Az értékelés autentikus forrásból, az Airbus Helicopters vezetőjétől származik. Guillaume Faury a minap ismertette a tavalyi számokat, az eredmény: 418 gép átadása, és a nettó listán (lemondások után) 353 példány megrendelése szerepel. Az év nehézségeit jellemzi, hogy a tavalyi sajtótájékoztatón valóban jobb számokról, 383 gép rendeléséről és 470 átadásáról számolhatott be, bár már akkor is szó volt a szűkülő piacról.

Érdekes, hogy az üzletek többsége egyhajtóműves könnyű gépekre szól, ezekből 188-at vásároltak, míg a népszerű kéthajtóműves könnyű típusokból (H135/H145) 163 példányt kötöttek le. Mint ismert, az Európai Unióban, ahol az Airbus Helicopters eladásainak jelentős része történik, már csak kéthajtóműveseket használhatnak a mentők, rendfenntartók, azok a szolgálatok, amelyek lakott terület felett repülnek.

Huszonhárom gép szerepel a listán a Flight International megfogalmazása szerint „bajban lévő” (troubled) Super Puma/Cougar/Caracal gépcsaládból. Az elnök csak a nehézségeket említette a hivatalos közleményben, valamint a cég elkötelezettségét a minőség iránt, de persze ismert, hogy igazából a Super Puma norvégiai balesetéről van szó, amit több országban a gép repülési tilalma követett, miután a szerencsétlenül járt példánynak egy offshore platformból visszatérően egyszerűen levált a főrotorja. Az áprilisban történt baleset után a gépek az EASA döntése nyomán október elejétől repülhettek ismét.

Amúgy a nehéz, jelentős részben a tengeri kitermeléseknél használt forgószárnyasok iránti igényt maga az olaj és gáz iránti igény csökkenése is meghatározza, kevesebb az új platform, és kisebb a létszám, amelyet a csökkentett kitermelés közepette szállítani kell. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy az olaj- és gázkitermeléseknél sűrűn használt, a Pumáknál valamivel kisebb H175-ösből is csak nyolcat rendeltek 2016-ban.

A cég táblázata szerint az Airbus Helicopters egyértelműen dominál a nem katonai gépek piacán, vagyis a polgári, illetve a hatósági (rendőrség, mentőszolgálatok, katasztrófa-elhárítás, stb.) felhasználók a tavalyi átadások 47 százalékában az európai gyártó gépeit vették át. A legnagyobb üzlet Kínában köttetett, száz H135-ösre, amelyeket helyben gyártanak le a következő tíz évben.

A másik óriás megrendelés az Egyesült Királyság döntése volt a H135/145-ös gépcsalád mint forgószárnyas kiképzőgépek mellett. Érdekes,  hogy a hivatalos közlésekben nem szerepel a flotta nagysága, csak annyi, hogy 2018-tól annyi gépet biztosít a cég, amennyivel évi 28 ezer órát tudnak a szigetországban kiképzésre fordítani. Ugyancsak fontos katonai megrendelést kapott a H225-ös, vagyis a Super Puma, Szingapúr és Kuvait vásárolt a típusból, az Öböl-menti állam harmincat, a szingapúri üzlet gépszáma megintcsak nem ismert, becslések szerint 12–14 gépről lehet szó. A csinos újgenerációs H160-asnak tovább zajlik a berepülése, az első rendeléseket valamikor idén már fogadja a gépre a cég.

Ugyancsak nem említi külön a beszámoló a tavalyi év legnagyobb csalódását, a lengyelországi tender kudarcát, pontosabban azt, hogy a korábbi, a H225 melletti döntést az új varsói kormányzat felülvizsgálta és elvette az ötvengépes üzletet az európai gyártótól. Az évzáró-évnyitó sajtótájékoztatón Faury újságírók kérdésére elmondta: továbbra is figyelemmel kísérik a tender lefolyását, és továbbra sem mond le az európai gyártó arról, hogy „szerepet játsszon a tenderekben”, vagyis a különböző fegyvernemek beszerzéseiben, és ezügyben „nem zárja ki a jogi lépéseket sem”.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!