Mint korábbi cikkünkből kiderült, az első Ikarus 412-es prototípusok a különböző piaci igényeknek megfelelő főegységekkel készültek. A hazai üzemeltetőket a Rába főegységekkel szerelt változat célozta meg, Németország számára Mercedes motoros kiadás készült, amelyet a Nyugat-Európában egységesen használt VDO műszerfallal szereltek. A kocsi később megújult homlok- és hátfalat kapott. A busz járta a kiállításokat, de végül Fóton kötött ki, ahol most is találkozhatunk vele.

A megújult homlokfalas német bemutatóbusz<br/>(forrás: Ikarus archívum)
Az új homlokfalas 412-es Fóton
A fenti két bemutatóbuszon kívül készült még egy kocsi, a német államvasút, a Deusche Bahn számára, amelybe Cummins motort építettek. Ezt a példányt az akkor már sorozatban gyártott wuppertali Ikarus 417-esek mintájára kék-fehérre fényezték. Az elkészült kocsit végül nem vette át a német fél, a busz itthon talált gazdát, a Nógrád Volánnál.
Az Ikarus archívumából származó felvételen a Hősök terén pózol a Németországnak szánt 412-es
A DB-nek szánt autóbusz Salgótarján elővárosi vonalain jár

A 412-esekkel szemben a típus csuklós változata, az Ikarus 417-es igazi sikertörténet volt németföldön. Az Ikarus 411-essel egy időben, 1994-ben mutatták be a legelső 417-est, végig alacsony padlószinttel, három teljes és egy fél ajtóval, a kocsi farában elhelyezett álló motorral. A teljesen alacsony padlószint akkoriban igazán nagy újdonságnak számított, így nem csoda, hogy tolongtak a buszért az érdeklődők.

Egy frissen elkészült wuppertali kocsi az Ikarusban<br/>(Forrás: Ikarus archívum)

Az első komolyabb megrendelés még abban az évben érkezett Wuppertalból és Potsdamból, a német felek azonban a prototípussal ellentétben három ajtós, színházpadlós elrendezésű, fekvő motoros kialakítású buszokat rendeltek, emiatt a típus teljes hátsó részét át kellett tervezni.

Forgalomban Wuppertalban<br/>(Forrás: Ikarus Bus Club)
(Forrás: Ikarus Bus Club)

Az idő rövidsége miatt nem sok lehetőség volt az új kialakítású kocsik tesztelésére, az elkészült példányoknak élesben kellett helyt állniuk. Az Ikarus mérnökeinek felkészültségét mutatja, hogy ez a feladat sikerült is, a buszok az utasok és az üzemeltető megelégedésére kiválóan működtek, és mintegy tíz éven át szolgálták a két város helyi közlekedését, egészen 2005-ös selejtezésükig.

Az egyetlen potsdami példány a  607-es viszonylaton (forrás: Müller Péter)

Az állományból törölt buszok nagy részére azonnal lecsaptak a hazai üzemeltetők, a 17 wuppertali kocsiból hat darab került a Szegedi Közlekedési Társasághoz, kilenc példány Szolnokra, egy buszt a görögországi Patra városa vásárolt meg, egy alkatrészbányának használt kocsit pedig megsemmisítettek.

Az egykori wuppertali W-SW 708 SzolnokonA Görögországba került kocsi Patra autóbusz-állomáson<br/>(forrás: Fotis Marinelis)
A potsdami jármű Olaszországban talált gazdára, a többi 400-as Ikarushoz hasonlóan Milánó környékére került. Érdekesség, hogy a másik két várossal ellentétben Szolnokon nem helyi, hanem helyközi viszonylatokon használják a kocsikat.

Az SZKT egyik 417-ese mint villamospótló, Szeged-Rókus állomáson

A buszokat elsősorban azért vonták ki a forgalomból, mivel elérték a tíz éves kort, ami fölött Németországban nem nagyon szoktak buszokat üzemeltetni. A kocsik időközben itthon elérték azt az életkort, amikor az első komolyabb felújítást el kell rajtuk végezni, emiatt az üzemkészségük egyre rosszabb.

A wuppertali sikereket látva újabb német város jelentette be igényeit Ikarus 417-esekre, ezúttal Drezda városa rendelt hét darab buszt. Időközben a járművek megújult homlok- és hátfalat kaptak, a korábbi példányok Mercedes motorja helyett MAN motorral  érkeztek.

Az egyik elkészült drezdai kocsi egy ideig a német városban próbázott<br/>(Forrás: Ikarus Bus Club)

Az elkészült buszok leszállítását végül a hazai ipar védelmére hivatkozva a német Kereskedelmi Kamara akadályozta meg, a hét igen jól felszerelt, borsos árú busz az Ikarus nyakán maradt. Végül három hazai Volán összeállva, némi banki segítséggel megvásárolta a buszokat: a Kisalföld Volánhoz Győrbe három busz került, a Tisza Volánhoz Szegedre, valamint az Alba Volánhoz Dunaújvárosba két-két példány jutott.

A Tisza Volán egyik 417-ese. Az igen tetszetős díszítésű buszok időközben megkapták a cég kék-fehér flottaszínét<br/>(fotó: Könözsi Gábor)

Az alapvetően elővárosi kialakítású buszokat egyedül az Alba Volán használta eredeti rendeltetésének megfelelően, a másik két cég helyi járatban alkalmazta. Időközben a két Albás jármű is átkerült helyi viszonylatokra.

A Kisalföld Volán 417-ese Marcalváros végállomáson<br/>(fotó: Könözsi Gábor)

Az Alba Volános példány Dunaújváros Autóbuszállomáson<br/>(a külön nem jelölt felvételeket a szerző készítette)