Gyorsan, gyorsabban, légcsavarral: új világrekord!

A hétvége szenzációja: Steve Hinton Jr, egy alaposan átalakított egykori vadászgéppel, egy P-51-essel megdöntötte az egymotoros, dugattyús repülőgépek sebességi világrekordját. A Voodoo nevű repülőgép egyébként azonos azzal, amelynek kabinjában a pilótája három egymást követő évben nyerte meg a híres pilon-kerülgető Reno repülőversenyt, de a gépet ahhoz képest is alaposan átalakították. A légellenállását a lehető legalacsonyabbra kellett csökkenteni, a pilótafülke alig emelkedik ki a törzsből, de még a Renóból ismert festést is eltávolították, hogy a gép súlyát és légellenállását is csökkentsék.

A repülés és a sebesség az aviatika születésétől kezdve összefüggő fogalmak, hiszen a levegőben mozogni épp a gyorsaság szempontjából is hatalmas előny. Az első „világcsúcs” nyilván az első irányított motoros repülés volt, a Wright-fivérek gépe azon a bizonyos történelmi napon a lehető legrövidebb távon kb. 11 kilométeres óránkénti sebességet ért el. Aztán persze beindult az igazi hajsza a gyorsaságért, a húszas-harmincas években olykor katasztrófákba torkolló repülések során állították fel a rekordokat.

De viszonylag hamar kiderült, mi az a korlát, amit a negyvenes évektől kezdve a repülőgépgyártók meg kellett, hogy haladjanak: éppenséggel a légcsavar, ha ugyanis a légcsavarlapátok csúcsainak sebessége közelíti a hangsebességet, akkor a propeller hatásfoka drámaian csökken. Természetes tehát, hogy a sugárhajtású gépek megjelenésével a sebességi rekordok is átalakulnak, külön osztálya van a jeteknek, légcsavaros dugattyús motoros, a légcsavaros (gázturbinás) gépeknek, sőt mostanság egyre fontosabb az elektromos meghajtású szerkezetek sebességlistája is.

De hogy még bonyolultabb legyen, a légkörben mozgó repülőgépek listáját egy ember nélküli hiperszonikus kísérleti gép, a HTV-2 tartja, igaz, hogy nagyon rövid időre, de 21 ezer kilométeres óránkénti sebesség fölé volt képes gyorsulni, természetesen légi indítással. Az ember vezette repülőgépek sebességi listáját az amerikaiak egykori rakétagépe, az X-15-ös vezeti, ezek a gépek egy B-52-es szárnya alól startolva az űr határáig, száz kilométer magasság körülire is felemelkedtek, de akkor is elképesztő William J. Knight repülése, amelynek csúcssebessége 7270 kilométer volt óránként. A légkör oxigénjét használó hajtóművel repülő szerkezetek (tehát nem rakéta-gépek) közül a leggyorsabb a legendás felderítő, az SR-71-es volt, a rekordja, amit a Nemzetközi Repülőszövetség is hitelesített, 3530 kilométer/óra, az izgalmas, hogy a Mach 3 körüli értékeket ez a gép folyamatosan tudta tartani.

És akkor most jönnek tehát a légcsavaros kategóriák: a leggyorsabb, valaha is épült propeller-meghajtású gép mai változatában most is repül. Az oroszok hatalmas, nyilazott szárnyú (ez is erősen utal az elérhető sebességtartományra) légcsavaros-gázturbinás stratégiai bombázója, a Tu-95-ös képes kevéssel 800 kilométeres óránkénti sebesség fölött is haladni, de a rekordot ennek utasszállító változata, a Tu-114-es állította fel még 1960-ban, az értéke pedig az elképesztő 870 kilométer/óra volt. Ennél gyorsabban vízszintesen propeller-meghajtással, hitelesített mérések mellett huzamosabban máig nem repült gép, ez is az FAI által érvényesnek elismert világrekord. A világháború előtt a légcsavaros vadászgépekből átalakított rekord-gépek leggyorsabbja a Me-209-es volt, 755 kilométeres óránkénti sebességgel, a háború vége felé és utána az akkori idők legmodernebb vadászgépeivel zuhanásban állítólag többször túllépték a hangsebességet –ezeknek a próbálkozásoknak is volt áldozata. De innentől kezdve azonban a leggyorsabbak mind sugárhajtásúak vagy rakétagépek voltak.

Amit mostanság tehát egyre inkább közelítenek, az a Tu-114-es légcsavaros rekordja – dugattyús motorral, ennek jegyében történt a legutóbbi csúcsbeállítás. A korábbit szintén egy második világháború utáni vadászgép erősen átalakított változata tartotta, egy Grummann F8 Bearcat, a Rare Bear nevű gép, amely megintcsak Reno egyik kedvence az unlimited kategóriában: ez a rekord 528,3 mérföld/óra volt, ami 850 kilométeres óránkénti sebességnek felel meg, és amit 1989 óta nem tudtak túlszárnyalni. A Voodoo új csúcsa pedig (még nem történt meg az FAI-hitelesítés) 531 és fél mérföld, vagyis csaknem 855 és fél kilométer óránként. Ez a kijelölt és mért pályaszakasz négyszeri megrepülésének átlagsebessége, de ami különösen figyelemre méltó: Hinton az egyik szakasz repülésekor elérte a valóban elképesztő, 554,69 mérföldes sebességet is, átszámítva ez több mint 892 és fél kilométeres óránkénti sebesség! Vagyis ha nem is a mért sebesség összes szakasza átlagában, de a Voodoo adott pillanatban gyorsabb volt a gázturbinás Tu-114-esnél is.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!