Kevés olyan elfogadhatatlanul tragikus repülőesemény létezik, mint amikor egy védtelen civil utasszállító fegyveres katonai támadás áldozatául esik, ezek egyike történt harminc évvel ezelőtt a Közel-Kelet egyik konfliktuszónájában, a Hormuzi-szoros fölött, 1988. július 3-án. Egy amerikai hadihajó lőtt le egy iráni utasszállítót, többféle hiba és tévedés következményeként: a Vincennes radarkezelői az A300-asról azt hitték, hogy egy feléjük repülő iráni F-14-es.

Mint erről öt éve részletesen írtunk, következménye volt ez egyebek mellett annak, hogy az iráni légierő néhány hónappal korábban valóban sok áldozattal járó támadást hajtott végre egy amerikai hadihajó ellen, amely a szorosban mozgó olajszállítókat kísérte. Az iraki-iráni háború közepette ugyanis mindkét hadviselő odáig jutott, hogy a tengeri kijáratot használó fegyvertelen tankereket is támadták, ezért kísérték a szállítókat amerikai és más nyugati hadihajók. Ráadásul az incidens előtt néhány órával egy másik US Navy egységre valóban rárepült egy iráni F-14-es. Ami természetesen nem csökkenti a hadihajó kapitányának felelősségét, aki a támadástól tartva pozitív azonosítás nélkül adta ki a parancsot a rakéták indítására, miközben az is tény, hogy a cirkálóról hétszer próbáltak sikertelenül rádiókapcsolatba lépni a nemzetközi vészfrekvencián a közeledő géppel.

Az iráni A300-as darabjai kiemelés után

Egyvalami biztosnak tűnik, az incidens abba a körbe tartozik, amikor a katonák feltehetően tévedés, hiba következtében nyomták meg a gombot, de a lelőtt utasszállítók egyébként meglepően nagy esetszáma sok olyan történetet takar, amikor a földi légvédelem emberei vagy a vadászgépek pilótái tudták, tudhatták, hogy civil gépet pusztítanak el. A neten fellelhető legteljesebb lista szerint az első ilyen esemény során, 1938-ban, a második kínai-japán háború közepette egy DC-2-est a japán vadászok azután is lőttek, miután a gép tizennyolc utasával kényszerleszállást hajtott végre egy folyón.

Szovjet gépek lőttek le már a téli háborút követő fegyverszünet beköszönte után, 1940-ben egy finn utasszállítót, majd ismét ázsiai események történtek, 1943-ban pedig a Biscayai-öböl felett lőttek le a németek egy Portugália felől Angliába repülő utasszállítót, az áldozatok egyike volt a világhírű színész, Leslie Howard.

Az ötvenes évek két története: a kínai kommunista állam vadászai Hainan szigete közelében egy négymotoros Cathay DC-4-es pusztulását okozták, a bolgár légtérben pedig MiG-15-ösök lőtték le az El Al Bécs–Tel Aviv járatát repülő Constellationt. Egy műszaki hiba és rossz időjárás következtében a Sinai-félsziget fölé tévedt líbiai Boeing 727-est izraeli Phantomok próbáltak leszállásra kényszeríteni 1973-ban, végül lelőtték.

Az első KAL-incidens: 707-es a tó jegén

1978-ban történt az első, kevésbé ismert incidens szovjet légvédelem és dél-koreai utasszállító között: a Szu-15-ösök Murmanszk közelében vettek tűz alá egy az útvonalától eltért Boeing 707-est, amely sikeresen kényszerleszállt egy befagyott tóra, csak ketten haltak meg, a sokkal híresebb történet 1983-ban, a KAL 747-esének befogása és elpusztítása volt, amely a navigációs berendezések hibás betáplálása után valóban megsértette a szovjet távol-keleti légteret, de már nemzetközi vizek felett lőtte le egy Szuhoj, a gépen lévők mind odavesztek.

Közben olyan, nem túl nagy nemzetközi visszhangot keltett történetek is megestek, mint néhány hónapon belül (1978-ban és 79-ben) egy-egy Air Rhodesia járat elvesztése, mindkettőt zimbabwei gerillák lőtték le, akik az első eset után a még életben maradt utasokkal a földön végeztek. Máig vitatott tragédia történt 1980-ban Olaszország partjai közelében az Aerolinee Itavia DC-9-esével, a szakmai kivizsgálás bombamerényletet állapított meg, azonban a vádhatósági és bírósági eljárás szerint a gépet levegő-levegő rakéta találata érte egy azóta sem tisztázott légiharc során, az eltévedt fegyvert líbiai vagy francia, illetve olasz vadászgép indíthatta. Egyes feltételezések hasonló okot, egy rosszul sikerült fegyverkísérletet gyanítanak egy Korzikáról felszállt Air France Caravelle 1968-ban történt lezuhanása mögött.

