csik




A vasút térhódítását lelkes ámulattal fogadta a közönség. A korabeli képeslapokat készítő fotós lencséi előtt egyre több, a vasút műszaki élményével gazdagabb ember pózolt a füstölgő vasparipa, vagy éppen egy villamos motorkocsi előtt. A polgárok elegáns ruháikban felszállni készültek a patinás kocsik I., II. vagy éppen III. osztályára, hogy a vasárnap délutáni kirándulásukat megkezdhessék. De vajon e költséges építkezéseket finanszírozók csak a személyszállításra alapozhatták üzleti számításaikat?

02
István malmi látkép egy korabeli rajzolt képeslapon az 1900-as évek elején. Jól kivehető a malom udvarán álló tehervonat, amely a rakott kocsikkal indul a MÁV pályaudvara felé


Az 1800-as évek elejére már igen élénk gabonakereskedelem zajlott Debrecenben, és egyre nagyobb kereslet mutatkozott a kitűnő minőségű liszt iránt. A felmerülő igényeket csak egy nagyteljesítményű, folyamatos üzemű, a kor elvárásainak mindenben megfelelő gőzmalommal lehetett csak kielégíteni. Ezért 1847-ben meg is épült (a mai Füredi úton) az István Nádorról elnevezett gőzmalom.

07
A Tiszavidéki Vasúttársaság állomása Debrecenben. A társaság vonala a várost délről kerülte meg - az István Malom tulajdonosainak nem csekély meglepetésére...


Megközelíthetőség szempontjából a malmot kitűnő helyre, fontos közlekedési utak mellé telepítették. Az egyre jobb üzleti eredményekkel büszkélkedő üzem tulajdonosai bizakodva tekintettek a Tiszavidéki Vasúttársaság terjeszkedésére, és remélték, hogy a Debrecenen átvezető vasútvonaluk nyomvonalát a malmuk mellett vezetik el.

04
A DHV vonata a Piac utcán, egy korabeli színes képeslapon


De nem így történt. A 150 évvel ezelőtt Debrecenbe elsőnek befutó „büszke vasparipa” déli irányból kerülte meg a várost, helyet adva a település további terjeszkedésének. Így hát a rangos üzem vasút nélkül maradt. Ezt a problémát ismerte fel egy porosz királyi tanácsos és közúti-vaspálya vállalkozó, bizonyos Lehmann József berlini lakos. Szerződést kötött Debrecen szabad királyi városával lóvasút építésére. Ezt az engedélyt később aztán átruházta két bécsi cégre, amelyek debreceni székhellyel megalakították a Debreceni Helyi Vasút Rt.-t (DHV). Az újonnan megalakult vállalkozás engedélyt kapott a vasútállomás előtti térről a Nagyerdőig vezetendő, 4000 méter hosszúságú gőzüzemű vasút megépítésére.

Az engedélyokiratban szigorú műszaki előírások szerepeltek: a pályának normál (1435 mm) nyomtávval, teherszállításra is alkalmas, erős al- és felépítménnyel kellett rendelkeznie. Külön kitételként szerepelt egy-egy, az István malomig, illetve a városi színház érintésével a malom raktáráig nyúló szárnyvonal megépítése. Mivel a DHV üzleti tervében eleve számolt a teherforgalommal, megépítette az, előírt vonalakat, és 1884. október 2-án megindulhatott a menetrend szerinti forgalom a városban.

A társaság előzetes számításai kétségkívül beváltak, hiszen 1887-ben teljes bevételei 49 százalékát már a teherforgalom tette ki. A Bika Szálló teraszán üldögélők bizony nemcsak a vidám kirándulók vonatait láthatták, hanem a gabonával, liszttel megrakott, csikorgó kerekű, nehéz tehervagonokat fújtatva vontató kis gőzmozdonyokat is.

