Sokaság verődött össze 1817 júliusában a Badeni Nagyhercegségben, amikor báró Karl von Drais bemutatta kétkerekű faszerkezetét, amivel Mannheimtől egészen a schwetzingeni lóváltó állomásig hajtott. A mai bicikli őseként számon tartott úgynevezett futógép, vagy szaladó masina konstrukciója csak részben volt újszerű: a favázat Drais üléssel látta el, a kormányrendszer a lovaskocsiéra emlékeztetett, és a vasalt fakerekek is a szekérrel való rokonságra utaltak. Maga lökte a járgányt, amivel a 16 kilométeres bemutató utat egy óra alatt tette meg.

– Majd minden gyerek ült már futógépen, hiszen mielőtt biciklizni tanulna, lábbal hajtja magát például a kismotoron – mondta Hídvégi János muzeológus a Közlekedési Múzeum „Kétszáz éve két keréken – Kétszáz éves a futógép” című tárlata kapcsán, ahol öt eredeti futógépet, és az összes Magyarországon fellelhető autentikus másolatot most egyszerre mutatják be.

Draist egyébként a korcsolyázás ihlette meg: hasonló mozdulattal löki magát az ember, váltakozó lábbal. Azért csak részleteiben volt új a találmány, mert már az ógörög Hérodotosz említi munkáiban a kétkerekű alkalmatosságot, amelyet arab futárok használtak. Voltak keréken guruló és lábbal hajtott gépek később is, ám a feljegyzések szerint hol a fuvarosok törték szét a szerkezetet, mert féltették megélhetésüket, hol egyszerűen az inkvizíció elé, majd máglyahalálra küldték a feltalálót. – Ezek a masinák annyiban különböztek Drais futógépétől, hogy nem lehetett őket kormányozni – mesélte a muzeológus. Minden kanyar előtt le kellett szállni a szerkezetről. Drais műve összességében tehát történelmi jelentőségű – mutat rá a kutató.

Draisról tudjuk, hogy erdészetet, mezőgazdaságot, építészetet és fizikát tanult. Demokrata gondolkodású volt, a forradalom híve, erdőgondnokként tevékenykedett a badeni nagyhercegnél, miközben találmányaival foglalatoskodott. Kíváncsi és kutató szelleme egy komoly problémát akart megoldani: az idő tájt a mérsékelt övi területeken elmaradt a nyár, nem volt takarmány, pusztultak a lovak. Drais találmánya – vélhetően – a lovakat volt hivatott pótolni. Akárhogy is van, Károly badeni nagyherceg kitüntette Draist, a mechanika professzorává avatta, és feltalálói nyugdíjat adott neki. Miután az 1848/49-es forradalomban való részvétele miatt a juttatását elvették, Franciaországba utazott, ahol ugyan szabadalmaztatta a találmányt, de a drezina akkorra már az engedélye nélkül is gyorsan terjedt Európában, más és más néven. Drais masinájának népszerűsége amúgy nem tartott sokáig, hiszen a skót Macmillan 1839-ben taposópedállal látta el a járművet, innen pedig már csak huszonkét év, és Pierre Michaux tervei alapján megszületett az első velocipéd; kezdetét vette a bicikliőrület.

A nagy sebesség szeretete már Drais idejében megjelent. A múzeumban megtudtuk, hogy az előrelátó feltaláló négy sebességfokozatot adott meg a géphez, ami maximum 30 kilométer/órával tudott biztonságosan haladni.

  1. Hegynek fel jó országúton olyan gyorsan halad, mint egy siető ember,
  2. Sík vidéken, erős zápor után, mint egy postai futár a második órában,
  3. Sík vidéken, száraz gyalogúton, mint egy ügető ló a negyedik órában,
  4. Hegytetőről le gyorsabb, mint egy ló verseny vágtában.

Akár hegynek fel, akár vágtában le, a futóbiciklizés veszélyeket is rejtett, hiszen ha begyorsultak a kerekek, a kicsit lötyögő  szerkezettel együtt a kerekező is lebucskázhatott a lankáról. Maga a báró is többször pórul járt, amikor magával ragadta a sebesség élményének öröme.

A drezina ma is tiszteletnek örvend. A veteránkerékpáros vb-ken rendszeresen előkerülnek újonnan gyártott, korhű darabok, muzeális értékűek is.

A kiállítás megtekinthető október 14-éig a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben (1027 Budapest, Bem József utca 20.).

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!