A maga korában kisebb port kavart, legalábbis igyekezett ezt megtenni a szegedi Tisza-híd kapcsán Móra Ferenc, aki levelet kapott a városi vezetőktől, hogy jó lenne a híd ötvenedik évfordulóján egy Eiffel-ünnepet rendezni, és meghívni arra a hidat jegyző franciákat. Móra akkor tollat ragadott, hogy megfogalmazza, és tisztázza, ki is tervezte a Tisza-hidat valójában. Ugyanis: ha valaki Szegeden járt a harmincas években, biztosan felhívták a figyelmét Eiffel-remekművére, amely tervezésekor a nagy francia építész valójában egy tollvonást sem tett. A híd terve valójában Feketeházy Jánost munkája, akinek születése százhetvenötödik éve és halála kilencvenedik éve alkalmából kiállítást rendez a Hidászokért Egyesület és a Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum.

Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Feketeházy tipikusan az az ember, aki soha nem tudott próféta lenni a saját hazájában. Legalábbis élete során. A hídtervező 1842. május 16-án született a Nyitra vármegyei Vágsellyén. Kilenc gyermeke közül a szülők csak a két legnagyobbat tudták taníttatni, János a nagyszombati és a nyitrai gimnázium után a bécsi műegyetem matematikai fakultására került, majd a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett 1866-ban. Tehetsége egyértelmű volt, Bécsben az Osztrák–Magyar Államvasutak Igazgatóságánál egyre jelentősebb feladatokat kapott, és kiemelkedő szerepe volt a wien-stadlaui Duna-híd és a Boszporusz-csatorna hídjának tervezésében.

Hírnévből és fényes bécsi karrierből nem kért, inkább az 1867-es kiegyezést követően hazatért Magyarországra. A nagy múltú iskolák, és tekintélyes megbízatások ellenére a Vasútépítészeti Igazgatóságnál csak mérnökgyakornokként kapott állást. Képességeit alacsony pozíciója ellenére is érvényesíteni tudta. Miután a hivatal beolvadt a MÁV-ba, Feketeházy is az államvasutak szolgálatába került. Ő tervezte a MÁV valamennyi hídját 1870 és 1912 között, vagy legalábbis közreműködött a tervezésben, de sok közúti híd és egyéb vasszerkezet is az ő tervei alapján épült. Feketeházy munkáját dicséri az (első) Összekötő vasúti híd, a fiumei forgóhidak, a komáromi Erzsébet híd, az esztergomi Mária Valéria híd. Fő műve a Szabadság híd, az első olyan budapesti híd, amelyet magyar tervező épített, és amely magyar alapanyagokból készült.

A hídépítés terén végzett munkája mellett Feketeházy János más területen is maradandót alkotott: egyebek mellett egy újfajta vasbeton tetőszerkezet, hadihíd és egy váltóállító készülék szabadalma fűződik a nevéhez. Mindemellett tervezett lakóházat, és az Operaház, a Vámház (a mai Budapesti Corvinus Egyetem), valamint a Keleti pályaudvar tetőszerkezetét is. Az Operaháznál 1884-ben sarló alakú főtartókat tervezett, a Keleti pályaudvar tetőszerkezete pedig Európában addig szokatlan módon tömör, azaz nem rácsos főtartóval épült meg. Keze nyomán született 1890 táján a Fiumében épített első hazai forgóhíd, amely kétvágányú vasúti és közúti közlekedésre készült. Újrendszerű vasúti fordítókorongját több országban is átvették és alkalmazták. Vasúti hídjai közül kiemelkedik az 1888-ban épített szolnoki vasúti Tisza-híd; közúti hídjai közül a fából készített poroszlói Tisza-híd, a komáromi Duna-híd, a nagyváradi Sebes-Körös-híd (elsődíjas pályamunkája alapján készült 1880-ban), valamint ez idő tájt és ugyancsak pályadíj nyertesként a győri Rába-híd, és a szegedi közúti Tisza-híd.

A legendás szegedi Tisza-híd nemzetközi tervpályázatra készült, amelyre csak a kivitelezést is vállaló cégek pályázhattak, magánszemély nem. Feketeházy elkészítette a vázlatokat, és egy magyar vállalkozót kért fel az együttműködésre. A cég azonban elutasította. Ekkor felajánlotta a tervet a világhírű francia Eiffel-cégnek, amely meg is nyerte Feketeházy ötletével a pályázatot. A híd 1883-ban elkészült, és sokáig azt hitték róla, hogy Gustav Eiffel tervezte, miután valóban a francia építész szignózta a terveket. (Neve csak halála után, 1935-ben került fel a hídra.) Feketeházy nem szólt ez ellen, sem akkor, sem később. Dr. Lósy-Schmidt Ede műépítész, technikatörténész, tudományszervező tárta a magyar szakmai közvélemény elé egy tanulmányában 1933-ban.

Élete fő művének, a Szabadság hidat (korábban Fővám téri Duna-híd, Ferenc József híd) tartotta. A Kereskedelmi Minisztérium a nemzetközi tervpályázatot az Eskü téri (mai Erzsébet) hídéval együtt írta ki 1893-ban. Hetvennégy pályamű érkezett be, ebből huszonegy a Fővám téri hídra. Tizenegy ország mérnökei pályáztak, tizenhatan Amerikából. A nemzetközi zsűri első díját egy német pályaterv kapta, ez azonban az Eskü téri hídra vonatkozott (ez végül nem épült meg). A második díjat Feketeházy nyerte a Fővám téri híd tervével. A kivitelezéskor a terveket átdolgozták megtartva a vonalozást és az eredeti koncepciót, ám Feketeházyt ebbe nem vonták bele. Miután a tervek szerzősége került veszélybe, az amúgy is önmagát mellőzöttnek érző tervező szakmai vitába bonyolódott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain, melynek lezárásaként szerzőségét végül elismerték.

Részben a mellőzöttségtől, részben a megfeszített munkától egészsége leromlott; 1892-ben nyugállományba vonult, és visszaköltözött szülőfalujába, ahol éppen kilencven éve, 1927. október 31-én hunyt el. A Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum most kiállítja a nevéhez köthető relikviákat. A 2018. március 31-ig látható tárlaton bemutatják az eredeti hídelemeket, a nagy méretű hídmodelleket, fényképeket és dokumentumokat. A tárlat a hidak életét, valamint az adott térség, város fejlődésében betöltött szerepét is végigköveti.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!