1975: a Malév Tu-154-esének elvesztése Bejrút előtt. Egyik verzió sem igazolt még, pláne nem hivatalosan, de a teóriák többsége erőszakos behatásról szól: rakéta a víz felől, levegő- levegő rakéta egy ismeretlen, sokak szerint izraeli vadászgéről indítva. Ismét afrikai történetek: visszatérő motívum a polgárháború, a különféle gerillacsoportok kezében lévő föld-levegő eszközök bevetése fegyvertelen gépek ellen: 1983-ban Nyugat-Szaharában egy Dornier, 1987-ben egy L–100-as, ugyanebben az évben Mozambik felett egy Skyvan, 1988-ban megint Nyugat-Szaharában egy DC-7-es került a veszteséglistára.

Szállítógép rakétatalálat után Bagdad fölött: a személyzet bravúrja volt a földetérés

1993 szeptemberében a grúziai konfliktus során három utasszállító is elpusztult Szuhuminál, kettőt leszállás közben ért találat, egyet pedig egy repülőtér betonján, miközben az utasok épp beszálltak a 154-esbe. Ruanda és Burundi elnöke is életét vesztette, amikor 1994-ben a Falcon 50-est, amelyen utaztak, leszállás közben eltalálták Kigali reptere közelében. A Tamil Tigrisek pusztítottak el Sri Lankán egy Lionair An-24-est, 2001-ben ukránok hadgyakorlat közben S-200-assal eltalálták a Siberia Airlines Tu-154-esét a Fekete-tenger fölött, az viszont a kifejezetten szándékos kísérletek egyike volt, amikor a bagdadi repülőtéren felszállt DHL A300-ast lőtték egy vállról indított rakétával, az pedig az aviatika egyik hőstörténete, ahogy a személyzet, csak a gázkarokkal irányítva a súlyosan sérült gépet, végrehajtotta a kényszerleszállást.

Nem teljesen tisztázott az ugyancsak iraki Balad repülőterénél, feltehetően rakétatalálat miatt lezuhant An-26-os esete, szintén vitatott, hogy baleset vagy szándékosság volt-e az oka a szomáliai Mogadishuban 2007-ben egy fehérorosz Il-76-os katasztrófájának.

És akkor itt van végül a legszomorúbb esetek egyike, a Malaysia Airlines 777-esének lelövése Kelet-Ukrajna felett 2014-ben: a nemzetközi vizsgálatok, szakmai és büntetőjogi eljárások is egyértelműen arra jutottak, hogy egy az orosz területről átérkező légvédelmi egység rakétája okozta az utasszállító lezuhanását, az oroszok a mai napig nem ismerik el a felelősségüket az ügyben.

A Malaysia 777-esének roncsa Kelet-Ukrajnában: Oroszország még mindig tagad

Mostanság, amikor a repülőeszközök azonosítására már sokkal fejlettebb eszközök állnak rendelkezésre, a véletlen találatok valószínűsége csökken. A szándékos támadásokat civil gépek ellen feltehetően az teszi ritkábbá, hogy ma már nehezen kerülhető el az ilyen esetek eltitkolása, eltussolása, a felelősök felderíthetők, a nemzetközi közvélemény pedig súlyosan elítéli ezeket a akciókat, márpedig a mai konfliktusok épp úgy zajlanak a földön és levegőben, mint a propaganda eszközeivel, és hatalmas öngól bármilyen jó vagy jónak mondott ügy számára, ha ártatlan légiutasok halála fűződik hozzá.

Ennek ellenére a légiközlekedés partnerei is végig kellett, hogy gondolják a dolgokat. Miután 2002-ben az Arkia egyik 757-esét Kenyában rakétával próbálták lelőni, az izraeli utasszállítók egy részén megjelentek a rakéták elleni védelem eszközei. Kockázatosabb repterek esetében léteznek eljárások, amelyek révén az érkező és induló gépek a lehető legkevesebb időt töltik a retteget vállról indítható rakéták hatókörén belül. A kelet-ukrajnai eseménnyel kapcsolatban komoly kérdés volt, miért nem számított bizonyos nagy magasság felett tiltottnak a légtér, ahol a 777-es repült: az általános gyakorlat azóta azt kellett, hogy legyen, hogy konfliktuszónákban nincs biztonságosan nagy magasság, a követendő az ilyen övezetek elkerülése, még akkor is, ha ez súlyos plusz költségeket jelent a társaságoknak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!