Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció Budapest mellett Debrecent is jelentős mértékben sújtotta: a város villamoshálózata riasztó mértékben és sebességgel zsugorodott össze, s az ötvenes évek eleje óta a kötöttpályás közlekedési eszközökkel utazók száma az egyharmadára csökkent. Ugyanakkor azonban láthatóak voltak az autóbuszos közlekedés környezetkárosító hatásai is. A DKV vezetői jól látták, hogy szükség van környezetbarát járművekre, hisz' azok az utasok tetszését is elnyerik, s növelik a társaság elismertségét.

Így aztán megszületett a döntés: az egykori 6-os villamos vonalát trolibusszal kell kiváltani. Ez a villamosvonal 1971-es megszüntetéséig a Csapó utca elejéről, a Tótfalusi (ma Dósa nádor) térről, az Arany Bika Szállótól indult, s az Árpád teret érintve, a Kassai utcán jutott el a Tüzérlaktanyáig, majd később a Köztemetőig. A tervet elvetették, mivel a vonal túlságosan távol esett a járműteleptől, s nem volt gazdaságos túl hosszú összekötő szakaszt építeni. A másik terv, amely egy Segner tér – Magyar Gördülőcsapágy Művek trolibuszvonalról szólt (kiváltandó az itt közlekedő 19-es autóbuszt), elnyerte a döntéshozók tetszését, így megvalósítása mellett foglaltak állást.

A beruházási programot 1983 augusztusában fogadták el, s a vonal megnyitásának időpontjául 1985. július elsejét jelölték meg. Ez a 6,2 km hosszú vonal ideális volt a telephely közelsége, az érintett utak állapota szempontjából, s az utasszámok is kellőképpen indokolták a trolibusz-közlekedés elindítását. Az áramellátás módosítására nem volt szükség, hiszen a DKV áramátalakítójának kapacitásából (amely már az 1-es villamosvonalat is táplálta), fedezni lehetett a vonal működtetését. A vonal 7-es számon futott volna.

Ziu-9-es a Segner téren

A felsővezeték-építési munkák a Kassai úton kezdődtek el, az építést pedig a más városokban is sikerrel alkalmazott Kummler-Matter-rendszer alapján végezték, azaz lengő felsővezeték-hálózat készült. Átalakították a Salétrom utcai telephelyet, a trolibuszoknak tároló- és mosócsarnokot, valamint szabadtéri tárolóterületet alakítottak ki, a törzshálózattal pedig a Névtelen utcán keresztül kötötték össze.

A vonal üzemeltetéséhez a DKV húsz ZIU-9 típusú trolibuszt rendelt a Szovjetuniótól, a műszaki szakembereket és járművezetőket Szegeden és Budapesten képezték ki. Az esetleges műszaki hibák esetére fél tucat miskolci szóló autóbuszt is beszereztek, amelyek azonban csak egy évig voltak a közlekedési cég tulajdonában, 1985-ben utasításra átadták őket a Volánnak.

Vonalhálózat

Az új trolibuszvonalon 1985. július 2-án indult meg a közlekedés, az előzetes tervekkel ellentétben 2-es viszonylatszámmal. A vonal forgalma hamar felfutott, ezért 1986. szeptember elsejétől a trolibuszok már a Köztemető főkapuig közlekedtek, s az MGM-ig 2A jelzéssel új betétjárat indult. A 3-as számú vonalat 1988. október 3-án helyezték üzembe. Ennek végállomásai azonosak a 2-es járattal, útvonala azonban eltér: a Segner teret elhagyva balra fordul, s innen a Széchenyi utca – Kossuth utca – Burgundia utca – Csapó utca vonalon tér vissza a 2-eshez. 3A jelzésű betétjárata szintén az MGM-ig járt.

