Véget ért a 63. Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság Szatymazon. A verseny helyszíne Szegedtől 10 kilométerre, az Alföld déli részén található. Ez a kicsiny reptér eredetileg mezőgazdasági repülőgépeknek adott otthont, mára a hazai vitorlázórepülés egyik központjává nőtte ki magát. Jó elhelyezkedésének köszönhetően a 750 km feletti távrepülések sem ritkák. A magánkézben lévő reptéren alakult meg az Alföldi Repülőklub, amely ma már az ország legjobb vitorlázórepülő-pilótáit tudhatja magáénak. Bátran állíthatjuk, hogy ez az ország legigényesebb sportrepülőtere. Itt közvetlenül a pálya mellett komfortos faházakban, vagy telepített lakókocsikban lakhatnak a versenyzők, repülőgépeik pedig a szállásuk előtt alhatnak lenyűgözve. A felvontatásokat a kempingből, páholyból lehet végigkövetni. Sokan kempingszékből, napernyő alól lövik el felvételeiket a felszállásokról és hazaérkezésekről.

(fotók: Urbán István)

Van itt minden, ami a kellemes pihenéshez szükséges: medence, szauna, borospince, játszótér, étterem és büfé, ahol esténként „hajózhatnak” a pilóták. A versenyen részt vevők egyedülálló módon svédasztalos reggelit kapnak, a vacsora négyfogásos, és tényleg nagyon ízletes! A kiszolgálás is elsőosztályú, nappalra pedig még úticsomagot is kapnak a pilóták.

Azért akadnak néha bonyodalmak is. Az itthoni versenyeken a rajtsorrendet eddig sorsolással határozták meg, itt azonban az úgynevezett "free grid"-et alkalmazzák. A gépek felszállásának sorrendjét a gridre  kiérkezés határozza meg fordított sorrendben, vagyis aki először ér ki, az kerül leghátulra. (Akit legelöl vontatnak fel, annak sokat kell fönt várakoznia, meg kell várnia, amíg az utolsó versenyző is a levegőbe ér. Az indulási vonal húsz perccel ezután nyit csak.)

Így aztán a griden kisebb közelharcok alakulnak ki a jobb pozíciókért. Sokan panaszkodtak a korai reggeli miatt is, mert akinek sok dolga akad a gépe körül, az lemarad a finom falatokról. Néha a helyiek is nehezen alkalmazkodnak az itt tartózkodó  sok emberhez - körülbelül százötven fő-, de a verseny végére azért hozzászoktak a népsűrűség emelkedéséhez.

Összeségében elmondható, hogy  ez egy nagyon jó hangulatú verseny, a szervezők mindent megtettek azért, hogy itt mindenki jólérezze magát, és a lebonyolítás is zökkenőmentes legyen. Szatymazon most nem csak a napi győztes, hanem a 2. és 3. helyezett is kap egy üveg Aviator bort, a végső győztesek pedig szombaton állhattak a dobogóra. Ugyan az időjárás az első három nap nem kedvezett a repülésnek, de a fokozatosan javuló időben egyre hosszabb távokat lehetett kiírni a versenyzőknek.

Míg az első versenynapon a klubosztályban gyenge időben a vendégként szereplő angolok brillíroztak, utána a farkashegyi és a pécsi pilóták vették át a vezetést. Az open kategóriában pedig a "helyi menők" dominálnak.

Ez a bajnokság a szokásos záróbulival ért véget, a következő hazai verseny Szegeden lesz augusztus elején.

Az eredmények bővebben a soaringspot.com oldalon érhetők el. A lényeg: nyolc nap, öt érvényes versenyszám, a győztesek: a FAI Klubosztályban összetett első a Baranya Repülőklub versenyzője, Lustyik György lett, LS3-as gépével, a második klubtársa Nagy Zsolt, a harmadik Bánki Péter a MÁV Repülőklubtól, Discus bT-vel illetve ASW20-assal.

A 18 méteres fesztávú gépek osztályában a helyiek versenyzője, Basa Richárd győzött, második klubtársa, Szabó Péter, mindketten a kiváló dél-afrikai konstrukcióval, a JS3-assal repültek, harmadik ASG 29E-vel ugyancsak az Alföldi Repülőklub pilótája, Verebélyi Zoltán lett. Végül a szabadosztály és a 18 méteresek vegyes értékelésében a sorrend: Basa Richárd, Szabó Péter és Verebélyi Zoltán.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!