A Malév senkinek sem kellett, mert nem volt igazi értéke: ez az egyik következtetés, amit a hvg.hu a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által kiperelt iratok alapján leszűrt. A portál ma megjelent elemzése, a dokumentumokon túl, „az ügyhöz egykor közel álló források” közléseit is felhasználta, mindezek alapján állítja, a Malévot azért nem lehetett eladni, mert saját vagyonát felélte, a gépei pedig túlnyomórészt nem voltak a tulajdonában, a társaság szűk piacon, kevés jövedelmező vonallal vegetált. Még az értékes Heathrow-i leszállási jogokat is kénytelen volt értékesíteni.

Érdekes momentum, amit a lap kiemel, mi volt a legfontosabb félelme a kormányoknak a helyzettel kapcsolatban: nem is a Malév, hanem a Budapest Airport privatizációs szerződése, amelynek értelmében a megvásárlásához szükséges hitel garanciájaként a reptérkezelő cég bedőlése esetén a magyar államnak kell visszafizetni a privatizációs vételárat, a szerződéskötéskor 464 milliárd forintot. Vagyis az igazi félelem a Malév bedőlése mögött az volt, hogy ha a nemzeti légitársaság eltűnik a színről, akkor a Budapest Airport csődje következik, ami viszont hatalmas kötelezettséget akaszt az állam nyakába. Ez viszont nem történt meg, a Malév csődje után a Budapest Airport keményen rákapcsolt, és felpörgette a forgalmat.

A HVG újságírója úgy fogalmaz: „A teher (mármint annak kockázata, hogy a Malév bedőlése miatt a BA is bedől – a szerk.), amit az állam részéről tárgyaló szakemberek állandóan érezhettek, valójában nem is létezett”. Az iho.hu véleménye szerint nagyon is létezett, sőt a Budapest Airport bedőlését mintha olykor a kormányhoz közeli erők is szorgalmazták volna például a reptérre kirótt telekadóval, de a reptérkezelőnek mégiscsak sikerült kitermelnie a fennmaradásához szükséges forgalmat, sőt, tavaly rekordszintre emelnie, igaz, közben a korábban ígért nagy beruházások, fejlesztések egy része messze kitolódott, például a Cargo-központ, a reptéri hotel, vagy az esetleges új kötöttpályás kapcsolat a városközponttal. Ugyanakkor kétségtelen fontossága van ennek a szálnak, mindvégig érzékelhető volt a Malév haldoklása idején az, hogy emögött közben ott van a közforgalmi repülőtér sorsa is.

Vissza a HVG elemzéséhez: érdekes Demján Sándor szerepe, aki pedig a kínai szálat tartotta kézben, de az utolsó potenciális vevő, a kínai Hainan végülis hosszas bizonytalanság után 2012 nyarának végére elállt az üzlettől. A HVG anyaga erre nem tér ki, de az iho.hu akkori értesülései szerint az azóta is keményen fejlődő légitársaságnak akkor lett volna igazán érdekes a Malév megmentése, ha eközben valamiféleképp sikerülne tulajdonrészt szerezni a repülőtérben is, amikor világossá vált, ez nem lehetséges, a Hainan érdeklődése is lelohadt. Az uniós kötöttségek miatt kellett visszatérni az Unión belüli befektetőre, a hvg.hu minősítése szerint az egyik utolsó „bornírt ötlet” az volt, hogy az állam vegye meg Demjántól az etyeki Korda-stúdiót, hogy a vállalkozónak így legyen pénze a Malév megmentésére. Ami „jól mutatja, hogy végső soron az államon kívül senki nem volt hajlandó egyetlen forintot sem kockáztatni a Malévért, és a légitársasággal kapcsolatban nem tudták levetkőzni azt a beidegződést, hogy az állam mindig kisegíti” – hangzik a cikk.

Végül a lap megállapítja: az iratokból kiderül, jó előre megtervezték a csődtörvény módosítását, „gondoskodtak róla, hogy a Malév felszámolóját a kormány nevezze ki, csökkentsék a hitelezők akadályozási jogát, rövid határidőket alkalmazzanak, és a Malév eszközeit gyorsan adják el.”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!