Érdek nélkül tetszik: égből az ünnep
A kép szép, bár nem látszik rajta semmi rendkívüli, egy C-130-as (J, azaz modernizált altípus) olyan száz méter körüli magasságban húz át a pálmafák fölött. Az azért valamennyire már érdekes, hogy ha jobban megnézzük a gépet, látható, hogy nyitva van a hátsó rámpája, ami kis magasságban végrehajtott ejtőernyős dobásra utal.
Nos, amitől mégis több mint szép az egész: a gép része egy 1952(!) óta minden decemberben lezajló humanitárius vállalkozásnak. Évenként dobnak karácsonyi ajándékot amerikai katonák Mikronézia legtávolabbi és legapróbb szigetei lakosainak. A világon másutt nemigen megtapasztalható, valóban a szó legszorosabb értelmében vett elszigetelt élet ez a Csendes-óceán atolljain, ahol sokszor nemcsak repülőtér, hanem még igazi kikötő sincs, minimális a kapcsolat a külvilággal. A teherszállító karácsonyi látogatása, a kétszer fél perc, amit a gép a légtérben tölt, az év egyik legfontosabb eseménye.
Nem beszélve persze a part menti sekély vízbe érkező ajándékokról: könyvek, játékok, hasznos tárgyak, egyebek. A dobozok tartalma adományként érkezik a Guam szigeti Andersen légibázisra, egész évben zajlik a gyűjtés, aztán a bázison pakolják ejtőernyős csomagokká őket. Idén ötvenhat sziget érintésével készült a C-130-asok húsz karácsonyi bevetésének repülési terve.
Felszállás után következik legalább két óra repülés a Csendes-óceán fölött, amíg egy-egy Hercules eléri az első szigetet, és száz méter magasról célba juttatja az illető atollnak címzett dobozt, aztán következik még egy áthúzás, ami csak arra kell, hogy a load-masterek a nyitott rámpáról láthassák, tényleg jó helyen ért földet illetve sekély vizet a küldemény, búcsút inthessenek a címzetteknek, a megajándékozottak meg a személyzetnek, aztán irány a következő dobási pont.
Az égből kapott ünnep a végrehajtóknak épp oly nagy esemény, mint a szigetlakóknak. Idén ráadásul már japán és ausztrál szállítógépek is csatlakoztak az akcióhoz, ami egyébként komoly szakmai feladat, a dobási ablak mindössze öt másodperc, a földi referencia pedig egy nem túl nagy zászló, amit a szigetlakók a megfelelő partszakasznál kitűznek. Vagyis a karácsonyi bevetések egyben kiképző repülések, felkészülés például arra az esetre, ha valami természeti katasztrófa, az errefelé egyáltalán nem ritka nagy viharok egyike miatt olyan dobozokat kell dobni, és nem karácsonykor, amelyek tartalma az életben maradással ajándékozza meg a szigeten lévőket.
1952-ben egy Guamon települt időjárás-felderítő alakulat WB-29-ese dobta az első ajándék-csomagot, ők még a tengerek állapotát figyelő bóják ejtőernyőit használták az ajándékok eljuttatására. A mostani bevetések már sokkal profibbak. De ettől még megengedett az alkalomhoz illő fejfedők használata, ha nem is a rámpán, de a pilótafülkében.
Sorozatunk korábbi darabjai
Érdek nélkül tetszik: Oravecz és Coelho helyett
Érdek nélkül tetszik: a magától értetődő szépség
Érdek nélkül tetszik: a civilek ereje
Érdek nélkül tetszik: hát akkor repüljünk!
Érdek nélkül tetszik: potyázás a büfénél
Érdek nélkül tetszik: csinos hölgy kávézik, kilátással
Érdek nélkül tetszik: álom, ötven éve
Érdek nélkül tetszik: harci gépek békés őszi repülése
Érdek nélkül tetszik: megunhatatlan háttér
Érdek nélkül tetszik: a lényeg nem változott
Érdek nélkül tetszik: egy cserkészrepülő
Érdek nélkül tetszik: kötelékben az Álomgéppel
Érdek nélkül tetszik: fotómodellek és mások
Érdek nélkül tetszik: a veszélyes Hattyú
Érdek nélkül tetszik: londoni luxus, majd száz évvel korábbról
Érdek nélkül tetszik: Vihar Oshkosh felett
Érdek nélkül tetszik: szép dolog az elmúlás
Érdek nélkül tetszik: Lufiparádé
Érdek nélkül tetszik: akár a Hanzák virágkorában
Érdek nélkül tetszik: közel a Lódarázs
Érdek nélkül tetszik: pekingi „eklektika”
Érdek nélkül tetszik: két harcos Anglia fölött – videó!
Érdek nélkül tetszik: micsoda sorfal!
Érdek nélkül tetszik: magányosan az óceán fölött
Érdek nélkül tetszik: a pályamesterek álma
Érdek nélkül tetszik: Showtime!
Érdek nélkül tetszik: a véletlen műve volna?
Érdek nélkül tetszik: dúcok sűrűjében
Érdek nélkül tetszik: a munka szobra Afrika közepén
Érdek nélkül tetszik: milyen volt szőkesége súlytalanul?
Érdek nélkül tetszik: karcsú, fehér, és nagyon emelkedik
Érdek nélkül tetszik: nemcsak a fiúk „játéka”
Érdek nélkül tetszik: gyilkosság vagy szépség?
Érdek nélkül tetszik: bábák az SNCF születésénél
Érdek nélkül tetszik: hálószoba kilátással
Érdek nélkül tetszik: a világ egyik legjobb postásállása
Érdek nélkül tetszik: lélegzetelállító szárnyakon
Érdek nélkül tetszik: hova rohanjunk?!
Érdek nélkül tetszik: kecsesen elektromos
Érdek nélkül tetszik: San Francisco utcáin
Érdek nélkül tetszik: landolás a semmi közepén
Érdek nélkül tetszik: Melbourne villamosai
Érdek nélkül tetszik: Mach Loop csodái
Érdek nélkül tetszik: Déli a harmincas évekből
Érdek nélkül tetszik: messze még a tavasz!
Érdek nélkül tetszik: leoldás döntő pillanatban
Érdek nélkül tetszik: mindig itt bicikliznénk...
Érdek nélkül tetszik: a hosszú 787-es és a rejtett arányok
Érdek nélkül tetszik: kivéve a béke hava
Érdek nélkül tetszik: szivárványos szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: amikor még eredeti színükben pompáztak
Érdek nélkül tetszik: szalon-szárnyalás
Érdek nélkül tetszik: fényvillamos Milánóból
Érdek nélkül tetszik: az emberiség mennyei játéka
Érdek nélkül tetszik: két világ találkozása
Érdek nélkül tetszik: hegyek, felhők, völgyek
Érdek nélkül tetszik: „drezinázni” mindig kell!
Érdek nélkül tetszik: csak lazán, pilóta
Érdek nélkül tetszik: ahol minden volt, még vasútállomás is
Érdek nélkül tetszik: lenyomni Skandináviát!
Érdek nélkül tetszik: villámok között
Érdek nélkül tetszik: a zöld komp
Érdek nélkül tetszik: három évet vártak rá, megérte
Érdek nélkül tetszik: megjött a kemény mag
Érdek nélkül tetszik: Párizs, 11 óra
Érdek nélkül tetszik: szakadt, koszos – és nem a miénk
Érdek nélkül tetszik: Tegel fölött az ég
Érdek nélkül tetszik: a Göhrener Brücke
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
