Április 24–26. között Dubajban rendezte meg a Mérnökök Egyesülete (SoE) és a Nemzetközi Alagút- és Felszín Alatti Terek Egyesülete (ITA) az Alagút Világkonferenciát (World Tunnel Congress – WTC2018), az ITA taggyűlésével egybekötve. A résztvevőknek és szakmabelieknek jó hír, hogy az alagutak és föld alatti létesítmények építésére évről–évre nagyobb igény van.

Világviszonylatban ma már több ember él városokban, mint vidéken, és az egyszerű fizikai kihíváson túl, hogy egy adott területen hogyan lehet minél több embert elhelyezni (toronyházakban, vagy a felszín alatt), egyéb szempontok miatt is egyre keresettebbek a felszín alatti létesítmények. Legyen szó metróról, parkolóházakról, a perzselő nap hője elől a felszín alá bújtatott bevásárlóközpontokról vagy szennyvízrendszerekről, az alagút- és mélyépítők szaktudására és kivitelezői munkájára minden korábbinál nagyobb igény mutatkozik. Nem véletlenül volt az idei WTC fő témája a felszín alatti létesítmények szerepe a jövő városaiban.

Mára megszokhattuk, hogy környezeti hatástanulmányt kell készíteni minden projektről, azonban ezt sokszor máshonnan átmásolt, sablonos szövegekkel és minden súly nélkül teszik a tervezők. Úgy tűnik, az SoE és ITA komolyan foglalkozik a felszín alatti létesítmények környezeti hatásaival, legalábbis a konferencia tematikájából ez derült ki. Mint említik, manapság az iparág résztvevőinek az egyik legnagyobb kihívás a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés oly módon történő megvalósítása, hogy azzal minél kisebb hatást gyakoroljanak a természetre. Külön kiemelték például a szennyvizek kezelésének problematikáját, ami egy arab országban, ahol amúgy is kevés víz áll rendelkezésre, valóban létfontosságú kérdés lehet.

A konferencia egyik panelbeszélgetése (fotó: ITA)

A rendezvény egyik tapasztalata valójában az volt, hogy a Közép-Kelet megerősítette magát, mint feltörő piac a mélyépítés terén. Abu-Dzabiban például negyvenegy kilométeres gravitációs szennyvízcsatorna-gerinchálózatot alakítottak ki. A mélyépítésű, a felszín alatt legalább harminc, legfeljebb nyolcvanöt méterrel futó, négy–öt és fél méter átmérőjű gerincvezeték 2030-ra napi 1,7 millió köbméter szennyvizet tud majd elvezetni.

Az iparág mellesleg 2016-ban globálisan nyolcvanhatmilliárd dollár értékű teljesítményt tudott felmutatni, amelynek keretében éves szinten ötezer-kétszáz kilométer alagút épült. A fejlődés évente hét százalékos, ami az építőipar átlagos növekedési ütemének kétszerese. Természetesen a mai világban az alagutak, csővezetékek terén is igyekeznek felhasználni az okos technológiákat: a körülvevő kőzet anyagát vagy a cső öregedését megállapító szenzorok, a meghibásodást jelző és előrejelző módszerek ma már rutinszerűen használhatók. A konferencia során még egy könyvet is bemutattak az innovatív mélyépítési módszerekről.

Az alagútépítés során több váratlan helyzet adódhat, mint egy felhőkarcoló építésénél. Egy alagút nagyobb hosszanti kiterjedése miatt többféle kőzettel találkozhatnak a kivitelezők és a gyengébb talajban drágább az alagutak építése. Manapság azonban egyre jobban elterjedtek a fix összegű megrendelések, ezért az alagutas cégek rizikójának csökkentése érdekében két szervezet még egy újfajta szerződés-rendszert is kidolgozott, amelyben a megrendelő és a kivitelező megosztják egymás között a talaj előre nem látható kedvezőtlen minősége által okozott veszteségeket, illetve a közbeszerzések kiírásánál is tesznek javaslatot megfelelő szövegezésre. Mindez persze a kivitelezők érdekeit védi.

Az idei konferencia hat napján hatvan kiállított poszter mellett százhuszonöt szakmai előadást is meghallgathattak a különböző szakterületek iránt érdeklődők. A WTC-t jövőre Nápolyban, 2020-ban Kuala Lumpurban, rá egy évre Koppenhágában tartják.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!