Egy borzasztó korszaknak mementója látható mostantól a 16-os vasútvonal jánossomorjai állomásán: 1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése, Csehszlovákiában pedig a felvidéki magyarok kitelepítése, ahogy akkor nevezték, lakosságcseréje. Magyarországról mintegy száznyolcvanezer németet telepítettek ki, 1949 nyaráig pedig mintegy kilencvenezer felvidéki magyar kényszerült elhagyni otthonát Csehszlovákiában. A Közép-Európában élő németeket a kollektív bűnösség alkalmazása miatt megfosztották jogaiktól, több százezer családot pedig marhavagonokba zsúfolva deportáltak, emberi méltóságuktól megfosztották őket. A Benes-dekrétumok a Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat emberi méltóságuktól és állampolgári joguktól fosztották meg. A kitelepítés mellett a magyarokat egyéb jogsértések is érték, egyebek mellett magyar iskolákat zártak be és megtiltották a magyar nyelv használatát. Sokan önként hagyták el otthonaikat. Az első menekültek 1946 novemberében érkeztek Rajkára. Mosonszentpéteren, Mosonszentjánoson (ezek a mai Jánossomorja részei), Mosonszolnokon és Levélen kaptak menedéket a családok. A szervezett deportálás 1947-ben indult meg. A kormánybizottság Mosonmagyaróvár környékén öt települést jelölt ki a betelepítések céljául: Mosonszentmiklósra kilencvenkilenc, Mosonszentjánosra negyvennégy, Mosonszentpéterre harminckettő, Rajkára harmincöt, Levélre pedig két család érkezett menekültként, vagy áttelepítettként.

A képre kattintva galéria nyílik (fotók: MTI/Krizsán Csaba)

Jánossomorja 1970-ben három településből, Mosonszentjánosból, Mosonszentpéterből és Pusztasomorjából egyesült. Mosonszentpéterről közel ezernégyszáz, Mosonszentjánosról kétezer-háromszáz embert vittek el Németországba, ami a két település lakosságának nagy részét jelentette. A mai Jánossomorja a nyolcadik legtöbb lakóját elvesztő település Magyarországon. Az avatóünnepségen Lőrincz György, Jánossomorja független polgármestere kényszerű vérátömlesztésnek nevezte a felvidéki magyarok betelepítését. Elmondta, az emlékpark helyszíne, a vasútállomás szimbolikus jelentőségű, ahogy a marhavagon oldalát megjelenítő emléktábla is az épület falán, tele üzenetekkel. A vasútállomás épületében állandó tablószerű kiállítást hoztak létre, amely igény esetén bárhol bemutatható. Wally János, a Jánossomorjai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, hogy 1944 és 1947 között etnikai alapon mintegy tízmillió németet űztek ki a Magyarországról, Lengyelországból, Csehszlovákiából és a délszláv területekről, akik szorgalmukkal és kitartásukkal lettek Németország megbecsült tagjai.

Erdélyi Júlia, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok) szenci alapszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a felvidéki magyarok a kitelepítés folyamatát a mai napig nem heverték ki. Emlékeztetett: 1946. február 27-én írták alá a lakosságcsere-egyezményt. Hogy azt Magyarország betartsa, a felvidéki magyarokat a csehszlovákok kényszermunkatáborokba hurcolták. Összesen 89 ezer 660 magyart telepítettek át Magyarországra és 71 ezer 787 szlovák települt át Csehszlovákiába. Kiemelte: a jánossomorjai megemlékezés azt bizonyítja, hogy a magyarság határon innen és túl összetartozik.

Az ünnepség végén a baden-württembergi Illingen elöljárói koszorút helyeztek el az emlékparkban felállított emléktáblánál.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!