The Right Stuff: Glenn az alsó sorban, jobbról a második

Az „Igazak”, The Right Stuff: így hívták őket, az elsőket, az első hetet, azokat az amerikaiakat, akiket már akkor hősként kezeltek, amikor még egyikük sem járt az űrben, ők lettek kiválasztva, mint a Mercury program asztronautái. És John Glenn halálával ez a fantasztikus csapat végképp a történelem részévé vált. Pontosabban: a The Right Stuff, a film és a Tom Wolfe féle dokumentumregény egyik igazi főhőse még él, Chuck Yeager, az első pilóta, aki átlépte a hangsebességet, akiből nem is lett űrhajós, és aki nem is úgy akart eljutni az űrbe, hogy bezárják egy kapszulába, hanem hogy vezet egy repülő szerkezetet...

A tengerészgyalogság pilótája

Glenn mindenesetre valóban a kiválóak kiválója volt, az első, aki nemcsak megjárta az űrt, hanem meg is kerülte a Földet. Ez ügyben egyébként volt egy nehezen kezelt és teljesen sosem múló konfliktusa azzal az Alan Sheparddal, aki viszont ballisztikus pályán ugyan, de tényleg először jutott túl az amerikaiak közül az űr határát jelentő száz kilométeres magasságon, bár ezt néhányszor az X-15-ös rakétarepülőgéppel is „elkövették”, de mégis Glenn lehetett az, aki megismételte Gagarin majd Tyitov hőstettét, és nem csak „fel-le” repült.

Az F-86, amivel Koreában harcolt

Korábban is ismert volt, mint remek berepülő pilóta és sebességi rekorder. Az első repülésben töltött évek után F4U Corsair vadászgépével a Csendes-óceán déli zónájában harcolt, a koreai háborúban már a korai jet-korszak harci gépeivel repült, F-86-asával három légi győzelmet aratott MiG-15-ösök ellen. Két háború, 149 bevetés után lett berepülő pilóta a Patuxent River bázison, majd végrehajtotta azt a bizonyos repülést, ami ismertté tette Amerikában: a kaliforniai Los Alamitos tengerészeti támaszpontról szállt fel, a Vought F8U Crusader kabinjában végigszáguldott a keleti partig, három óra huszonhárom perc elteltével szállt le New York mellett, a Floyd Bennett repülőtéren, szuperszonikus átlagsebességgel, három légi utántöltéssel.

A rekorder

1958-ban jelentkezett és került be a hetek közé, Shepard, Grissom, Scott Caroanter, Schirra, Gordon Cooper és Deke Slayton társaként. (Slaytont aztán szívprobléma gyanúja miatt letiltották a repülésről, de később mégis sikerült az űrbe jutnia az 1975-ös Szojuz–Apolló-repülés egyik űrhajósaként.) Shepard és Grissom ballisztikus „űrugrásai” alkalmával tartalék volt, az ő útja 1962. február 20-án 4 óra 55 percen át tartott.

A Mercury-űrhajós

Háromszor kerülte meg a Földet, és úgy szállt le, hogy a földi irányítás attól tartott, nem működik a hőpajzs és elevenen elég a légkörbe lépő felizzó kabinban. Nemzeti hős lett, és lassan el is homályosította a neve az űrugrókét, akik előtte néhány percet voltak csak fenn. Aztán egy ostoba fürdőszoba-baleset okozta, hogy nem repülhetett tovább, 1965-ben ezredesként szerelt le.

Még a Kennedy-fivérekkel kötött barátsága hatására döntötte el, hogy politikus lesz. 1974-től 1999-ig volt Ohio állam szenátora, sőt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy demokrata színekben az Egyesült Államok alelnöke legyen. Politikusként harcolta ki, egyébként sokak kemény ellenállása ellenére, hogy úgymond az öregedő szervezet élettani változásainak megfigyelése céljából ismét repülhessen, 77 évesen, a valaha volt legidősebb emberként, aki az űrben járt, a Discovery űrrepülőgép fedélzetén. (Glenn később a memoárjában azt írta, hogy addig nem tudott a repülése lehetőségéről, amíg a NASA nem tette közhírré...)

Kennedy barátja

1998 októberében a nyolcnapos repülés során a kritikusok véleményével ellentétben mégiscsak sikerült érdekes tapasztalatok gyűjteni arról, hogy ilyen hosszú kihagyás, harminchat év után mennyire másképp hat ugyanarra a szervezetre a súlytalanság. Amit viszont egyesek teljesen felesleges ismeretszerzésnek tartottak és kizárólag Glenn egyéni ambícióját látták abban, hogy ismét visszatérjen az űrbe. Mindezek után Glenn hangos ellensége lett a Dennis Titóval kezdődő űrturista-repüléseknek, mint amelyeknek nincs semmi valóságos tudományos céljuk.

Egyik utolsó nyilvános szereplése akkor volt, amikor a Discovery a Smithsonian múzeumába került, idén nyáron pedig még beszélhetett gyerekkori élményeiről azon a repülőtéren, ahol először érintette meg a repülés szépsége, ahol eldöntötte, hogy pilóta akar lenni: ez a reptér Columbus városában június óta az ő nevét viseli.

A Discovery rakományfelelőse

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Mentés