Az amerikai légierő hivatalosan is a Boeing számára ítélte a szerződést a két elnöki különgép lecserélésére új 747-8-asokkal. A tavaly óta létező első megállapodás még csak a fejlesztés körülményeinek, kockázatainak és lehetőségeinek tisztázására vonatkozott, a mostani bejelentés már biztossá tette, hogy valóban az amerikai cég építi a két Air Force One-ként dolgozó óriásgépet (természetesen ez a hívójel csak akkor érvényes, ha az Államok elnöke valóban a fedélzeten van.)

Vagyis a mostani bejelentés többféle bizonytalanságot változtat bizonyossággá. Például: elnökjelölti, sőt, az első időkben elnöki nyilatkozatai is még nyitva hagyták azt a lehetőséget, hogy a drága, új, szélestörzsű Boeingok helyett Donald Trump eddigi megszokott saját 757-esét használja majd államfői utazásaira is, azt a gépet, amivel a beiktatására érkezett. Nos, várható volt, hogy amint valóban szembesítik a biztonsági, kommunikációs és egyéb követelményekkel, ő is átlátja, hogy kellenek az új gépek (még ha ezeket ő nem is igen használhatja majd, még akkor sem, ha újraválasztanák, hiszen a két 747-es 2024-ben még csak „korlátozott képességekkel” állhat szolgálatba).

Még legalább hét évig repülnek a mostani gépek

Ugyanakkor újonnan kinevezett hadügyminisztere már januárban utasította a légierőt a korábbi tervek felülvizsgálatára, az olcsóbb megoldás érdekében. Nos, már amikor a 787-10 roll-out ünnepsége alkalmából Trump ellátogatott a Boeing charlestoni központjába, nyilvánvaló volt a több mint szívélyes fogadtatásból, hogy a cég és az elnöki stáb, valamint a légierő megtalálja a megoldást arra is, hogy az új elnöki gépek programját beindítsák, a költségek lefaragása mellett.

Nos, a lefaragás úgy valósulhat meg, hogy nem kell új gépeket összeszerelni: a csődbe ment orosz Transaero számára elkészült, de azóta is „fehér farokkal”, vagyis társasági festés és jelzés nélkül (valójában teljesen fehérre festve) parkoló két 747-8-ast építik majd át Air Force One-okká. A két gép a légitársaság eredeti négygépes rendeléséből 2015-ben készült el, majd berepülésük után, mivel a Transaero örökébe lépő Aeroflot nem tartott igényt rájuk, a gyártóhelyükön parkoltak.

Legutóbb az N894BA és N895BA lajstromjelű óriások a Mojave sivatagban lévő technológiai központba, Victorville száraz levegőjű raktártelepére repültek át Everettből. (Korábban ezeket a gépeket hírek szerint Iránnak szánták, miután a perzsa állam a szankciók feloldásával új utasszállítókat rendelhetett, de végül az Iran Air nem kért egyik beszerezhető óriásból sem.) A mostani közlemény hangsúlyosan „airframe”-eket emleget, ez azt is valószínűsíti, hogy a gépekhez szerelt hajtóműveket is lecserélik majd az átépítés folyamán.

Ennek során azonban sokkal komolyabb munkálatokat is el kell, hogy elvégezzenek, és ezek közül talán még a legkönnyebbnek mondható az elnököt és kíséretét szolgáló kényelmi berendezéseknek a kiépítése. Ki kell alakítani a különleges és átfogó, ugyanakkor teljesen titkosított kommunikációs rendszert, újjá kell varázsolni a mostani elnöki gépeken is dolgozó, többszörös elektromos hálózatot, kezdve a hajtóművekre szerelt generátorokkal, ki kell alakítani a gépben egy egészségügyi központot, vagyis mini-kórházat, ki kell építeni a lehető legmagasabb szintű önvédelmi rendszert, illetve be kell építeni mindazokat a berendezéseket, amelyek révén a gépek – bárhol is szálljanak le – nem szorulnak repülőtéri szolgáltatásokra. Mindez tehát még a sárkányon is sokféle komoly módosítást jelent. Egy amerikai portál ehhez hozzátesz még ilyen apróságokat, mint a sugárzás elleni védelem nukleáris robbanás esetére, plusz elektromágneses védelem: a gépeket gyakorlatilag szét kell szedni és újra össze kell rakni.

A Transaero számára legyártott gépeket két éve repülték be

Érdekes módon a követelmények sorában eddig nem bukkant elő a légi utántöltés lehetősége, ami pedig létezik a jelenleg használt két 747-esnél, ezt jelzi az a bizonyos furcsa dudor a gépek orrészén, a pilótafülke ablaka előtt/alatt. Kétségtelen, hogy a 747-8 Intercontinental, vagyis a Jumbo modernizált utasszállító változata eleve sokkal nagyobb hatótávolsággal rendelkezik, mint a 200-as sorozat, amelyből a most használt elnöki gépek épültek. Persze azokban is van póttank bőven, ahogy a 8-asokba is lehet ezeket beszerelni, mégis érdekes kérdés, vajon eltekintenek-e a légi tankolás képességétől az új gépek esetében. Ha nem, akkor az megint komoly átépítés kérdése lesz, ez pedig egészen biztosan egyike azoknak az elemeknek, amelyeket könnyebb lett volna egy még el nem készült gépbe az összeszerelés során beépíteni és integrálni a Jumbo eredeti tüzelőanyag-rendszeréhez.

Mindezt végiggondolva érthető, miért kell újabb hat-hét év a gépek szolgálatba állásáig, annak ellenére, hogy meglévő példányokat használnak majd, sőt, talán épp ez teszi némiképp olcsóbbá, de bonyolultabbá a feladatot. A szerződés pénzügyi részleteiről ugyanakkor még nem jelent meg semmi, a légierő közleménye szerint a költségeket akkor tisztázzák, amikor a Boeing és a US Air Force megköti a következő fejlesztési szerződést. A bejelentés szerint épp azért kell titokban tartani a 747-esek árát, mert azokat kereskedelmi megállapodás keretében vásárolta meg a légierő, márpedig a kialkudott árakat nem szokás nyilvánosságra hozni. A gépek listaára egyébként darabonként 385 millió dollár körül lenne, de gyanítható, hogy – bár ezeket a Boeing olcsóbban adja – az átépítés költségei ennél sokkal magasabbak: a légierő költségvetési beterjesztése szerint a kialakításukra szánt pénz 2018-tól 2022-ig 3,2 milliárd dollár.

Hosszabb törzs, hosszabb púp: nagyobbak és tán szebbek is lesznek az új elnöki gépek

Kicsit szomorkássá teszi a történetet, hogy eddig a maroknyi, még legyártásra kerülő 747-es mellé hozzá számíthattuk „azt a bizonyos plusz kettőt”, az elnöki különgépeket, de a mostani konstrukció lényege, hogy a Jumbo hosszú és dicsőséges  történetének nem lesz a pályához olyannyira méltó hattyúdala, hogy az utolsó két példány legyen az Amerikai Egyesült Államok repülőszimbóluma. Viszont az is biztos, hogy az új elnöki gépek, hosszabb törzsükkel és hosszabb púpjukkal, szebbek lesznek a mostaniaknál, különösen majd akkor, ha megkapják a kék-fehér-ezüst festésüket is – bár most hófehéren sem csúnyák éppen.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!