Foci-vb a levegőben: a vesztes rossz reklám a légitársaságnak

A tévék, portálok tele vannak az összefoglalókkal, milyen volt a csapatok útja a döntőig. Node tényleg milyen volt? Mármint a mi szemszögünkből. Mivel jöttek, hogyan repültek a csapatok a brazíliai világbajnokságra? Természetesen valamennyi válogatott útjáról és gépéről nehéz lenne beszámolni, de néhány érdekesség és jellemző példa megérdemli az említést.

Kezdjük az angolokkal, mert az Inside Traveller tanulságos történetet közöl arról, miért nem repültek azzal, amit az ember természetesnek gondolna, a British Airways valamelyik gépével. Nos az információk szerint már tavaly elkezdődtek a tárgyalások a légitársaság és az angol szövetség, az FA (Football Association) között, meglehetősen ellentétes alapállásból. Az FA azt szerette volna, ha a légitársaság megfelelő marketing-előnyök fejében ingyen vitte volna a csapatot, a BA azonban normális charter-árakat követelt, azzal együtt, hogy a cég egyébként charterezéssel nem foglalkozik. Nos ezek után került sor az üzletkötésre egy magáncéggel, az Aeronexus Corporation ZS-DJI lajstromjelű 767-ese vitte a csapatot, ugyanaz a gép, amivel a Rolling Stones járta körbe a világot nemrég.

Az idegenforgalmi portál egyébként arra is rámutat, miért nem lett volna biztos, hogy nagy dicsőség a BA számára az angol csapat szállítása: azért, mert nem biztos, hogy győz a nemzeti válogatott. És ez a nagy különbség az olimpia és a foci-vb között: utóbbinak csak egy győztese lesz, azt hazahozni (ha haza kell hozni!…), remek reklám, de ha mondjuk akár csak második lett a csapat, pláne, ha alaposan megverték, netán ha már a csoportból sem jutott tovább: ilyen esetekben már volt (a franciáknál, négy éve), hogy a légitársaság inkább úgy hozta haza a fiúkat, hogy éjjel kettő és három között szálljanak le, hátha nem jön újságíró a fogadásukra, hátha nem fotózzák a nemzeti társaságot a nemzeti vereség kapcsán.

Más országokban nem így gondolkodnak. A titkos favoritok egyike, a belga válogatott a Brussels OO-SFO lajstromjelű A330-asával jött, amit a Vörös Ördögök színeivel és szimbolikájával, egy vörös szigonnyal ékesítettek, a belső elválasztókra a belga válogatott szép pillanatait nyomtatták, és hogy még inkább focis legyen a dolog, a széksorok közti folyosókat zöld műfűvel fedték le!

A brazilok is kell, hogy mozogjanak a kontinensnyi országukon belül, gépük a GOL diszkont társaság egy 737-ese, egészen különleges, főképp banánszínű street-art stílusban festve, a gép két éven át viseli ezeket a színeket.

Nagy átverés volt a japánok érkezése, akikről az amerikai vezető médiák is azt állították, hogy a JAL híres Pokemonos festésű 777-esével jönnek, valójában azonban ők is egy szolid külsejű 767-essel szálltak le Brazíliában, a korábban az Ansett által repült utasszállító az MLW Aviation tulajdona. Először azonban a japán válogatott a Floridai Tampába repült, ahol a gépük, akkor valóban egy JAL-példány, egy 787-es, szárnyvéggel ütközött egy reptéri tűzoltóval, amely a gép „személyében” az első Dreamlinert köszöntötte a légikikötőben vízsugárral, csak kicsit rosszul helyezkedett.

Hoaxok más csapat esetében is előkerültek, a franciáknak photoshoppal készítettek gépet, speciel egy 787-esre tették rá eléggé ügyetlenül a válogatottat (speciel Ribery nem is játszik a vb-n). A Lufthansa viszont tényleg kitett magáért, a csapatot szállító A340-600-as (és egyébként néhány más szélestörzsű Lufthansa-gép is) szép Fanhansa feliratot, és labdát meg nemzeti színeket is kapott: ez esetben a marketing egyik mellékága, hogy ez a szélestörzsű az egyik első a társaság interkontinentális járatokon szolgáló gépei közül, amelynek belső terét, első sorban a business osztályt  most futó program során felújították. Ez azt jelenti, hogy a 10 óra 40 perces repülés során a csapat csaknem kétméteres tagjainak sem lógott le a lábuk a teljesen vízszintesre dönthető business-ülésekről. A BA politikájával ellentétben a Lufthansa a német válogatott hivatalos szállítója (nyilván függetlenül az elért eredménytől).

Az argentinok az Aerolineas Argentinas Boeing 737-esével (LV-BCC) jöttek, csodaszép kék-fehér festéssel, Hajrá Argentína (Vamos Argentina) felirattal.

A legkeservesebb utazás feltehetően az olasz válogatott hét tagjának jutott, akik ugyan felszállhattak a többiekkel együtt az Alitalia A330-asára, de kiderült, hogy kevés volt a hely a business-osztályon, ezért downgradelték a jegyüket és economy-üléseken voltak kénytelenek végigüldögélni, kifogástalan öltönyeikben, a 12 órás utat.

A spanyolok az Ibéria A330-asával jöttek, amelynek farokrészére nem játékosok, hanem boldog szurkolók vannak festve. A kapitány úgy búcsúzott, hogy nem akarja a csapatot viszontlátni, csak július 14-e után, ami röviden azt jelenti, hogy a kapitány legalábbis a döntőbe várja a csapatot. Az amerikaiaknak több útjuk lesz a VB alatt a különböző helyszínekre, mint a többieknek, 9000 mérföldet repülgetnek ide-oda, viszont a nyitó meccsükre azért készülhetnek könnyedén, mert nekik csak egy óra az időeltolódás az USA keleti partvidékéhez képest, ahol a vb-ig edzettek.

A kameruniak gépe a tervezetthez képest 12 órával később szállt fel, de ez nem a gép vagy a személyzet hibája volt, ennyi időbe tartott, amíg a sztrájkolni készülő focisták és a szakvezetők között megszületett a megegyezés a játékosoknak járó fizetségről. A chartergép megvárta őket, Ghana válogatottja is bérelt géppel jött, az Aircharter.com 767-esével.

A görögök gépe viszont a közbülső leszállóhelyen, a New York-i Newark repülőtéren nem tudott elindulni Recife felé, mert lerobbant a navigációs rendszere, a repülés egy nappal csúszott, a csapatnak a FIFA bérelt chartergépet, hogy idejében első meccsük helyszínére érkezzenek. Az orosz válogatottal a fedélzeten az Aeroflot A330-asa a társaság valaha volt leghosszabb repülését teljesítette, 55 utassal 14 órát repült leszállás nélkül Moszkvából Sao Paulóig.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!