Interrail-túra, 1. rész: Lengyelország

Horváth Bálint   ·   2014.08.15. 19:30
00kicsi

Egyre közeledett huszonhatodik születésnapom, ami az ifjúsági bérlet felső korhatára, így az idei évet jelöltem ki a nagy utazásra. A tervezett úticélok Norvégia, Németország és Svájc voltak. Ugyanakkor az is több éves tervem volt, hogy ellátogassak Wolsztynba, lehetőség szerint a májusi gőzmozdonyparádéra. Végül úgy döntöttem, hogy a tíznapos bérlet rugalmasságát felhasználva mindkét utamra ugyanazzal a bérlettel megyek, és Svájc marad ki a programból, ahol már jártam korábban.

Motorvonat Katowice állomáson<br>(a szerző felvételei)

Lengyelországba május 1-jén indultam Győrből. A határt Komáromban léptem át, gyalogosan, majd Komárno állomásról személyvonattal mentem tovább Érsekújvárra, ahol felszálltam a Budapestről induló Varsovia EC-re. Tanulságos volt a személykocsiban elhelyezett kijelzőről leolvasni az aktuális sebességet. A cseh szakaszon Breclav és Bohumín között jellemzően 140 kilométer per óra volt látható rajta, jó lenne hazánkban is erre a szintre eljutni. A bohumíni gépcserét követően rendkívül szorosan csatolták a szerelvényt a lengyel mozdonyhoz, ami az első kocsiban az utazási komfortot rendkívüli mértékben zavaró rángatásokban jelentkezett. Katowicei átszállással értem Wroclawba, ahol már várt a pályaudvaron lengyel barátom. A poroszok által 1856-ban emelt pályaudvar épülete rendkívül impozáns, Lengyelország legszebb vasútállomása, két éve újították fel.

Wroclaw impozáns főpályaudvara

Május 2-án bejártuk Wroclawot, amit a második világháborút követően nagyon szépen újjáépítettek. Számtalan igen szép – köztük jópár gótikus – templom található a városban, belvárosi sűrűségük már-már Rómáéval vetekszik.

Barátommal este utaztam tovább a szüleihez, a fő céltól, Wolsztyntól hatvan kilométerre található Lesznóba. A nagyjából száz kilométeres úton lengyel belföldi jeggyel utaztam, nem érte volna meg egy napot elhasználnom az Interrail bérletem tíz napjából.

EU07 sorozatú villamos mozdony gyorsvonattal Leszno állomáson

Május 3-án tartották a gőzmozdonyparádét Wosztynban, amely utazásom fő célját jelentette. A vasútállomásra megérkezve először a hidegen kiállított mozdonyokat tekintettük meg, majd a fűtőház felé vettük az irányt. Nyolc gőzöst fűtöttek fel a nevezetes napra, amelyek közül négy vendégségbe érkezett.  A szlovákok a 498-104 pályaszámú Albatroszt, a csehek a 475-179 pályaszámú gőzöst küldték, még a chabówkai vasúti múzeumból két mozdony vendégszerepelt, a Szamár becenévre hallgató Tkt048-191 és az Ol12-7 pályaszámú egykori StEG-masina.

A Ty42 sorozatú gőzmozdony különvonatával behalad Wolsztyn állomásra

A fűtőházban a Szép Heléna volt az egyik legnépszerűbb látványosság, amit sajnos azonban már vagy két éve nem fűtöttek be, és előreláthatólag a közeljövőben nem is fogják. A fűtőházból a fordítókorongon keresztül kiálló gőzmozdonyok kiváló fotótémát nyújtottak.

Azonnal felismerhető az Ol12-7 pályaszámú mozdony osztrák eredete

Délután egykor kezdődött el a tényleges parádé. Bár barátom is most járt rajta először, azonban már hallott arról, honnan a leglátványosabb a mozdonyok felvonulása. Ennek köszönhetően fantasztikus élményben volt részünk a közvetlen közelünkben, a nyílt pályán elhaladó gőzmozdonyok látványának, hangjának, menetszelének és illatának köszönhetően.

A Tkt 48 sorozatú gőzmozdony füstterelőiről kapta a Szamár becenevet

Összesen három alkalommal vonult fel a nyolc mozdony. Az utolsó körben visszaútban az összes gépet összekapcsolták, és egyszerre szólaltatták meg a gőzsípjaikat is. A program nem lett volna teljes gőzvonatású különvonatok nélkül.

Farkasszemet néző nagyvasak

A parádét követően egy rövid utat tettem az Ol12-7 vontatta vonattal Rakoniewice állomásra és vissza. Sajnos a késő esti hang- és fényparádét visszautazási lehetőség híján ki kellett hagynunk. Az esti személyvonattal (megint belföldi jeggyel) mentünk vissza Lesznóba, ahol barátom szülei újra megmutatták, milyen a lengyel vendégszeretet, finomabbnál finomabb ételekkel kedveskedtek.

Farkasszemet néző nagyvasak

Május 4-én indultam vissza Lesznóból Magyarországra, wroclawi, katowicei, érsekújvári átszállásokkal, és újfent komáromi gyalogos határátlépéssel, amivel a csatlakozó jegy megváltása elkerülhető volt.

A cseh 475-179 felvonulása a parádén

Interrail-túrám második feléről, amelyre május 9-én, egyetemi kötelezettségeim teljesítése után indultam, hamarosan egy másik cikkben fogok beszámolni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek