A megválasztott elnök legutóbbi sajtóértekezletén ismét fontosnak tartotta bejelenteni – már nem azt, hogy leállítja a programot, hanem hogy komolyan gondolja az F-35 és az F/A-18 versenyeztetését, ami „gyönyörű dolog lesz” a megfogalmazása szerint. Ugyanakkor szakértők rámutatnak, nem világos, hogy ezt a versenyt Donald Trump hogyan képzeli: ha ugyanis lecsökkentenék az elkészült Lightning-gépek számát, az csak az egy gépre eső költségek újabb emelkedését okozná, miközben a hivatalos számítások szerint a típus két variánsának már csökkent a példányonkénti beszerzési ára.

Az új elnök hadügyminiszter-jelöltje ugyanakkor kiállt az F-35-ös mellett, James Mattis nyugalmazott tengerészgyalogos tábornok szenátusi meghallgatásán dicsérte a gépet és kritikusan fontosnak nevezte, nemcsak az amerikai védelmi szempontok, hanem a szövetségesek megerősítése szempontjából is, ugyanakkor elutasította, hogy jövendő elnöke kijelentéseit kommentálja.

Közben a Lighning II program fontos pontos érkezett, a Lockheed átadta a kétszázadik szolgálatba álló F-35-öst, vagyis ebbe nem számítanak bele a prototípusok, a tesztpéldányok. A gépet a japán védelmi erők kapják, a szigetország légiereje összesen negyvenhat példányt használ majd. Az Államokon kívül immár tizenegy országban állt szolgálatba a gép, a program során a példányok 75 ezer órát repültek, a típusra kiképzett pilóták száma 380, a karbantartó-kiszolgáló személyzeté 3700. Közben épp Japánba repült első tengerentúli áttelepüléseként az első amerikai F-35-ös alakulat, a 3. tengerészgyalogos ezred 121. százada, a gépek Alaszkán keresztül repültek az arizonai Yuma bázisról a japán Iwakunira.

Közben persze hullámzik tovább a Trump által indított vita, amit a szakportálok is feldolgoznak, rendszerint arra a következtetésre jutva, hogy az F/A-18-asok nem helyettesíthetik az új típust: a legegyszerűbb ezt épp a tengerészgyalogosok esetében belátni, akiknek az AV-8B Harrierre, erre a röviden felszálló és függőlegesen leszálló típusra kialakított flottája repülőgép nélkül maradna, ha a „Jumpjetek” kiöregednek és a Lightningok nem állnak a helyükre. A britek számára egyenesen katasztrófa lenne a program leállítása, hiszen két hordozójuk is készül ennek a típusnak az üzemeltetésére, szintén a Harriereknél ismert rövid nekifutással történő felszállás és függőleges leszállás metodikája mellett.

Ezen a Horneteknek az az új változata sem segít, amire Trump hivatkozik, és amelyről 2013-ban adtunk hírt: fontos a megnövelt szárny, az illeszkedő póttartály, a függeszthető fegyvertér, a nagyobb kapacitás: amit nem tud a Lódarázs semmilyen átalakítás mellett sem, az az F-35-ös alacsony észlelhetőségű, népszerű nevén lopakodó képessége, illetve az új típus szerepe az amerikaiak által kidolgozott speciális elektronikus, illetve hálózat-alapú hadviselésben, a más harci elemekkel illetve repülőgépekkel történő együttműködésben.

Lassan azért előkerülnek azok a nyilatkozatok és dokumentumok is, például a gépet repülő pilóták beszámolói, amelyek cáfolják, hogy az F-35-ös „ülő kacsa” lenne más, negyedik generációs, jobban manőverező repülőgépek ellenében. Nem beszélve arról, hogy épp a fejlett digitális technológia révén az F-35-ösnek vajmi kevés lesz a lehetősége manőverező légiharcba bocsátkozni, mert az ellenfelet már látótávolságon túlról tudja majd befogni, a beszámolók szerint hasonlóan elképesztő manőverekre képes, mint például az airshow-k sztárjaiként szereplő orosz típusok. Az egyik roppant érdekes felvételt erről abból az alkalomból hozták nyilvánosságra, hogy egy dán pilóta befejezte részvételét az F-35-ös fejlesztési programban, többnyire az ő F-16-osa volt a kísérőgépe Edwardson a leginkább hajmeresztő tesztrepüléseknek. (A legérdekesebb mozzanatok, amelyeket a kétüléses kísérőből vettek fel, 3.50-től kezdődnek: kontrollált repülés átesés után, 5.25-től a „hulló falevél” figurát élvezhetjük, 6.35 körül tailslide, stb...)

Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy ilyen horderejű nagy program tele van nehézségekkel, buktatókkal. A legfrissebb: a hordozófedélzeti változat orrfutója nem tudja kirugózni az indításkor keletkező oszcillációt. A probléma a Pentagon beszerzési főnöke szerint ugyanakkor csak abban az esetben jelentkezik, ha a gép könnyű, vagyis kevés kerozinnal és fegyverzet nélkül száll fel a fedélzetről. Ez nem jellemző a gép harci bevetéseire, ennek ellenére megkezdődött a vizsgálat és a hiba javításának kidolgozása. Érdekes mód egyébként épp a haditengerészet az, amely a korábbi sikeres hajófedélzeti tesztek ellenére a haderőnemek közül a legkevésbé látszik lelkesnek az F-35-ös iránt. Míg az eredeti tervek szerint 3100 példányban készülő gépre a tengerészgyalogság, a légierő és több külföldi üzemeltető máris többletigényt jelentett be, addig a US Navy volt az egyetlen felhasználó, amely csökkentette a szolgálatba álló gépek számát, és ezzel erősen megemelte a C-változat példányonkénti árát.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

MentésMentés