A németországi kőszénbányászat hivatalosan is lezárult. Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök a bányászok gyásznapjáról beszélt a bottropi Prosper-Haniel aknánál rendezett ceremónián. A hétkilós kőszéndarabot a nyolc utolsó bányász hozta fel az elnöknek a rendezvény alkalmából. Ezzel egy kétszáz éves iparág története ér véget Németországban, ahol ezentúl már csak barnaszenet fognak bányászni – külszíni fejtéseken.

A szövetségi elnök szépen fogalmazott: – Amit a kezemben tartok, nem csak egy darab kőszén, hanem egy darab történelem. A közel ötszáz meghívott között politikusok, gazdasági szereplők, közéleti személyiségek is voltak. A Ruhrkohle AG (RAG) bányászati cég főnöke, Peter Schrimpf hangsúlyozta, hogy ami történik, végérvényes és visszavonhatatlan, az iparág megszűnik, akkor is, ha ezen a fekete napon tökéletesen átérzi, mit éreznek azok, akik alól egész eddigi életük szőnyegét kihúzták. Leállnak a felvonók, a szellőzőgépházak, közösségek bomlanak fel és nem dübörögnek már többet a síneken a RAG-feliratú önürítős kocsikból álló végtelen teherszerelvények sem, noha korábban ezek egészen Berlinig eljutottak.

Hét kiló kőszén, az utolsó...(képek forrása: DPA)

A szövetségi kormányzat, Északrajna-Vesztfália és Saar-tartományok, valamint a bányász-szakszervezetek még 2007-ben állapodtak meg arról, hogy fokozatoan felszámolják a feketeszén-bányászatot. Ekkor még 33 ezren dolgoztak az aknákban, a legutóbbi időben ez a szám háromezerre csökkent. Nagyvonalú nyugdíjazásokkal vették elejét annak, hogy bárki is utcára kerüljön a megszűnő munkahelyek miatt.

Az Európai Bizottság elnöke, a szintén jelenlévő Jean-Claude Juncker a szénbányászat európai dimenzióit emelte ki: kőszén és acél nélkül ma nem létezne Európai Unió, hiszen a Közös Piac, majd a későbbi Európai Közösség magva az a Montánunió volt, amelyet Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux-államok hoztak létre a szénbányászat és az acélipar közös koordinálása céljából, 1951-ben.

Ebben az évben a Ruhr-vidéken még 2,6 millió tonna kőszenet termeltek ki, a csúcs az ötvenes években volt, évi 150 millió tonnával, és hatszázezer foglalkoztatottal. A bezárt bányákba becslések szerint még mintegy negyven évre elegendő szénkincs maradt. A környezeti ártalmak azonban ezzel nem szűnnek meg: új, egyelőre ismeretlen veszélyeket rejtenek a vízzel telítődő, káros anyagok tömkelegét tartalmazó tárnák, bármilyen alaposan is takarították ki azokat. A terhes örökség a felszínen is érezteti hatását: hihetelenül hangzik, de az almúlt ötven évben Essen városa átlagosan harminc méterrel mélyebbre került a felhagyott tárnákban bekövetkező omlások hatására.

A még javában üzemelő Prosper-Haniel-akna 1987-ben

A kőszénfelhasználásnak azonban nincsen vége Németországban, az elektromos energia termelésében a kőszén még mindig tizenhárom százalékkal részesedik, az acélművekről nem is beszélve. A most kieső szénmennyiséget importból kell majd fedezni, többek között Ukrajnából is.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!