A hetvenes évek közepétől a budapesti trolibuszhálózat fejlődésnek indult, azonban korszerű trolibusz híján a BKV kénytelen volt házilag készíteni trolibuszokat: a selejtezett Ziu5-ös trolibuszok elektronikáját építették bele az Ikarustól vásárolt kasztnikba. Ezt látva az Ikarus több céggel összefogva közös trolibuszfejlesztésbe fogott, ennek eredményeképp az évtized végére sorra jelentek meg a nagy járműelektronikai cégekkel (BBC, Kiepe, Hitachi, Strömberg) közösen kifejlesztett prototípus trolibuszok, amelyhez legtöbbször az Ikarus akkori legkorszerűbb autóbusza az IK 280-as adta az alapot.

Reklámfotózáson a Felvonulási téren.

A fejlesztésből nem akart kimaradni a Ganz sem, 1980-ban rögtön két Ikarus 280-as trolibusz prototípust is bemutattak. Az egyik jármű egy törökországi bemutatókörút után visszakerült a gyárba, ahol további próbákat végeztek rajta, majd a 90-es évek elején Debrecenbe került, ahonnan az ezredfordulón selejtezték.

Kiállítva az 1980-as tavaszi BNV-n. (Fotók: a szerző gyűjteménye)

A másik jármű a budapesti bemutatót és tesztfutásokat követően az NDK és Bulgária több városában is megfordult. A két országban egyébként olyan jól sikerült a prototípus bemutatkozása, hogy rögtön meg is rendeltek a típusból mintegy kétszáz darabot. A próbákat követően a kocsi – a többi prototípushoz hasonlóan – Szegedre került, ahol 1984-ben vették állományba.

Forgalomban Szegeden T6-281-es pályaszámmal<br/>(Fotó: Hans Lehnhard)

Pályafutásának egy villámcsapás vetett véget, ami teljesen tönkretette a trolibusz elektronikáját. A jármű ezt követően mintegy hat évig még a garázsban állt, végül 1996-ban törölték az állományból, ezután kerülhetett a szeged környéki tanyavilágba.

A trolibusz jelenleg egy Szeged melletti tanyán található.

A most megtalált jármű több szempontból is érdekes: egyrészt ez volt az első Ganz elektronikás Ikarus 280-as trolibusz, másrészt az összes forrásban eddig úgy szerepelt a jármű, mint amit szétbontottak 1996-ban. A jármű egyébként meglepően jó állapotban van annak ellenére, hogy mintegy tizenöt évig tűrte az időjárás viszontagságait.

A járművön jól látszik az egykori pályaszáma, valamint az első tengely felett az SZKV logója.

Egyelőre nincs információnk a trolibusz további sorsáról, remélhetőleg valamelyik alapítvány, vagy a nosztalgiaüzem iránt egyre jobban elkötelezett Szegedi Közlekedési Társaság megmenti a kalandos sorsú járművet.

Az utastér – a körülményekhez képest – egész jó állapotban van.

A kocsiból hiányoznak az ajtók és az ablakok, ezeket valószínűleg még a garázsban szerelték ki belőle. (Fotók: Németh Zoltán Ádám)