Kilátszik a Duna feneke?
A Duna biztonságosan a budapesti vízmérce szerinti 200 centiméteres vízállása fölött hajózható. Jó néhány helyen ugyan „hajókaravánok” (a hajóvonta kifejezés már idejétmúlt) találkozása tilos ilyenkor is a hajózóút lényeges elszűkülése miatt, de a vízi áru- és utasszállítást nem akadályozza semmi. 2011 novemberében a hosszan tartó szárazság miatt 80-85 centimétert olvashat le a mércéről az arrajáró, és a bevezetőben említett Ínségszikla is „kiköszönt” a Szabadság hídtól pár méternyire.
A gázlóviszonyokat megtekintve ismét érdekes adatokra bukkanunk. A táblázat adatainak egy része „csak” hajóútszűkület, ám az 1735–1733 folyamkilométerek között (a nyergesújfalui gázló) 16 deciméteres, azaz 160 centiméteres vízmélységet mértek – egy hórihorgas ember akár át is tudna sétálni nyakig érő vízben. Természetesen ezt nem ajánljuk a hideg víz és az erős sodrás miatt.
Szalma Botond, a Magyar Országos Hajózási Szövetség elnöke kérdésünkre elmondta, hogy a teherhajózásban ilyen alacsony vízállás esetén legfeljebb a veszteségek csökkentéséről lehet szó. A nagy tolóhajók a két méter környéki merülésükkel nem hagyhatják el a kikötőket, az önjáró hajókat a szokásos 21–28 deciméter helyett 15-re rakják, ez deciméterenként 80–120 tonnával kevesebb rakományt jelent. A nagy, „kabinos” üdülőhajók elvileg közlekedhetnek, de a változó merülés (a tankolás mértékétől is függ) miatt biztonságosabb a veszteglés. Talán pont a hajózásra alkalmatlan körülményeket kihasználva javítják a bősi vízlépcső zsilipkapuját, így a felső-dunai közlekedés amúgy is lehetetlen lenne.
A megoldás ebben az esetben – ahogy Szalma Botond is rámutatott – mindenképp a Duna, mint víziút rendbetétele lenne, akár a tervezett vízlépcsők megépítésével, mert a közutakhoz és a vasúti pályákhoz hasonlóan a folyók is folyamatos karbantartásra szorulnak. Az egyensúly viszont igen kényes a hajózás és a természetvédelem érdekeinek ütközései miatt.