Sorakozó a 2-es és a 3-as közös végállomásán, a Segner téren

A DKV a kedvező tapasztalatok okán még egy vonalat indított; 1995. június 30-án a nagy lakótelepek közül elsőként a Dobozi úti lakótelep kapott trolibuszjáratot, 4A jelzéssel. Mint az összes többi, ez a járat is a Segner térről indult, majd a Széchenyi utca – Kossuth utca – Faraktár utca vonalon érte el a lakótelepet, s azt a Munkácsy utca – Víztorony utca – Ótemető utca vonalon kerülte meg és tért vissza eredeti útvonalára. Gazdasági okokra való hivatkozással ezen a vonalon a DKV öt év után, 2000. január 1-jén felfüggesztette a trolibuszközlekedést, majd 2001. július elsejétől a 2A és 3A betétjáratok közlekedése is megszűnt.

2005. május 2-án, a frissen üzembe állított Solaris trolibuszok lehetővé tették egy új, 3E jelzésű vonal indítását, amely a Segner teret és az Egyetemet kapcsolja össze, a Nagyerdei körúton felsővezeték igénybevétele nélkül. Így alakult ki a mai három vonalas debreceni trolibuszhálózat, amelybe 2009. január 1-jén ismét bekapcsolták a 4A kilenc éve nem használt szakaszát. A 2-es viszonylat kocsijai innentől kezdve a Köztemető irányába haladva bejárják a Dobozi lakótelepi óriáshurkot is.

Néhány évvel ezelőtt még ez a lámpa indította a trolibuszokat a Segner térről

Néhány évvel ezelőtt még ez a lámpa indította a trolibuszokat a Segner térről

 

A járművek

Mint említettük, Debrecen városban ZIU-9 típusú szovjet trolibuszokkal indult meg a forgalom. A DKV 1985-ben húsz darab trolibuszt vásárolt, majd 1986-tól kezdve három éven keresztül további járművek álltak forgalomba – összesen tizenhét szóló kocsi –, köztük három Budapesten teljesített szolgálatot 818, 823 és 824 pályaszámon. Ezek a járművek sajnos ma már nincsenek a debreceni járműállományban.

1990-ben a 9-310 pályaszámú trolibusz teljesen összetört az MGM-fordulónál. Épségben maradt elektromos berendezéseit egy 1991 márciusában, Budapestről érkezett IK 280-as kocsiszekrénybe építették be. Ez lett a 400-as pályaszámú, első csuklós trolibusz, amelyet egyedisége és ebből adódóan nehézkes javíthatósága miatt 2000-ben leselejteztek. Az összességében kedvező tapasztalatok miatt azonban további négy karosszériát vásároltak az Ikarustól, amelyekbe ZIU-9-esekből származó vontatómotorok és segédüzemi motorok kerültek, a többi elemet az Obus Kft. szállította. Közülük kettőt (401-402) Budapesten, kettőt pedig Debrecenben (403-404) szereltek össze.

 

Ziu elektronikás Ikarus 280-as a telepen

Összesen öt készült belőlük

Négy kocsi újonnan épült, a legelső példány pedig egy korábbi prototípus átépítése volt

Ma már csak a legalsó, a 404-es kocsinak maradt meg az eredeti, piros színe

2000 novemberében az éppen felújítás alatt álló 9-328 pályaszámú ZIU-9-et igen speciális módon újították fel, abból a célból, hogy kiemeljék a trolibuszüzem fontosságát. A szakemberek igen nagy munkát végeztek: a jármű kívül-belül megújult, az elektromos elrendezések halkabbak lettek, utastájékoztató berendezéssel és új ülésekkel szerelték fel, sőt, a jármű külső fényezése is megváltozott; trolibusztól elég meglepően zöld színű lett, a pályaszám sárga matricákkal van kiragasztva, a speciális színezés miatt viseli a közlekedésbarátok és a szakemberek körében a „Sport-szelet” elnevezést. 2007. március 28-án azonban kék-fehér egyenfényezést kapott, ahogyan a „teljes ráncfelvarráson“ átesett másik kocsi (9-323) és a 404-es kivételével az Ikarus-Obus trolik is.

