A gép a sztratoszférában, egyelőre fantáziaképen...

A határ a csillagos ég, legalábbis a sztratoszféra. Bár ismét olyasfajta hangzatos címekkel találkozik az új vállalkozás kapcsán a gyanútlan olvasó, hogy egy repülőgép az űr határát ostromolja, és ez nagy túlzás, azért a sztratoszféra se semmi, 24 ezer méter, pláne, ha a repülő szerkezet nem a jelenlegi rekorder SR-71-es egykori amerikai felderítő módjára, iszonyatos teljesítményű hajtóművekkel próbálkozik, hanem napenergiával. És nyilván az sem véletlen, hogy az új kísérleti gépet épp ott mutatják be, a svájci Payerne repülőterén, ahonnan a Solar Impulse első és második változata is megtette első útjait, hogy aztán két év alatt a napelemes vállalkozás sikeresen teljesítse a második géppel a Föld körberepülését.

...és a payerne-i bemutatón

A mostani kísérleti gép erősen eltér a másiktól, nem a távolságot, hanem kifejezetten a magasságot célozza. A SolarStratos az elektromos meghajtással és napelemekkel foglalkozó svájci cég, a PC-Aero támogatásában épült, fesztávolsága csaknem 25 méter, egy 32 kilowattos motor hajtja egy légcsavart az orrában, a szárnyakon pedig összesen 22 négyzetméternyi napelem gyűjti az energiát.

A gép kétfőnyi személyzettel akár huszonnégy órán át a levegőben maradhat, hasonló módszerrel, ahogy azt a Solar Impulse tette, vagyis hogy a nappali energiát lítium-ionos akkumulátorokban tárolja a sötét órákra is. Azonban a pilóta, Raphaël Domjan a földközeli berepülések sikere után először csak ötórás magassági kísérletet tervez, két és fél órányi emelkedéssel, 15 percnyi repüléssel a sztratoszférában majd három órányi süllyedéssel ismét a Földig, de ez a repülésre csak 2018-ban lesz.

Ezen a ponton érdemes felidézni, hogy egy másik kísérleti gép már megkezdte a repüléseit és alkalmas körülmények között még magasabbra próbál emelkedni. Mint arról portálunk többször beszámolt, a Perlan-projekt nem napelemekkel, hanem az Andok feletti hullámjelenségekkel próbálja majd úgymond normális vitorlázógépként, motor nélkül elérni a sztratoszférát, sőt, még magasabbra emelkedni, mint akár majd a SolarStratos, akár annak idején az SR-71 tette rendszeresen, vagy napjaink katonai sztratoszféra-gépe, az U-2.

A Perlan ugyanazt a meteorológiai fenomént akarja kihasználni, amit magyar pilóták is előszeretettel „csípnek meg” a Gyöngyös környéki Pipishegyről indulva a Mátra emelőterében. Csakhogy amíg a mi hullámunk maximum 7–10 kilométerre emeli a gyémántkoszorú magassági feltételét repülő pilótát és gépet, addig a Perlan-program tudósai és pilótái harminc kilométer magasra akarnak feljutni az Andok hegyei fölött, azután, hogy a Perlant motoros géppel olyan 1500–2000 méter magasba vontatják, és ott old le, hogy önállóan találja meg és használja ki a hegyvidék félelmetesen erős áramlásait.

Repülés űrruhában

Az első idei expedíció azonban még csak mérsékelt hullámjelenségekkel találkozott és ezért csak részleges sikerrel járt. Ugyan nyolc magassági repülést hajtottak végre Argentínában, de a remélt nagy hullám ez alkalommal elmaradt. Az elért csúcsmagasság csak hétezer méter körüli volt, viszont lepróbálhatták a gép képességeit és a rendszereket, többek közt azokat a tudományos mérőeszközöket, amelyekkel az eddig alig ismert 25–30 kilométeres magassági zóna időjárási körülményeit feltérképezhetik, ha elég erős lesz a szél a jövő évi szezonban.

A nagy különbség a két gép között nemcsak az, hogy a SolarStratos napelemekkel és motorral repül, a Perlan pedig motor nélkül, hanem hogy a SolarStratos két pilótája űrruhában kell, hogy helyet foglaljon a gépben, míg a Perlan gépének túlnyomásos a kabinja. A Perlan projekt előző magassági kísérletei során – amelyeket egyebek közt a híres vízi és légikalandor, Steve Fosset hajtott végre a projekt egyik alapítójával – egy másik vitorlázógépen ugyancsak szkafanderbe kellett, hogy öltözzenek a pilóták, de ez ügyben az ő tapasztalataik nagyon rosszak voltak, a kabin az ilyesfajta öltözékekhez képest nagyon szűknek bizonyult.

A Perlan-2 az Andok felett

Az oxigénhiány, az alacsony nyomás valamint a nagy hideg közepette életben tartó speciális öltözet egyben komolyan akadályozta a pilótákat a gép biztonságos irányításában, ezért építették a mostani gépüket túlnyomásos kabinnal, amelyben szkafander nélkül is biztonságban repülnek nagy magasságban.

A SolasStratos kabinja szélesebb, tágasabb, láthatóan elég jól elférnek benne majd a pilótái. Azért huszonnégy órán keresztül egyfolytában szkafanderben ülni a gépben a későbbi kísérletek során, nem lesz éppen leányálom. De Domjan már hozzászokott a nehéz feladatokhoz. 2010-ben már ő is megtett egy földkörüli utat egy napelemek hajtotta hajóval, igaz, az egy tágas jószág volt ötfőnyi legénységgel, 537 négyzetméternyi napelemmel. Az út így is néhány hónap híján két évig tartott Monacótól Monacóig.

Domjan első napelemes földkörüli útja a vizen

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!