A berlini szenátus büszke rá, hogy a városi bicajosok a jövőben – legalábbis az elkészült 450 méternyi kerékpársztráda erejéig – szuperbiztonságosan közlekedhetnek. Legalábbis ilyen hosszban készült el eddig a volt Kelet-berlini (és egyben történelmi) városközpontban, a Holzmarktstrassén a különlegesen védett kerékpárút.

Ismertetőjelei: zöldre színezett útburkolat, a közút oldaláról piros-fehér pollerekkel atombiztosan védve, szélessége három és fél méter, ezáltal a lassabban tekerőket és a flakonmotoros kisfiúkat az igyekvőbb kerékpárosok biztonságosan előzhetik.

A szakmai körökben PBL-nek, azaz Protected Bike Lane-nek nevezett kerékpársáv egyike a kilenc újonnan tervezett szakasznak, amelyeket egy öt éven át tartó modellkísérletben próbálnak ki. A kísérlet folyamán az útburkolat és a pollerek vonatkozásában különböző anyagokat és módszereket vetnek majd be, ezekről természetesen a használók véleményét is megkérdezik majd.

A projekt azért is érdekes, mert a német KRESZ, a StVO eddig nem ismerte az ilyen módon védett kerékpársáv fogalmát, a berlini mobilitási törvény viszont igen, utóbbi ki is jelöli, mely útvonalakon kell ilyet létesíteni. A német kerékpárosklub, az ADFC üdvözli az eredményt, és rögtön meg is jegyzi, hogy igazi értelme akkor lesz, amikor az efféle utak teljes hálózattá érnek majd össze. Hogy az összes városi főútvonalon ilyenre van szükség, ez számukra nem is vitás.

Emellett az első szakasz már kissé biceg: a végén egy buszmegálló és egy útkereszteződés bizonytalan helyzetébe futnak bele a biciklisek, a szenátus közlekedési ügyekért felelős szervezete már meg is hirdette, hogy a helyzetet orvosolják.

Berlin, Holzmarktstrasse, kerékpárút, nehezen alkalmazható minta (fotó: DPA)

Minket kis fatornyosunkban kettős érzés tölthet el a berlini kerékpárosdiadal kapcsán. Egyrészt kétségkívül klassz és impozáns a mű, másrészt nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy valamiféle kompenzáció-szaga van a dolognak. Ekkora felhajtást nem érdemel egy kerékpárút, nyilván matematikai feladat annak kiszámolása, hogy az impozáns pollersor lespórolása esetén az amúgy 500 ezer euróba kerülő útszakasz mennyivel lehetett volna hosszabb. Amellett az elmúlt hetven év városi fejlődése annak illusztrációja volt, hogyan teszi tönkre a kiépülő közlekedési infrastruktúra a városi utcákat. A kerékpárút-hálózatok kialakítása egy ellenirányban, a humanizálás irányában megtett folyamatnak tekinthető, ami alól ez a fejlesztés talán kivétel: az autóközlekedést kiszolgáló, túlméretezett infra helyét egy, a kerékpáros közlekedést kiszolgáló, ha lehet, még erősebben túlméretezett infra foglalja el. A jóleső arányérzék meg útközben, valahol két poller között elveszett.

Persze, másképpen méretik meg mindez abban a városban, ahol a mellékutcák is harminc méter szélesek, és a kétoldali fasor mindenhol alaptartozék. Okosnak a budapesti Kossuth Lajos utcában kell lenni.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!