Forradalmi típus? Hogyan repültetik az Álomgépet? – 1. rész

iho   ·   2014.12.12. 18:45
B-787ANA_kicsi_cr

Három éve állt szolgálatba az új, és a gyártó szerint a légiközlekedésben egyfajta forradalmat jelentő típus, a Boeing 787. A történet ugyanis attól válik izgalmassá, hogy ez a gép egyben egy koncepció megtestesítője, amely szerint a légi utazások jövője nem a nagy csomópontok közötti repülés lesz, mint amit az európai vetélytárs az A380-asokkal akar kiszolgálni, hanem a kisebb, „vékonyabb”, vagyis kevesebb utas forgalmára méretezett repterek közötti forgalomé, amelyek között eddig csak átszállással, a nagy csomópontok érintésével lehetett utazni. Az átszállás nélküli repülés, a „hubok” elkerülése sokféle előnyt ígért, de vajon mennyire tudta vagy akarta a huszonöt üzemeltető légitársaság kihasználni ezt a lehetőséget, amit az eddig leszállított több mint kétszáz Dreamliner jelent? Mennyire tudta átalakítani tehát a forgalom szerkezetét az új gép: erre az izgalmas kérdésre keresett választ a Flightglobal Ascend konzultációs cégének elemzése.

Így kezdődött: az ANA állította szolgálatba először a típust...

Az első zavarba ejtő momentum, ami többször visszatér a tanulmányban, az, hogy a két kibocsátó légitársaság, az All Nippon Airways és a Japan Arlines a nagy hatótávolságú típust képességeihez képest rendkívül rövid, belföldi járatokra használja, egyébként ennek megfelelő kialakítással a repülőgépet. Amint beszámoltunk róla: a törzset és a futókat fokozottabb igénybevételre tervezték, az utasszám is magasabb. Ugyancsak az ANA repüli a legnagyobb 787-es flottát, jelenleg harminchárom gépet, megközelítőleg a gépek felét használja rövidebb járatokra belföldön és a térségben, a másik felét meg interkontinentális vonalakon.  Ennek a kettősségnek a jegyében az ANA az egyetlen olyan légitársaság, amely kétfajta elrendezésben rendelte a példányokat, az interkontinentális forgalomra mindössze 169 üléssel, viszont a legnagyobb business class osztállyal, a legsűrűbben pedig az ausztrál Jetstar székezi a gépeit, 335 utasra, ezeken a 787-eseken a business class is háromszor hármas elrendezésben készül.

...majd következett a JAL: mindkettő belföldi vonalakon is üzemelteti gépeit

A legnagyobb 787-es-forgalmat a legnagyobb gépszámnak és a legnagyobb járatfrekvenciának is megfelelően a tokiói Haneda repülőtér bonyolítja. A típus által repült ötezer kilométer feletti járatok száma 585, azoknak a hosszú távú járatoknak a száma, amelyeket kifejezetten ezzel a típussal indítottak, eddig ötvenöt volt, és ez annyit jelent, hogy a 787-esek a nagy hatótávolságú vonalak bővítésének tíz százalékát hozták az elmúlt években. Ami a meglévő járatokat illeti, ezeken tipikusan Boeing 767-esek és 777-esek helyére állították be a Dreamlinereket, a vonalak többségén az új típus kapacitásbővítést hozott, ráadásul sok légitársaság az új típust a régebbiekkel együtt repülteti a vonalakon.

Nem használja ki mindegyik üzemeltető a gép nagy hatótávolságát

A legtöbb új járatot a Norwegian nyitotta: mint ismeretes, ez volt az első diszkont légitársaság, amely a típus megjelenéséhez kötötte a hosszú távú hálózata kiépítését, még akkor is, ha a 787-esek leszállításának késése miatt ezeket a vonalakat először bérelt 340-esekkel is volt kénytelen indítani.

A gép alapkoncepcióját illetően azonban az az érdekes jelenség, hogy a 787-esek többnyire bizony nem kerülik el a nagy csomópontokat. A hálózati társaságok új vonalainak nagy része is hub & spoke, gyüjtő-elosztó rendszerű, vagyis a légitársaság bázisrepterétől repülnek a gépek a kisebb desztinációkra. A másik gyakori verzió, hogy a légitársaság központi állomásáról a szövetséges légitársaság bázisára vezet a járat, a spoke-to-spoke üzemeltetés inkább a low-cost társaságokra jellemző, mint a Norwegian, és a Dreamlinert használó, leginkább üdülőövezeti hálózatot fenntartó  TUI.

A cégek egy része új vonalak helyett a régiek gazdaságosabb repülésére állítja be a 787-eseket

Vagyis a hagyományos társaságok a 787-est egyelőre nem annyira a hálózatok forradalmára, hanem a hagyományosan meglévő vonalak gazdaságosabb fenntartására használják. És még mindig viszonylag kevés légitársaság használja ki azt a lehetőséget, ami a Dreamliner nagy hatótávolságában rejlik.

Sorozatunk következő részében arról idézünk érdekes adatokat, hogy vajon beváltak-e a gazdaságossági számítások, és javult-e a gépek megbízhatósága.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek