Valamikor ezekben a percekben kapcsolják le a lélegeztetőgépet a kecskeméti kisvasútról. Az utolsó perceit éli. A lendület még viszi, az utolsó vonatok még nem indultak el. Nem is vonatok, már csak vonat, a kiskőrösi ág mint ismert, tegnap magától halt meg. Épp a halála előtti napon. Micsoda abszurd. A majsai 10:11-es indulás és a búcsú hosszúra nyúlt, fél órát vártunk a Kiskunfélegyháza felől jövő délkörre, de megérte.
Kisgyerekes családok szálltak fel még egy utolsó vonatozásra. Ambivalens ez az egész búcsúzás: aki ma látja a vonalat, élettel telinek érezheti, mindenki próbál vidáman bút felejteni. Tömegek fotóznak a vonatról, a vonat mellett, előtte és utána. Az állomásokra néhányan kisétálnak, fotózkodnak a felvirágozott 2013-as Mk48-as előtt. Útközben majd' mindenhol hangos dudaszó, néhol fekete zászló egy-egy megállóban.
Kirakatvonat halad a kecskeméti kisvasúton, valóságban a mozdonyt általában egy pakliteres követte
az már oly steril és idegen, bármennyire is furcsa kimondani. A mai vonat már igazi búfelejtő. Csak a kijózanodás pillanatában, valamikor éjszaka mégis lakat kerül a vonalra. Talán nem végérvényesen. És akkor ez a mai valaminek a kezdete is, nem csak a vége. Reméljük.
Viszontlátásra, minél hamarabb...
(a szerző felvételei)
Ekés András
