A politika közbeszól: miközben már repül a török légierő számára készült első F-35-ös, az amerikai törvényhozásban komoly kezdeményezés született azért, hogy a gépeket ne szállítsák le a megrendelőnek.

Az A-változatú, tehát szárazföldi üzemeltetésre szánt, hagyományosan fe1- és leszálló, 18-0001 gyártási számú példány május 11-én szállt fel először a Lockheed texasi gyártóbázisa, Fort Worth repülőterén. A gép az első 14-es széria darabja lenne, a gyári berepülés és a kiképzés nyomán az ötödik generációs harci gépek leszállítása még idén megkezdődne. 2022-re a török légierő gépparkja a jelenleg szolgálatban álló legmodernebb többfunkciós típusból huszonkettőre nő, a korábbi megállapodás szerint a törökök végül száz példányt állítanának szolgálatba.

A feltételes mód használata azonban azért szükséges, mert időközben az amerikai szenátusban törvényhozók egy csoportja arra készül, hogy blokkolja az üzletet.

A washingtoni fenntartások több szempontból nem alaptalanok, legalábbis az USA felől nézve. Egyrészt már az is komoly megütközést és aggodalmat keltett, hogy a törökök az amerikaiak által felajánlott Patriot helyett az orosz Almaz S-400-as beszerzése mellett döntöttek a légvédelmi rakétarendszer alaptípusaként. Az amerikaiak sokféleképp próbálták megakadályozni ezt a beszerzést, és nem sokkal az első ütegek leszállítása előtt Washington jelezte, ez a lépés más, török-amerikai üzletkötéseket is veszélyeztethet, ez gyaníthatóan az F-35-ösre is utalhatott.

A repülőgépek megrendelése nem államközi szerződés, hanem a gyártó és a felhasználó megállapodása alapján történt, ezért az amerikai törvényhozás nem állíthatja le a folyamatot. Szenátorok egy csoportjának kezdeményezése azonban úgy lehetetlenítené el az üzletet, hogy megvonná a török beszerzés amerikai pénzügyi támogatását, letiltaná a géphez kapcsolódó szellemi termékeket de az üzemeltetéshez szükséges technikai adatok átadását is.

A helyzetet ugyanakkor nagyban bonyolítja, hogy Törökország nem csak vásárlóként, hanem beszállítóként is részese az F-35-ös programnak. Sőt, Törökország, közelebbről az F-16-osok hajtóműveivel foglalkozó, Eskisehirben működő műszaki központ lenne az európai üzemeltetők számára az F135-ös hajtóművek felújításának központja, mindezt persze a technológiai adatok blokkolása szintén lehetetlenné tenné.

Ha az S400-asokat a törökök az F-35-ösökkel párhuzamosan üzemeltetik, az nyilván lehetővé tenné, hogy az orosz elhárító rendszert „felkészítsék” az alacsony észlelhetőségű amerikai harci gép leküzdésére, ez pedig súlyos, stratégiai jelentőségű problémát okozna az ötödik generációs vadász felhasználásában. Amint azt a NATO katonai tanácsának elnöke, a cseh Petr Pavel tábornok elmondta, az S400-as nem egyszerűen egy rakéta, hanem egyben egy igen modern adatbázis, amiből igen sokat nyerhetnek azok az orosz szakértők, akik a törökországi rendszert telepítik majd.

Más szakértők azonban egyfajta paranoiának minősítik a világ legnagyobb fegyverexportőrének, az Egyesült Államok bizonyos köreinek aggodalmait. Mások arra emlékeztetnek, hogyan lépett be Törökország a szíriai háborúba, és hogy miképp próbál leszámolni a kurdokkal. Egyes korábbi hírek ugyancsak hozzájárulhattak az amerikai aggályokhoz, ezek szerint Törökország esetleg csatlakozna ahhoz a kezdeményezéshez, amely valamennyi muzulmán ország közös katonai erőfeszítéseit szorgalmazza, mégpedig az USA legfőbb közel-keleti szövetségese, Izrael elpusztítása érdekében. Mivel Izrael már hadrendbe állította első F-35-öseit, az a furcsa helyzet állhatna elő, hogy az új amerikai harci gépek egymás ellen harcolnának ebben a zavaros légtérben.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!