A hétvégén állandó volt a motorzúgás Dunakeszi zöldje felett, szombaton és vasárnap is tartott a korábban meghirdetett Air Show. Jeles résztvevők is voltak: elsősorban a honvédség jelent meg gazdagon, három géppel, igaz, ők csak érkezéskor és induláskor repültek, de ott volt a Goldtimer Alapítvány három pompás madara, a Kánya és a Gerle, illetve a vitorlázó Cimbora, bemutatózott Veres Zoltán és repültek a helyi repülőerők is.

Ugyanakkor érdekes volt tapasztalni a rendezvény utóéletét. E sorok írója szombaton volt kint a reptéren: kora délelőttől kora délutánig, mondhatni Verestől Veresig. Mivel Besenyei Péter gépének technikai hibája volt, ezért az amerikai MX nyergében Európa-bajnokunk tartott két bemutatót is, a második végén azonban már összegyűltek a felhők, a pilóta is jelentette a levegőből, hogy az eső nyugat felől már Szentendrénél tart, úgyhogy a korábbi tervekkel ellentétben Zoli nem szállt le Dunakeszin, hanem érthető módon hazaiszkolt a készülődő rossz idő elől.

A két Veres-féle bemutató között nem volt show, volt viszont hatalmas iramban: sétarepülés. Szinte mindennel, aminek szárnya vagy forgószárnya volt a reptéren: Gawron, An-2, Robinson R-44, Cessna, és a háttérben a vitorlázógépek közül a kétülésesek.

Cikkünkhöz kétféle fotóanyagot mellékelünk. A szerző képei a közönség szemszögéből mutatják az érdekességeket, például Veres Zoltán repülését...

És itt kezdődnek az érdekes kérdések. A repülés megszállottjai, közöttük Sármási Zoltán, aki portálunkon is kitartóan harcol a megszűnt repülőnapok újjáélesztéséért, például augusztus huszadikáért, blogjában kicsit szomorkásan írt arról, hogy ugyan vasárnap már több volt a show – például gyönyörű volt a Gerle és a Kánya közös és külön műsora, volt Jantar-áthúzás és Cimbora-repülés, és persze a sétarepülő flotta startjaiban és landolásaiban is szívesen gyönyörködött az ember – , de: „Azt gondolom, hogy ha már airshowról beszélünk, akkor ennél nagyságrendekkel több légi bemutatónak kellett volna bekerülnie a programba.

A közösségi oldalak egyikén azonban egy egészen más vélemény is olvasható volt Sármási blogjára válaszul: „Az általánosságban laikus vendégeket leginkább a sétarepülések érdekelték, és mivel ezt a bemutató idején le kellett állítani, az emberek ennek nem igazán örültek. Rengetegen szerettek volna sétarepülni...azt a kevés bemutatót is inkább hátránynak élték meg” – írta egy hozzászóló.

A jelek szerint ez a mai repülőrendezvényeknek fontos dilemmája lesz, máshol is tapasztalható. Úgy látszik, eljutottak végre a dolgok addig, hogy az emberek – ahogyan a repülés veszít misztikájából, hiszen nagygépen, low-cost járatokon már rengetegen járhattak a levegőben – hajlandóak egyre nagyobb számban pénzt adni azért, hogy kisebb gépeken és netán lakóhelyük felett tapasztalják meg ezt a csodálatos élményt. És ez nagyon jó!

...Nagy Tibor felvételei viszont a közreműködők szemszögéből, főképp a vitorlázó start környékéről láttatják a repüléseket<br>Kattintson a képre és nézze meg további fotóinkat!

Hogy eközben viszont az igazi, torokszorítóan szép, izgalmas és különleges légibemutatók mintha egyre ritkábbak lennének, persze sokféle oka lehet. Van, amikor a technika szól közbe, van, amikor az időjárás – és van, amikor a pénzhiány. Utóbbi ott kapcsolódik a történethez, hogy a repülőnapi sétarepülés azon ritka alkalmat jelenti, amikor  az iszonyatos kiadások mellett – benzin, hangár, nagyjavítás, biztosítás, satöbbi-satöbbi – biztosan van bevételoldala is annak, ha felemelkedik a gép a levegőbe. Vagyis a sétarepülést azok a pilóták is erősen szorgalmazzák – érthető módon – , akik persze tudnának és akarnának a megszabott utaskörök helyett valami mást és látványosabbat repülni.

A szűkösség tehát fontos oka, hogy nehéz mostanság a rendezők dolga, ha a bemutatózás és a sétarepülés között meg akarják tartani az arányokat és a harmóniát. Tavaly összel Szegeden láttam közelről ennek az esélyét, amihez persze kellett a príma repülésvezetés (Kóré Vilmos), a bemutatórepülések és a sétarepülések ügyes koordinációja. Vagy akár néhány hete Békéscsabán az, ahogy a bemutatók időről időre leálltak a sétarepülések kedvéért, és ezügyben a rendezők sokszor hoztak gyors döntéseket.

Talán ha könnyebb lenne a magyar aviatika helyzete, ha több lenne a pénz és alacsonyabbak lennének a költségek...

Nem lenne egészséges, ha a két vonal, a bemutatók és a bevételes repülések, szembe kerülnének egymással, nem lenne ez igazán jó sem a közönség, sem a repülőemberek számára.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Mentés