Tesztjárművektől a korszerű flottáig

A DKV már 1994-től új járművek beszerzésén gondolkodott, s ebből a célból több társaság járművei is látogatást tettek Debrecenben. Az első ilyen jármű a Szegedi Közlekedési Vállalat T606-os pályaszámú Skoda 15Tr csuklós trolibusza volt, amely, 1994. szeptember 14. és december 28. között közlekedett a városban. A kedvező tapasztalatok ellenére ebből a típusból nem vásároltak, de még ugyanebben az évben érkezett egy bordó színű prototípus Ikarus 415T, amely 800-as pályaszámon 1998 júniusáig járt a városban, leginkább a 3-as vonalon, de ez a kocsi volt az újonnan megnyitott 4A első járműve is. A busz Debrecenben közel 74.000 kilométert ment, de végül ebből sem vásároltak többet, a tesztkocsi pedig pozsonyi és moszkvai tartózkodás után jelenleg Tallinnban fut.

2002-ben ismét felmerült a különféle tesztjárművek igénybevételének lehetősége, ugyanis a forgalomban lévő szovjet kocsik erősen elhasználódott állapotba kerültek. Így 2002 végétől 2003 elejéig három különféle trolibuszt is kipróbálhatott a DKV Rt., valamint a debreceni utazóközönség:

2002. 09. 22. – 11. 06. között egy Csehországból érkezett Skoda 21Tr típusú kocsi járta az utcákat, 801-es pályaszámmal,
2003. 02. 24. – 03. 28. között a Budapesti Közlekedési Rt. 705-ös pályaszámú IK 412T típusú trolibusza közlekedett 802-es pályaszámmal,
2003. 04. 02. – 04. 24. között a tallinni közlekedési társaság aszinkron hajtású Ganz Solaris Trollino 12 típusú kocsija, 803-as pályaszámmal.

Ezeken kívül még egy másik, Rómából érkezett csuklós Solaris próbaüzemére is sor került, 2004. február 25. és március 19. között. A jármű speciális pályán, a 2E vonalon közlekedett. Akkumulátoros hajtása lehetővé tette, hogy elhagyja a felsővezetéket, s az egyetemet érintve jusson el a Köztemetőig.

 

A DKV Zrt. új beszerzésű Solaris trolibuszai már négy éve Debrecen utcáin (a képen a 344-es)<br/>(fotó: Óvári Péter, a külön nem jelölt felvételeket a szerző készítette)

A város által kiírt járműbeszerzési pályázaton végül a Ganz Transelektro Közlekedési Rt. bizonyult a legjobbnak. Így a DKV Rt. velük kötött szerződést, s ebben tíz darab trolibuszt rendelt meg, amelyek 2005 márciusában érkeztek Debrecenbe, közülük öt hagyományos üzemmódú (Ganz Solaris Trollino 12, 341-345 pályaszámmal), öt pedig dízel aggregátoros, önjáró kocsi (GST D12, 371-375). A járművek 2005. április 20-án álltak forgalomba, tizenegy társuk – a Transelektro időközbeni csődje miatt Ganz-Skoda Solaris Trollino D12 típusmegjelöléssel – 2007 novemberében-decemberében követte őket, ezek a 376-386 pályaszámokat kapták. Ugyancsak ebben az évben egy MAZ 103 típusú, fehérorosz eredetű trolibusz került – töredék áron – a közlekedési társaság állományába 346-os pályaszámon, amely Magyarországon egyedülálló, s igen keveset találkozhatunk vele az utcákon.

A Solarisok érkezésével lehetővé vált az elöregedett ZIU trolibuszok kiváltása: tíz darabot 2005. december 31-én, további tízet pedig az utána következő években selejteztek. Így Debrecenben a jelenlegi állapot szerint

7 darab ZIU-9 (a 9-301-ből nosztalgiajármű lesz, jelenleg leállítva),
4 darab Ikarus-Obus 280T,
1 darab MAZ-103 és
21 darab Solaris Trollino 12 típusú kocsi,

összesen tehát harminchárom jármű teljesít szolgálatot a három vonalból álló hálózaton.