Filléres flotta MÁV-modellekkel I.

Jermann Kálmán   ·   2013.01.14. 09:00
00

A vasútmodellezést korábban kezdők még emlékeznek, hogy egykoron alig volt gyári készítésű hazai vonatkozású jármű a piacon. Az 1:87-es méretarányt néhány hossztorzított, pontatlan Y kocsi, pár tehervagon, a vontatóállományt pedig a gyártáskor is elavult, valószerűtlen festésű Piko Nohab képviselte. Aztán lassan kedvező változások indultak: a német gyártók máshol futó modellek átfestésével MÁV-terméklistát teremtettek, beindult a Fuggerth-művek, és néhány itthoni manufaktúra kisszériás darabokkal gazdagította a kínálatot.

Öt vontató, húsz kocsi – mindez apránként összegyűjtve, összesen kétszázezerért<br>A képre kattintva fotógaléria nyílik<br>(a szerző felvételei)

Ma – noha még mindig sokan panaszkodnak, hiányolják a hazai vonatkozású modelleket – a fent említetthez képest édeni állapotok uralkodnak. ACME, Brawa, Fuggerth, Jägerndorfer, Kleinbahn, Liliput, NMJ, Piko, Rivarossi, Roco, Tillig – hogy csak az ismerteket, nagyokat említsük a magyar témájú H0-s modelleket gyártók közül. És azt, hogy a nemzetközi vonatkozású járműveink (Flirt, Talent, Taurus, Szergej, Nohab, GYSEV motorkocsik stb.) mellett egy-két esetben ide is gyártanak (ACME V63).

Egy apróság keseríti még a jelenlegi kínálatot realista módon elfogadók szája ízét: az ár. A négytengelyes személykocsik 10 ezertől, hobbi kategóriájú vontatók 20 ezer felett, szebben kidolgozott, komolyabb mozdonyok 40-60 ezer forint között érhetők el. A tehervagonokkal sem vigasztalhatjuk magunkat, ott is vastagon fogó ceruzát látunk az árcédulákon. Ezekkel a feltétekkel alig akad olyan, aki az újdonságokkal azonnal és válogatás nélkül bővítheti a gyűjteményét, de ahhoz is hat számjegyű összeg kell, hogy egy-egy normális hosszúságú szerelvényt kiállítsunk.

A Roco kétféle festésben, több pályaszámmal kiadta a műszakilag tökéletes MÁV Nohabot. Ma használtan többet érnek, mint annó dacumál újkorukban

Mi a megoldás a kis pénzű modellezőknek (már a hobbi felhagyásán kívül)? Szerényebb elvárások támasztása. Ahogy érkeznek a csemegék, sokan csak kiegészítik az addig szolgáló járművek értékét: eladják a régit, pontatlanabbat, kidolgozatlanabbat, rosszabbul futót. Így a MÁV-osra pingált, sivítós, kerékcsere nélkül jellemzően dülöngélő mozgású ó-Gützold Szergej, a kétmotoros, digitalizálásra gyakorlatilag alkalmatlan Piko Nohab, megunt Piko Taurus, korábbi kiadású Fuggerth Szili vagy Csörgő 10-20 ezer között megvehetők. A személykocsik állapottól és valósághűségtől függően az újhoz képest akár harmad- (Fuggerth), de jellemzően féláron (pl. régi Schichtek) megszerezhetők.

Nos, most egy ilyen, kissé szedett-vedett gyűjteményről szól az írás. Akad benne a fent említett leértékelődött darabokból, fantáziaátfestésből ugyanúgy, ahogy egyedi gyártású, sokak által kívánt szerelvény is. A legfontosabb azonban az, hogy a közepes méretű terepasztalon változatos vonatmozgást biztosító (apránként összeszedett, 26 tagból álló) flotta mondjuk egy Brawa Talent és egy Roco Taurus + négy új személykocsi – azaz két szerelvény – árából könnyedén kihozható.