01
A DHV a Nagyerdő nevű, közúti-vasúti mozdony által vontatott szerelvénye. A mozdony a személykocsikat központi ütköző és vonókészüléke segítségével vontatta, míg a teherkocsikat a nagyvasúti szabványoknak megfelelő sarokütközős kapcsolási módban továbbította


Ez az idill azonban nem tartott sokáig. A DHV főrészvényesei a belváros életét egyre jobban zavaró teherforgalom miatt elkerülő vonal megépítésére szánták el magukat. Ezáltal egy régi álom beteljesülése vehette kezdetét: elindulhatott a vasútépítés a Nyírség irányába is. A Debrecen-Hajdúsámson vasútvonal 1906-os megnyitásakor már új nyomvonalon (Petőfi tér, Salétrom utca, Vásártér, majd a Hortobágy malom mellett elhaladva) jutottak el a tehervonatok az István malomhoz.

A DHSV (Debrecen–Hajdúsámsoni Vasút) tehervagonokat szerzett be, amelyekről a MÁV hivatalos lapja 1906. október 20-án megjelent száma a következőképpen értekezett: „A DHSV h.é.v. DHSV czégjelű fedett teherkocsijaiért a szavatosságot átvállaltuk. A kocsik tehát ha azok egyébként a kocsiszabályzat értelmében átvevőképesek, az idegen vasutakra bevezethetők, illetve a vonalainkhoz csatlakozó vasutaknak átadhatók.

03
A DHSV 50 pályaszámú gőzmotorkocsija. Ezek a járművek 1911-ig szolgáltak a vonalon, majd a DNyBV teljes vonalhosszának átadása után más társaságokhoz kerültek, másokat pedig gyenge teljesítményük miatt személykocsikká építették át


A DHSV 50 pályaszámú gőzmotorkocsija. Ezek a járművek 1911-ig szolgáltak a vonalon, majd a DNyBV teljes vonalhosszának átadása után más társaságokhoz kerültek, másokat pedig gyenge teljesítményük miatt személykocsikká építették át

A társaság előtt megnyílt az út a biztos fejlődés felé, a sikeres részvényeladások, valamint a környék településeinek támogatása lakosainak régi igénye lehetővé tette a vonal Hajdúsámsontól való továbbépítését Nyírbátorig. 1911. július 29-én már a Nyírségből is közvetlenül a DNyBV (Debrecen–Nyírbátori Helyi Érdekű Vasút) vonalán jutott el a gabona Debrecenbe. A Petőfi téren a MÁV állomáson csatlakozott a DNyBV a MÁV vonalaihoz, de a Vásártéri állomáson kapcsolata volt a Debrecen-Füzesabonyi HÉV-hez is, sőt, nyílvonali kitérővel összekötötték a Debrecen–Hajdúnánási HÉV-vel is. A Tisza István Egyetem főépületének építkezéséhez is a vonalról, kitérővágányon szállították a téglát, majd ennek elkészülte után egy rövid ideig ez a szakasz villamosvonalként szolgált.

A malom tulajdonosai a megnövekedett tolatási feladatokhoz beszereztek egy nyersolajüzemű tolatómozdonyt, de az üzem vágányhálózatának felügyelete és karbantartása a DNyBV reszortja volt. (A DNyBV-nek közös üzletigazgatósága volt a DHV-val, gyakorlatilag csak az üzletmenet pontos követése miatt különült el a helyi vasú és a helyiérdekű vasút tevékenysége.)

Az István malmot kiszolgáló vasutak kétségtelenül hozzájárultak Debrecen közlekedésének fejlődéséhez. De más cégek is sínpárok mellé települtek, például a Hangya Szövetkezet felvásárló-értékesítő telepe a Böszörményi úton. Később a felhagyott vasúti vágányokon több villamosjárat indult - az 5-ös villamos például az államosított DNyBV vonalszakaszán közlekedett, de a viszonylatot hamarosan felszámolták.)

06
Azok a 70-es évek! Volánbuszok nézik szomorúan a villamossínek bontását Debrecenben a Nyugati utcánál
(a képek a Mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyűjteményből száramaznak)

A leégett István malom helyén ma már bevásárlóközpont áll, és az ide érkező gépkocsik parkolója a régi rakodóvágányok helyén terül el.