Dream Chaser – Stratolaunch együttes, egyelőre fantáziarajzon

Néhány új fotó alaposan felkavarta a kedélyeket a repülés iránt érdeklődő internetes közösségben: érdemes tehát ismét hírt adni arról, hogy épül, és most már a Mojave sivatagban lévő óriáshangárban kezd valóban alakot ölteni a világ legnagyobb repülőgépe, a Stratolaunch-rendszer hordozója, a hathajtóműves, újabban Roc becenéven emlegetett behemót.

Mint arról portálunk már tavaly beszámolt, a Microsoft-alapító Paul G. Allen vállalkozása, a Vulcan Aerospace egy ahhoz hasonló hordozógépet készít, mint a Spaceship turistaűrhajó felemelésére és indítására szolgáló ikertörzsű WhiteKnightTwo, csak irdatlanul felnagyított méretekben. A koncepció hasonlósága nem véletlen, a Stratolaunch programban a Vulcan partnere az a Scaled Composites, amely a turistaűrhajót, illetve annak hordozóját készíti.

Újságírók egy csoportja néhány napja meglátogathatta a hatalmas hangárt, ahol az ugyancsak hatalmas repülőszerkezetet építik, innen származnak új információk, adatok és fotók.

A gigantikus balszárny a csarnokban

Korábbi koncepciók szerint két egykori United Boeing 747-es törzset építettek volna össze egy közös szárnyközéprésszel, amely alá az indítandó rakéta kerül. Ezen a koncepción azonban változtattak, a megvásárolt használt 747-esek futóit, hajtóműveit és a pilótafülkéket is felhasználták, ugyancsak a szétszerelt gépekből származik az avionika, a hidraulika-rendszer, az üzemanyagrendszer és még sok minden más részegység, azonban a törzseket és a szárnyakat kompozitból készítik.

A hat Pratt & Whitney hajtóműnek is megvan már a pilonja. A gép fesztávolsága 117,3 méter, a két törzs közti távolság több mint harminc méter. Maximális felszállósúlya 590 tonna, ebből a hasznos teher 250 ezer kilogramm. (A gép hasznos terhelése tehát azonos az ugyancsak egyedülálló óriás An-225-ösével, de a szerkezete tíz tonnával könnyebb, persze az összehasonlítás eléggé esetleges, hiszen a két konstrukció funkciója merőben más.)

Változott a koncepció: kompozitból épült a két törzs és a szárny is

Noha korábban már szó volt 2016-os első felszállásról, az óriás még csak nyolcvan százalék körüli készültséget mutat, az egyik farokrész már a helyére került, a másik még szerelésre vár, egyébként a farokrész hosszát a hosszirányú stabilitás határozta meg, a kompozit szerkezetnek ez a része nagyrészt üres és nem is túlnyomásos, ami egyszerűbbé és könnyebben építhetővé is teszi. A gépet a jobboldali törzs elején lévő pilótafülkéből irányítják, a személyzet három főből áll: két pilóta és egy fedélzeti mérnök. A másik törzs ugyan ugyanolyan formájú, de nincs benne pilótafülke és szintén nem túlnyomásos.

A Scaled képviselője szerint a gép építése még nagyobb kihívást jelentett, mint amire korábban számítottak, és egyelőre nincs pontos határidő, nincs kitűzött szűzfelszállás. Természetesen így nincs időpontja a gép kereskedelmi felhasználásának sem. Ami egyébként azért is érdekes kérdés, mert a korábbi két partner, a SpaceX és az Orbital kilépett a projektből, jelenleg a hasznos teher űrbe juttatásának műszaki és piaci részét a Sierra Nevada nevű céggel együtt dolgozzák ki, amely korábban a Dream Chaser mini űrrepülőgéppel kísérletezett, feltehetően a hatalmas kéttörzsű ennek az indítására is alkalmas lesz.

Az előre nyúló orr-részek többek szerint mintha szimatoló dinoszauruszok lennének...

A Vulcan elképzelése szerint a géppel 35 ezer láb magasságra, vagyis 10 ezer 650 méterre emelhetők fel és indíthatók olyan közepes nagyságú rakéták, amelyek mostanság űrközpontok kilövő padjairól startolnak függőlegesen. Amit a Stratolaunch rendszer kínál: közepes méretű műholdak rendkívül rugalmas és olcsó pályára állítása.

A hatalmas gép gyakorlatilag bármely nagy repülőtérről felszállhat, amelynek a betonja 3600 méter, olyan pályán repülhet, és indíthatja el a rakétát a két törzs közül, ami nem veszélyeztet lakott településeket, és ami további módosítások nélkül éppen a kívánt orbitális pályára emelheti a műholdakat, mindezt úgy, hogy a bonyolult földi indítórendszereket sem kell használnia, két indítás között pedig minimális az előkészítéshez szükséges idő.

Ez a fotó a gép jobb törzséről és középrészéről azért érdekes, mert látszanak rajta emberek is, érzékelhetők az arányok, amúgy látható a személyzet számára vágott apró ajtó is: erre a gépre nem szánnak utasokat

Az pedig, hogy a rakéta nem a föld felszínéről, hanem tízezer méter feletti magasságból indítható, amúgy is rengeteg előnnyel jár, sokkal kevesebb energiával sokkal magasabb pályára lehet feljuttatni sokkal nagyobb tömegű műholdakat, miközben az indítás költségei is radikálisan csökkennek. Ráadásul ebben a magasságban már nem kell olyan váratlan időjárás-változások miatt aggódni, amelyek a szokásos földi indításokat sokszor halasztásra kényszerítik.

Szkeptikusabb vélemények szerint ugyanakkor kérdés, mekkora lesz a piaci sikere, nem tervezték-e túlságosan nagyra a rendszert ahhoz képest, hogy manapság inkább a kisméretű, sőt, mikró holdak népesítik be inkább a földkörüli térséget.

A Stratolaunch a sztratoszférából indít

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!

Mentés