És persze még egy fontos információ: a C-47-esek és DC-3-asok között az emlékrepüléseket végrehajtó flottában ott lesz a mi szeretett „kakukktojásunk” is: az egyetlen repülőképes példánya a licencben a szovjeteknél készült sok-sok ezer Li-2-es verziónak. A Goldtimer Alapítvány részéről Hajdú Károly, alias Fedő erősítette meg szerkesztőségünknek, hogy a gép Duxfordban csatlakozik a csapathoz és ott lesz Caenban is, repül a kötelékekben, és szintén dob majd ejtőernyősöket.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!