Lendületes lemondással az enyhén hiányos Piko Nohab, a kopottas kocsik is megszépülnek, de legalábbis elfogadhatóvá válnak

Kezdjük a bemutatót a bázismodell könnyű megszerezhetősége okán elterjedt M62-essel. A Gützold hatalmas számban ontotta az NDK-korszakban – a német és cseh mutánsát. Az antik változatból 1992-ben készült néhány GYSEV-es változat is, de ha valaki a mai napig futó MÁV-osra vágyik, csak átfestett példányt találhat. Szerencsésen a Gützold a ’98-as modernizálás után már velünk sem bánt szűkmarkúan, azóta több hazai darabhoz férhetünk hozzá. Ez, és hogy a Roco is piacra dobta a magáét, a régebbi és újabb átalakításoknak szépen lerántotta az árát. Ez a konkrét darab kis, alig látható repedéssel, kacsázó járással (ezen a kerékcsere segítene), analóg kivitelben (digitalizálható), doboz nélkül 9000 forintért volt megvehető a Láng börzén. Mivel tökéletesen működőképes, és a kissé fényes festés sem túl zavaró, ennyiért megérte.

Szebbek és jobbak a későbbi Gützold és Roco Szergejek, és nem is átfestések, hanem eredetileg MÁV színekben jelentek meg. De ez is megidézi a mi M62-esünket

Mit csatolhatunk utána? Tavasztól őszig szinte bármit. Tehervonatot bármikor, személyből olyat és akkor, amihez és amikor nem kell fűtés (vagy hűtés). Ebben a kollekcióban – a szerzőnek is meglepő módon – összesen három tehervagon viseli a MÁV-logót. (Szerencsére az áruszállítás igen vegyes, nemzetközi járműparkkal történik, úgyhogy ezen felesleges fennakadni, keressünk hozzájuk környékbeli országokból való kocsikat.) Együttes értékük körülbelül hatezer forint. A személyvonat pedig lehet két hossztorzított Schicht vagy Sachsenmodelle és két, a bautzenit messziről másoló Roco vagon. A képen láthatók (köztük egy Modellkit rendelésre készült darabbal) 30-32 ezer forintért szedhetők össze. Így a bekezdésben tárgyalt járművek összesen 45-47 ezerért érkeztek.

Az ó-Gützold 1:100-as Rocók és szintén hossztorzított Y kocsik vegyes összeállítását vontatja

Ennél sokkal takarékosabb a személyvonatot húzó Nohab. A Piko újonnan is elavult mozdonya olyan kevés használati értéket képvisel, hogy ha dán vagy belga festésű volt az eredetije, alig lehet eladni. Ezen segíthet, ha egy közepesen ügyes és gondos kezű némi szürke, sárga és narancs festék birtokában átszínezi, és esetleg valamilyen pályaszámot is felvisz rá. Jelen – kissé hiányos – mozdonyszekrény hatezerért, a működésképtelen, az eredetinél kisebb kerékkel rendelkező alvázzal, MÁV-bordóra átecsetelt, két helyen repedt kasznival baráti felajánlásra, az előbbi összeg feléért érkezett. Kicsivel több mint kétezer forintért vásárolt kiegészítőkkel (ütközők, ablaktörlők, kürtök) a fotózás végére sikerült némileg szalonképesebb állapotba hozni. És ha már javult a kinézete, a Piko VT 135-ös kerekekhez megfelelő áramszedő-hosszabbítás után a működőképessége is helyreállt. Zajos, PWM-szabályozóval kis tempón különösen, de négy kocsijával még az emelkedőkön is felmászik.

A videón már működik; a Pikóságát nem tagadhatja, az szentigaz, de az ára is ennek megfelelő.

A négy személyvagon Fuggerth gyártmány. Mára, amikor már fémkerékkel(!), áttetsző helyett átlátszó ablakkal(!) kaphatók e magyar személykocsik, hat-hétezerért nem olcsók. De kopottasan, doboz nélkül, műanyag kerékkel kétezerért utánavágják az embernek bármelyiket. Így egy fél Roco Nohab árán, húszezer forintból megidézhetünk egy sebesvonatot: elöl az M61-es, utána egy-egy Ap, WRy, By és poggyászteres BDh, és kész is a sokakban nosztalgiát ébresztő szerelvény.

Nem nehéz belelátni a Déliből Tapolcára érkezett vonatot az emberemlékezet óta létező (és változatlanul kéklő) belföldi kocsikat másoló Fuggerthekből álló szerelvénybe

A folytatásban szerepelni fog a digitalizált mozdonyával együtt 30 ezret kóstáló Fantázia IC, egy MÁV-osra alakított szerkocsis gőzös a múlt század elejéről (325-ös sorozat kéttengelyes kocsikkal), továbbá a többihez képest felelőtlen tékozlásnak minősülő egyedi/kisszériás MDmot.

Válaszkommentárhoz, a szerző hasonló írásaihoz ezt az oldalt ajánljuk.

Kapcsolódó hírek