Hasonlóan a közlekedési cégekhez, sokáig hazánk légitársasága, a Malév is elsősorban az Ikarus buszaira támaszkodott. Az első beszerzésben Ikarus 30-asok érkeztek. A következő vásárlás 1960-ban történt, ekkor érkezett a repülőtérre öt, a légitársaság igényeihez kialakított Ikarus 55-ös faros autóbusz. Ezt követően vásároltak még néhány városi kialakítású Ikarus 556-os szóló, és 180-as csuklós buszt is.

A Malév egyik farosa a mostani 1-es terminálon (Forrás: Ikarus archívum)


A két 556-os szintén Ferihegy 1-en várakozik (fotó: Tildy Tibor)


Az első, speciálisan repülőtéri használatra készült Ikarust 1977-ben mutatták be, a jobbkormányos Ikarus 290-es típusú, háromtengelyes busz oldalanként két-két ajtóval rendelkezett, az utastérbe egy lépcsőn lehetett bejutni. A jármű motorját az orrában helyezték el, a sok állóhelynek köszönhetően akár 146 fő is elfért az utastérben. A busz előfutára volt az alacsonypadlós járműveknek, kialakítása (orrmotor, ajtók elhelyezése) a jelenleg is használt repülőtéri buszokkal megegyező volt, mégsem futott be komolyabb karriert. A hazai négy példány mellett hasonló mennyiség érkezett még Mozambikba, egy-egy busz pedig Prágába és Berlinbe. Utóbbiak közül az egyik kocsi egy ideig Közvágóhíd HÉV végállomáson büféként szolgált, majd Csepelre került, ahol a mai napig megtalálható.

Ikarus 290-es a BNV melletti parkolóban (forrás: Ikarus archívum)


A 290-esek után a Malév ismét egy „kommersz” buszcsalád beszerzése mellett döntött. A nyolcvanas évek elejétől érkeztek Ikarus 280.15-ös városi csuklós buszok a céghez, amelyek a hasonló típusú szegedi és miskolci társaikkal ellentétben nem automata, hanem kézi váltóval, valamint ráncajtóval rendelkeztek. Később kifejezetten a Malév számára készültek a gyárban bolygóajtós IK 280.51-esek, amelyből 1987 és '89 között szerzett be a néhányat a repülőtér. A 280-asokat az ezredforduló környékén kezdték el selejtezni, a kocsik nagy részére a Nógrád Volán csapott le. Érdekesség, hogy a Malévos buszok egy ideig még eredeti festésben járkáltak Salgótarjánban.

Ikarus 280 parádé a repülőtéri aszfalton (Forrás: ikarusdata.fw.hu)


Egy ex-repülőtéri 280.51-es Salgótarjánban, Malévos festéssel (Könözsi Gábor felvétele)


A csaknem egy méteres padlószintű Ikarus 280-asokat egy, a kor elvárásainak jobban megfelelő típus váltotta le: a Neoplan cég repülőtéri utasforgalomra kifejlesztett Cobus termékcsaládja. A Malév számára készült, teljes hosszában alacsonypadlós, légkondicionált jármű oldalanként három-három tágas ajtóval rendelkezik, de a típus moduláris felépítménye révén különböző hosszúságokban is elérhető, emiatt az egyik legismertebb és legelterjedtebb repülőtéri busznak számít a világon. A fapadosok elterjedésével, valamint a Ferihegyi repülőtér privatizálásával újabb busztípusok jelentek meg a repülőgépek környékén, a Skyeurope cég például a koppenhágai repülőtérről vásárolt egy speciális Van Hool gyártmányú buszt, a repülőgépeket kiszolgáló Celebi Hungary pedig Németországból hozott használt Mercedes Citaro buszokat a repülőtéri utasok szállítására.

Egy Neoplan Cobus a 2-es terminálon (fotó: Kengyel Kristóf)


A Skyeurope Van Hool busza, az 1-es terminálon, dán feliratokkal az oldalán (forrás: Székács András)


Sorozatunk következő részében egy speciális magyar fejlesztésű repülőtéri rendszert, a PALT (Passenger And Luggage Together, utas és poggyász együtt) rendszert, és a hozzá készült Ikarus autóbuszokat mutatjuk be.